Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-310

Az országgyűlés képviselőházának 310. választásokon és megteszünk mindent a megyei törvényhatóságokban is, nemcsak a városi tör-' vényhatóságokban, hogy a mi ügyünk győzelemre jusson. Azt láttuk, hogy az egész közigazgatási apparátus, — és erre vonatkozólag majd bizonyítékokat fogok szolgáltatni — az egész vármegyei apparátus ráfeküdt az ellenzéki választókra, nem engedte őket semmikép érvényesülni, mindenféle raffinériával, sőt a törvény egyenes kijátszásával, hivatalos hatalommal való visszaéléssel, nem engedték érvényesülni a szavazók akaratát. Egyébként, kérdem én, miért van erre szükség'? Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében, a vezér vármegyében kilenc szociáldemokrata ellenzéki bizottsági tag volt, Békés vármegyében — nem tudom — azt hiszem 49 bizottsági tag és így tovább, ez elenyésző kisebbség a 700 taggal szemben. Mi baj származott ezekben a vármegyékben az 1929. esztendő óta, mi történt, hogy így rá kellett feküdni a választókra, így ki kellett irtani a választókat, ennyire nem volt szabad odaengedni az urnákhoz? Semmi más nem történt, mint az, hogy ezekben a vármegyékben & mi képviselőink, a törvényhatósági bizottsági tagok valóban a nép érdekében, — hiszen ez az öt esztendő tulajdonképpen a nyomorúság jegyében folyt le —. egyebet nem csináltak, mint szociális alkotásokat követeltek, egyebet nem tettek, mint követelték, hogy a nyomorgó, munkanélküli nép számára adjanak munkaalkalmakat, munkanélküli segélyt, vagy ínségmunkát. Ez volt a bűnük, ezért nem lehetett őket megtartani, még ilyen elenyésző kis számban sem és ezért kellett a közigazgatásnak olyan erősen ráfeküdni a szociáldemokrata, illetve ellenzéki szavazókra, mert azt meg kell mondani, hogy nemcsak a szociáldemokratákra, hanem például Csongrád megyében a független kisgazdapárti szavazókra is nyomást gyakoroltak (Griger Miklós: Ügy van!) és nem engedték őket a szavazó urnák elé. T. Ház! Be fogom bizonyítani itt, hogy a papok a templomban a szószékről, a kántortanítók a kórusról korteskedtek. Például az egyik helyen nem tudtak jól énekelni és a kántortanító azt mondta a kórusról, hogy: énekelni nem tudtok, de a szocialistákra tudtok szavazni. Hasonló módon azután a tanító, a jegyző, a leventeoktató, a csendőr, a forgalmiadóellenőr, a szolgabíró, az alispán és a főispán, az egész közigazgatási apparátus ráfeküdt a vármegyei választásokra. De beszéljenek a tények. Mindenekelőtt Pest vármegyéről beszélek. Még mielőtt megkezdődtek volna a választások, már augusztusban és szeptemberben egy csomó politikai pártszervezetet feloszlatott példának okáért vitéz Endre László főszolgabíró úr. Feloszlatta a rákoskeresztúri, a rákoscsabai, a kerepesi és a kistarcsai pártszervezeteinket, nevetséges indokolásokkal, példának okáért olyan indokolással, hogy messze van a pártszervezet helyisége, kint van a falu végén, ennek folytán kiesik az ellenőrzés lehetősége alól, tehát fel kell oszlatni. Ezt a két pártszervezetet ezzel az indokolással szüntették meg, illetve oszlatták fel. A gyűléseket nem engedélyezett ez a főszolgabíró úr, sőt megüzente Fábián Bélának, — nem tudom, hogy miért tisztelte meg vele Fábián Bélát, hiszen ő nem is tagja a szociáldemokratapártnak — Propper Sándornak és nekem, hogy ha kitesszük a lábunkat a kerületébe, kiheréltet bennünket. (Fábián Béla: Nem ülése 1934 december 12-én, szerdán. 