Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-9

Az országgyűlés képviselőházának 9. ülése 1935 május 9-én, csütörtökön. 105 ben, bogy a magyar gyermekek anyacsókqs szemei szebb jövőt fognak látni, mint mi látunk, elfogadom a javaslatot. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Huszár Mihály jegyző: Tors Tibor! Tö+rs Tibor: T. Képviselőház! Az a széleskörű, emelkedett szellemű és szakszerű vita, amely a kultusz javaslat körül elhangzott és amelynek eddig tanúi voltunk, teljes méltánylást jelent a javaslat szervezeti elgondolása iránt épúgy, mint annak egész szellemi konstrukciója iránt. Mindenesetre örvendetes és bíztató a parlament jövőbeli működésére nézve, hogy egy ilyen látszólag száraz, konstrukcionális javaslat körül, amelynek azonban aneszszemenő belső értéke és fontossága van, a parlament minden oldaláról oly módon nyilvánult meg a vélemény, mint amely mód nem a pártkeretekhez igazodik, hanem valóban csak a lényeget veszi figyelembe. A javaslat szakszerű elgondolása és annak szellemi konstrukciója iránti elismerés a kultuszminiszter úr számára egyébként már nem új vagy nem szokatlan dolog, mert ő ismételten van abban a szerencsés helyzetben, hogy javaslatát pártkülönbség nélkül elismeréssel fogadják, mint ahogyan az a kultuszminiszter úr javaslatával szemhen legutóbb is megnyilvánult. Szakszerűség szempontjából ez a javaslat a maga szervezeti részében — mint ahogy ezt többen is kifejtették — szerintem is val óh an az első lépés az állami igazgatás racionalizálása terén. Bocsánatot kérek, ha azt állítom, hogy az első lépés, az állami igazgatás racionalizálását azonban közvetlenül és legelsősorban gyakorlati szempontból érvényesülni konkrété tulajdonképpen azokban a rendelkezésekben látjuk, amelyek e törvényjavaslatban le vannak fektetve. Szerintem ugyanis a racionalizálásnak — amely kifejezés használatát Pintér képviselőtársam kifogásolta és amelyet ő »reform«-ra változtatott át, de amelyet a »ratio« szó alapján én inkább észszerűségnek vagy gyakorlatiasságnak, vagy egyszerűségnek neveznék — a nagyközönség szempontjából ott kezdődik a jelentősége, ahol a közönség az ügyek elintézésében ezt közvetlenül érzi. Annak idején örömmel fogadtuk a racionalizálási munkálatok megindulását és jó kezekben láttuk letéve, amikor kiváló férfiak — akikre hivatkozás is történt — ezzel a kérdéssel foglalkoztak. Ennek eredményességét azonban a nagy közönség csak akkor láthatja, ha meg tudja állapítani, hogy az ügyek, az ő saját kisebb vagy nagyobb ügyei, valóban gyorsabb elintézésihez jutnak. Már pedig, t. Képviselőház, anélkül, hogy bírálatot akarnék gyakorolni ebben a súlyos és fontos kérdésben, — amelyben, elismerem, nehéz volt valamit produkálni kellő előkészítés, tehát kellő időnyerés nékül — meg kell állapítanom, hogy a racionalizálás gyakorlati előnyeit a nagyközönség mindeddig nem élvezte. Ez a javaslat, amely az állami igazgatás egy részletkérdésében akar rendet teremteni, nyilván alkalmas lesz arra, hogy a racionalizálási munkálatokat elsősorban juttassa kifejezésre gyakorlati módon. En tehát ezért voltam hátor azt állítani, hogy ez^ a javaslat valóiban az első lépés a racionalizálás gyakorlati megvalósításához. A javaslat szellemi (konstrukciójában az iskolai nevelés egységét, a köznevelés céltudatos irányítását biztosítja