Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-310
388 Az országgyűlés képviselőházának 31 ma olcsóbban szerzik be a gyógyszerek előállításához szükséges nyersanyagot. A miniszter úr válaszát legnagyobb sajnálatomra nem tudom tudomásul venni, nem pedig azért, mert a miniszter úrnak, mint a gyógyszerésztestület felügyeleti hatóságának, véleményem szerint feltétlenül joga van ahhoz, hogy a kérdés érdemébe belenyúljon. Nem hinném, hogy ez a kérdés másképpen megoldható volna. A miniszter úrnak jogában van díjszabást megállapítani külön az Országos Társadalombiztosító Intézet és a vele egy fogalom alá tartozó intézmények részére és külön a magánfogyasztók részére. Mert ahhoz nem kell sok magyarázat, hogyha olyan vevő jelentkezik a gyógyszertárakban vásárlóképpen, mint az Oti., amely évenként több millió pengő értékű gyógyszert fogyaszt, annak más téren is nagyon szívesen engedményeket adnak. Egészen másképpen kell elbírálni azt, aki csak egyszer vesz igénybe egy gyógyszertárt és másképpen azt a közintézményt, amely milliókat ad ki gyógyszerekre. Ha nem lehet másképpen megoldani a kérdést, akkor arra kérem a miniszter urat, méltóztassék az intézetnek lehetőséget adni arra, hogy mindenütt, ahol ez szükséges és ahol erre lehetőség van, házi gyógyszertárt állíthasson fel. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezzel szociális célt is szol gálnánk, mert az intézet bizonyára módot fog találni arra, hogy ezekben a házi gyógyszertárakban alkalmazott segédeket jobban díjazzák, mint a magángyógyszertárakban, és a gyógyszerek költsége még ebben az esetben is lényegesen alatta marad, a felébe sem fog kerülni annak, amibe a magárigj'ógyszertárakban történő rendeléseknél kerül. Arra kérem tehát a miniszter urat, hogy amennyiben valamelyes megegyezésnek a lehetősége nincs meg, méltóztassék külön díjszabást megállapítani e közintézmények részére és ezt felügyeleti jogánál fogva életbeléptetni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem! (Igen! Nem!) Kérem azokat a kénviselő urakat, akik tudomásul veszik, méltóztassanak felállni! (Megtörténik.) Többség, A Ház a választ tudomásul veszi. Propper Sándor képviselő úr interpellációjának elmondására halasztást kért. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak e a halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Büchler József képviselő úr internelláeiója a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Dénesfay-Dinich Ödön jegyző (olvassa): »1. Van-e tudomása a belügvmíniszter úrnak arról, hogy egyes vármegyei hatóságok hatalmukkal visszaélvén, olyan választási módszereket alkalmaztak a legutóbbi törvényhatósági választások során, amelyek kimerítik a hivatalos hatalommal való visszaélés fogalmát? 2. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy Farkas Béla, Csongrád vármegye főispánja Szentesen olyan szavazólapokat bocsátott a választók rendelkezésére, amelyek a titkosság meghamisítását jelentik? 3. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében a megejtett választási eljárás során több helyen nem engedték az ellenzéki bizalmiférfiakat a szavazóhelyiségbe az urnákhoz? 4. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak . ülése 193k december 12-én, szerdán. arról, hogy a törvény világos rendelkezése ellenére a választás kiírása után röpiratokat és plakátokat adtak ki, míg ugyanezen joggal a szociáldemokratapárt választói nem élhettek? 5. Van-e tudomása továbbá a belügyminiszter úrnak arról, hogy vitéz Endre László gödöllői főszolgabíró ...« (Györki Imre: Ezt a céget mintha már ismernénk! Közigazgatási briganti! — Zaj. — Jánossy Gábor: Na, na! Hogy lehet ilyet mondani?) Elnök: Györki Imre képviselő urat rendreutasítom! (Kabók Lajos: vitéz Endre Lászlót kellene rendreutasítani, vagy rendre szoktatni! — Jánossy Gábor: Tisztességes ember az! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! (Peyer Károly: Mit mondjon: közigazgatási Diliinger? — Zaj.) Dénesfay-Dinich Ödön jegyző: »... azokat a szociáldemokrata választókat, akik az alispántól már engedélyezett röpiratokat terjesztették, egyenként 10—10 pengő pénzbírságra ítélte a röpiratok engedélynélküli terjesztése címén? Hajlandó-e a belügyminiszter úr ezeket a visszaéléseket megtorolni? Büchler József s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Büchler József: T. Képviselőház! A vármegyei választások tárgyában jegyeztem be interpellációt azért, hogy felhívjam az illetékes belügyminiszter úr figyelmét arra, hogy vessen egyszer már véget ezen vidéki kiskirályok, ezen basáskodó közigazgatási hatóságok, illetőleg egyes közegek visszaéléseinek. Lehetetlenség az, hogy évről évre állandóan szót emeljünk ezekről a padokról, de nemcsak ezekről a padokról, hanem a független kisgazdapárt padjairól is szót emeltek régebben. Igaz ugyan, hogy egy év óta nem hallom ezeket a panaszokat, nem azért, mintha ezeknek a panaszoknak okai nem állanának még ma is fenn, hanem más politikai okokból. Ismétlem, lehetetlen dolog, hogy a Képviselőház padjairól a képviselők felszólalnak, szóvá teszik egyes közigazgatási hatóságok, közigazgatási közegek visszaéléseit és még egyetlenegy esetben sem tapasztaltuk azt, (Szakács Andor: Tévedés, hogy a független kisgazdapárt nem tette volna szóvá!) — ellenkezőleg, azt mondtam, hogy a független kisgazdapárt is szóvá tette (Szakács Andor: Igen? Akkor bocsánatot kérek!) — hogy a belügyminiszter úr felállt volna ezeknek a panaszoknak hallatára és azt mondta volna, hogy meg fogja torolni ezeket a visszaéléseket és azt sem tapasztaltuk, hogy megtorlások megtörténtek volna. T. Képviselőház! Az bizonyos, hogy a mai rendszer alapján és főképpen az érvényben lévő 1929:XXX. te. alapján a vármegye : nem sokat jelent a nép jóléte érdekében. A nép nem túlságosan lelkesedik a vármegyei választásokért, hiszen méltóztatnak tudni, hogy a törvényhatósági választásoknál voltak olyan kerületek, voltak olyan helyek, ahol az összes választóknak 18, 40, sőt maximálisan 45%-a — ez már óriási szám volt — szavazott le a választásokon. A nép nem érez kapcsolatot a vármegyével és ezért volt ilyen minimális a részvétele mindenfelé a választások alkalmával. Mindez azért van, mert a megyei urak még ma is saját vadászterületüknek tartják a vármegye területét. A vármegyei urak azt mondják, hogy a miniszter fent parancsol, itt mi parancsolunk. (Jánossy Gábor: Ezt senki sem mondja, csak a képviselő úr!) T. képviselőtársam, majd be fogom bizonyítani, hogy ez így van. Mégis annak ellenére, hogy a dolgok így állanak, mi azt hittük, hogy egy pár vármegyében részt veszünk a