389 baj, mi azért járunk ott! — Jánossy Gábor: Ezt idegen szóval kell mondani! Kasztrálják, no! — Derültség. —• Malasits Géza: Mindegy, akárhogy is mondják, mégis fájdalmas az! — Györki Imre: Gábor bácsi szokott tiltakozni, ha idegen kifejezést használnak! — Jánossy Gábor: Ezt nem lehet kimondani a parlamentben magyarul! — Kóródi Katona János: Xlgy van! ízléstelenség! — Györki Imre: Ha más mondja magyarul, akkor, úgylátszik, nem tetszik!) Elnök: Csendet kérek! Büchler József: T. Képviselőház! Ahányszor megtörtént, hogy a főszolgabíró úr a bejelentett gyűlésekre egyáltalán nem reagált, egyáltalán tudtul sem adta a bejelentőknek, hogy tudomásul veszi-e a gyűlést, vagy nem. Egy esetben például magam is kint voltam Isaszegen egy ilyen gyűlésen, ahol már 400—500 ember volt jelen és vártuk, hogy jöjjenek a csendőrök, jöjjön a hatósági kiküldött, de nem jött senki, sem csendőr, sem hatósági kiküldött, míg végre másnap kitudódott, hogy a főszolgabíró egyáltalán nem küldött értesítést arról, hogy betiltja-e, vagy engedélyezi-e a gyűlést. Ugyanígy volt ez a választások alkalmával is. A röpiratokat elkobozták. A. legjellemzőbb dolog az, hogy Erdélyi alispán úr mondotta, amikor felszólaltunk és panaszkodtunk ebben az ügyben: »Ez már nem is az önök sérelme, ez már az én sérelmem, ez már a hatóság tekintélyének a sérelme.« Mi ugyanis tőle kértünk terjesztési engedélyt, amit ő meg is adott. Mi ennek a röpiratnak a terjesztését kértük engedélyezni, az alispán úr az engedélyt meg is adta, erre azonban az történt, hogy vitéz Endre László főszolgabíró úr az alispáni engedély ellenére 11 embert becitált magához és röpirat engedélynélküli terjesztése címén 10—10 pengő pénzbírsággal sújtotta őket. (Malasits Géza: Nem is beszélve azokról a súlyos invektívákról, amelyekkel őket illette! Egy kanász nem beszél így az emberekkel!) A röpirat terjesztési engedélyszáma 57.548/1934. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyének alispánjától. Itt vannak viszont előttem a büntetőparancsok is, ha kívánják, megmutatom őket. Ugyanitt van a vármegye alispánjának nemcsak a gödöllői, hanem más kerületekre vonatkozó engedélye is. Ezekben a kerületekben semmi baj sem történt amiatt, hogy az emberek kiosztották és terjesztették a röpiratot, éppen csak a gödöllői járásban volt ez bűn. Éppen a gödöllői járás főszolgabírája volt az, aki ezeket az embereket becitálta és végigbüntette, a röpiratokat pedig elkoboztatta, amiről a nálam lévő hiteles csendőrségi okmányok is tanúskodnak, amelyekben a csendőrök bizonyítják, hogy átvették ezeket a röpiratokat, amelyek engedélyezve voltak. Beszélnünk kell arról, hogy az sem megengedhető dolog, hogy az egységespárt hivatalos helyisége a vármegyeházán legyen és a vármegyeházában, a vármegyeháza Adréma-gépén nyomják az összes egységespárti nyomtatványokat. Teljes lehetetlenség az, hogy a vármegye legyen az egységespárt kortestanyája. (Malasits Géza: És hogy leventeotthonokban tartsák a pártgyüléseket, ahova a leventék kötelesek a tömeget felhajszolni!) Meg kell mondani azt is, hogy ugyancsak ezeken a helyeken, de nemcsak: a gödöllői járásban, hanem egyebütt, a biai járásban is, Solymáron. Pilisvörösváron, Piliscsabán és más községekben a bizalmiférfiakat egyáltalán nem fogadták el a választási elnökök, vagy ha elfogadták őket, akkor nem engedték be a szavazáshoz, — ilyen történt például Piliscsabán — vagy ha már va57*