Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-298

60 Az országgyűlés képviselőházának % jén is imádkozni, hangosan magyarul még ; imádkoznia sem szabad — és minden magyarok elmondják, elzokogják a nemzete meggyalázását, széttipratását, hazája szétdarabolását sirató ótestamentomi prófétának ezt az imádságát: »Uram, tekints le ránk és lásd meg a mi gyalázatunkat!« (Dinnyés Lajos közbeszól. — Zaj.) Igen t. barátom, t. közbeszóló képviselőtársain, a nemzetei gyalázatát, pusztulását sirató ótestamentomi prófétának a szavai, az imádsága- ráillik a mai maradék Csonka-Magyarország sorsára, helyzetére is, és mi is elmondjuk, elmondom, mondjátok el velem együtt, mindenek,, aki magyar okn ak születtetnek, hogy : »Uram, tökints le ránk és lásd ímeg a mi gyalázatunkat.« A mi örökségünk szállott a kívülállókra, a mi házaink idegenekre, árvák lettünk apa nélkül, a mi anyáink olyanok, mint az özvegyek, siralomra fordult a mi örömünk, mert elesett a mi fejünknek koronája, az ezeréves dicső szentistváni Magyarország. De amikor ezt elzokogjuk, elsírjuk, mert nem szégyen — Petőfi is könnyezett, amikör azt mondta, hogy már rég nem sírt a hazája sorsán — a mai magyaroknak sírni és imádkozni, akkor egyúttal reméljünk és akarjunk egyet, a legnagyobbat, a legnehezebbet. Mert éppen azt mondta Petőfi, hogy mi rokontalan nemzet nem számíthatunk a világon másra, mint a mindenható Istenre és magunkra. De — azt mondja Petőfi — ez a kettő elegendő arra, hogy (megmentsük a magyar nemzet életét és becsületét. Es azt mondja az, ő költőtársa, a Toldi költője, hogy: »Nem vész el az a nemzet, amely összetart; kit önvétke meg nem hódít, nem hódítja meg a kard.« Megemlékezvén a magyar törvényhozás házában a magyar történelem, leggyászosabb, legfeketébb napjáról, a mi magyar Nagypéntekünkről, szálljon szíveinkből nemcsak imádság a magyarok Istenéhez, hanem szent elhatározás, hogy nemes ak ajkunk zengi, szívünk dobogja, hogy hiszünk Magyarország feltámadásában, hanem minden magyarok egyesített erejével életünk cselekedetei is r bizonyítsák ezen mi szent vallomástételünket és akkor feltámadunk. A javaslatot elfogadom. (Elénk éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki a napirendhez hozzászólni

1

? (Néon!) Ha nem, a vitát bezárom. Az elnöki napirendi javaslat meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik az indítvány- és interpellációs könyvek felolvasása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék először az indítványkönyvet felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): »Farkas István és társai: az aszállyal sújtott vidékek mezőgazdasági munkásainak megsegítése tárgyában; Gál Jenő: a választójogi törvényjavaslat benyújtása előtt 35 tagú bizottság kiküldése tárgyában a választójogi törvény alapelveinek megvitatása céljából; Peyer Károly és társai: a szénbányaüzemek és az azokban foglalkoztatott munkások életviszonyainak megvizsgálására bizottság kiküldése tárgyában; Gál Jenő: törvényjavaslat a család fokozó ttaibb védelméről; Györki Imre és társai: közkegyelmet tartalmazó törvényjavaslat benyújtásáról. Elnök: Farkas István képviselő úr és társai, Gál Jenő képviselő úr, Peyer Károly képviselő úr és társai, továbbá Györki Imre kép8. ülése 193

It november 13-án, kedden. , viselő úr és társai indítványaikat írásban is benyújtották s így azok a házaszabályok kellékeinek megfelelnek. Javaslom, hogy a Ház mind az öt indítványt nyomassa ki s azokat osztassa szét. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, úgy ezt határozatként mondom ki. Az indítványok megokolásának időpontjára nézve később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Most pedig kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációs könyvet felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): »Rakovszky Tibor — a miniszterelnökhöz, belügyés igazságügyminiszterhez — Alpár község főjegyzőjének kormányzósértése tárgyában (írásban); Hegymegi Kiss Pál — a belügyminiszterhez — a csanádmegyei hatóságok sérelmes intézkedései tárgyában (írásban); Somssich Antal gróf — a miniszterelnökhöz — a nemzeti munkahéttel kapcsolatos ünnepségeket kísérő jelenségek tárgyában; Somssich Antal gróf — a belügyminiszterhez — a nemzeti munkahéttel kapcsolatos ünnepségekre a törvényhatóságok küldöttségeinek felrendelése tárgyában; Hegymegi Kiss Pál — a belügyminiszterhez — Debrecen város ügyeinek kivizsgálása kérdésében kiadott belügyminiszteri rendelet miatt; Malasits Géza — a belügyminiszterhez — az ínségmunkával űzött visszaélések és az ínségmunkások munkaerejének kiuzsorázása tárgyában; Kun Béla — a földmívelésügyi miniszterhez — az Altruista Bank batidai parcellázása és a dollárkölcsönös kisgazdaadósok végrehajtása és árverezése miatt; Büchler József — a belügyminiszterhez — a fővárosi ínségsegélyek munkával való megváltása tárgyában; Farkas István — a kormányhoz — a földreform tárgyában; Rakovszky Tibor — a belügyminiszterhez — a székesfehérvári független kisgazdapárt ülésének betiltása tárgyában; Esztergályos János — a belügyminiszterhez — az egyesülési és gyülekezési jog tárgyában; Rakovszky Tibor — a miniszterelnökhöz — az álláshalmozásra vonatkozó rendelkezések méltánytalan értelmezése tárgyában; Kabók Lajos — a kereskedelemügyi miniszterhez — a nyolcórás munkanap törvénybeiktatásáról; Kéthly Anna — a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez — a tandíjak felemelése tárgyában; Propper Sándor — a kereskedelemügyi miniszterhez — a fizethető legkisebb munkabérek tárgyában; Kertész Miklós — a kereskedelemügyi miniszterhez — a magánalkalmazottak kétségbeejtő helyzetéről; Propper Sándor — a belügyminiszterhez — a rák és tífusz ellen való hatásos védekezés tárgyában; Weltner Jakab — & kormányhoz — a sajtószabadság biztosításáról; özv. báró Orosdy Fülöpné — a belügyminiszterhez — a nógrádmegyei közigazgatási atrocitások tárgyában; Tobler János -— a kereskedelemügyi és pénzügyminiszterhez — a textilipari helyzet és munkanélküliség tárgyában;