és a mai kormányzat magyar nyelven szerkesztett tankönyveket, amelyeket a második generáció ott már alig tud megérteni és élvezni, hanem az ő iskolai nyelvükön szerkesztett könyveket, amelyek bemutatják Magyarország geográfiáját, történelmét, tradícióit, hogy az a gyermek ismerje meg azt a népet, azt az országot, azt a hazát, ahonnan szülei külföldre vándoroltak, hogy azután mindig szolgálatot tehessen ennek az országnak. Emlékezetes, hogy a revíziós mozgalomban mennyit segített a külföldi magyarság fellépése. Amikor mi az amerikai magyarság körében 'megszerveztük a revíziós mozgalmat, tízezer amerikai kiválóságot nyertünk meg Trianon revíziója gondolatának és tízezer amerikai memoranduma fekszik ma is a Népszövetség előtt, amely Trianon revízióját követeli. A külföldi m agy ariságot tehát ilyen fokban elhanyagolni, mint ahogy most teszik, nem tartom tanácsosnalk és kérném a kultuszminiszter urat, hogy e tekintetben is tegye meg a lépésieket, hogy azok minél közelebb kerüljenek: hozzánk. Az egész világon kihalóban van a régi leimbertípus. Valami új emberszellem alakult ki. Nekünk is fontos kötelességünk, hogy olyan országot teremtsünlk itt, amelyben nyugati kultúrember is otthon érzi magát. Fontos tehát, hogy a világnézetet alakítsa ki az iskola elsősorban. Igazuk van a túloldal amiá szónokainak, akik azt mondják, hogy a, világnézetet uniforimizálni,' egységesíteni nem szabad. Sem a nevelésit, sem a tudományt ilyen irányba terelni nem lehet. De abbain nincs igazuk, amikor a kultuszminiszter urat azzal vádolják, hogy ez a szándéka. Jaj volna annak az országnak, amelynek kultuszminisiztere arra vállalkoznék, hogy valami új világnézetet, új^ erkölcsi és szellemi típust írjon elő az iskolák számára és arra akarná kényszeríteni az iskolákat, hogy minden állampolgárt ugyanarra az egy formára faragjanak. A világnézet nem lehet divat, nem lehet egyes politikai pártoknak kisajátítható tulajdona. Az orosz kormányon kívül nincs is kormánya a . világnak, amely a maga esetleg különcködő vagy szélsőséges világnézetét reá merné kényszeríteni iskoláira. (Malasits Géza; Nézze meg Németországot! Németország ugyanezt csinálja!) Minden világnézet összedől, amelyet az egyén nem erkölcsi alapon épített fel önmagában- Éppen ezért nincs semmi oka a túloldalnak arra, hogy attól féljen, hogy a ma uralkodó politika az iskolába is beviszi azt a politikát és világnézetet, amelyet az ellenzék neki tulajdonít. (Egy hang a balközépen: Melyik az a túloldal? Ki as a túloldal? ) En a parlament baloldalát értem. (Mózes Sándor: Mi a halközépen vagyunk! — Felkiáltások a baloldalon: Ki az a baloldal? Tisztázzuk a helyzetet!) En a jobboldali képviselői csoporthoz tartozom, habár a nemzeti egység pártjának nem is vagyok tagja, amikor tehát a túloldalról beszélek, esak a baloldalról lehet szó. (Egy hang a halközépen: Így már értjük!) Örülök, hogy ezt megmagyaráztam és azt hiszem, meg is értette a képviselő úr. A kultuszminiszter úrnak nincs is oka arra, hogy megváltoztassa azt a világnézetet, amelyet eddig szolgált a magyar közoktatás és ez a világnézet nem más, mint a keresztény és nemzeti világnézet. Ennek a világnézetnek állnia kell tovább is! Fel kell nevelnünk a jövő generációját nagy céljainkra! Tettekre, cselekvésre kész társadalmat kell teremtenünk. Abban a remény-