Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-299
Az országgyűlés képviselőházának 29 í lyén és a város első tisztviselőjével szemben ilyen vádak állnak fenn. (Ügy van! Ügy van! A t. képviselő úr meg lehet nyugodva, hogy aí&kor is, ha az ügy elém, mint' bíró elé fog kerülni, ami végeredményben nem fog megtörténni, mert hiszen a fegyelmi bíróság elé fog kerülni, de ha bármely vonatkozásban döntenem kellene ezzel az üggyel kapcsolatban, csak a legnagyobb objektivitás fog engem vezetni. (Helyeslés jobb felől.) T. Képviselőház! Még egyszer hangsúlyozóim, hogy azokat a vádakat, amelyekért teljes mértékben helytállók, nem a levegőből merített tem, hanem egy hosszas és alapos felügyeleti vizsgálat adatai produkálták ezeket előttem. Nekem Vásáry polgármester ellen semmi kifogásom, őt nem tisztességében és becsületében akartaim érinteni, de igenis kötelességem volt ennek a fegyelminek során megvédeni azokat a köizérdekeket, amelyekért Debrecennel szemben is felelősi vagyok. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezeket kívántam az interpellációra válaszolni. Kérném, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszbnválasz jogával élni. Hegymegi Kiss Pál: Mélyen t. Ház! A belügyminiszter úr válaszát aihban a részében, amelyben kötelező ígéret foglaltatik részéről, mint felügyeleti főhatóság részéről, hogy ezt az ügyet a törvényes kereteknek megfelelően miinél előbb elintézi, tudomásul vessem. Ami a belügyminiszter úrnak azt a megállapítását illeti, hogy a belügyminiszter urat egy felügyeleti vizsgálat győzte meg arról, hogy itt fegyelmit kell elrendelni, nem vonom kétségbe a belügyminiszter úr állítását, (vitéz KeresztesFischer Ferenc belügyminiszter: Azt a képviselő úr éppen olyan jól tudja, mint én!) Csak egyet említek meg erre vonatkozóan : azok, akik a belügyminiszter úrnál ezt a vizsgálatot forszírozták, már a vizsgálat előtt jelezték, hogy ez a felfüggesztés he fog következni. Nem mondom 1 ., hogy a belügyminiszter úr... Egy azonban bizonyos: amióta még általános felügyeleti vizsgálat volt és kifogások merültek fel, — vegyük akár Hunyad megyét, akár Gara László idejét, vagy a Kaffka-féle vizsgálatot, vagy azt, amelyet Bálint Bertalannal együtt én ^végeztem Szatmáron — a törvényhatóság első tisztviselőjét — mielőtt eljártak volna ellene — meghallgatták. Itt azonban az történt, hogy a két számvevő egyszerűen csak megállapított és az az anyag, amelyet vizsgáltak, tele van a legteljesebb .tévedésekkel, amelyekből csak kettőt ragadtam iki; felelőssé tettek polgármestert olyanért, amiben a közgyűlés és a kisgyűlés intézkedett 4s felelőssé tettek polgármestert, amiért nem intézkedett, holott érdeke lett volna, hogy intézkedjék. Ez. igen t. Ház, nem megy. Ami pedig a Vásáry-testvérek bérleti ügyét illeti, arra vonatkozólag azt jegyzem meg, hogy amikor a belügyminiszter úr elrendelte az általános vizsgálatot, én voltam az, aki Debrecen városában javaslatot tettem, hogy tisztán akarunk látni ebben a bérleti ügyben, vizsgáljuk meg tehát az anyagot mi, városiak. Ezt akadályozta a belügyminiszter úr főispánja egészen az általános vizsgálat lefolytatásáig. Most is akadályozza. A Debrecen városa által kiküldött bizottságnak nincsen módja ezekbe a bérleti iratokba betekinteni annak megállapítása végett, hogy van-e ott kedvezmény, vagy nincsen, pedig ezt a fegyelmi ügy rendjén megállapítani sem lehet. Arra vonatkozólag a belügyminiszter úr KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ XXIV. ülése 1934 november lU«én, szerdán. 87 nem nyilatkozott, hogy ezen a vizsgálaton kívül más vádakat is hintenek el különböző helyeken. Ide vonatkozólag csak azt kérem, úgy a belügyminiszter úrtól, mint bárki mástól, méltóztassék ezeket a vádakat nyilvánossá tenni,' vagy méltóztassék ezekre vizsgálatot elrendelni, mert gyanúsítani embereket nem lehet. Nem mondom, hogy a belügyminiszter úr gyanúsított, de ha ez így folyik tovább, akkor egy ember tisztessége megköveteli, hogy igenis, mindenféle vád kerüljön teljesen nyilvánosságra és vizsgáltassék meg. Egyebekben a belügyminiszter lír válaszát, amelyben kijelentette, hogy gyorsan elintézteti ezt az ügyet, úgy, amint kell, ahogyan azt a törvény is előírja, hogy a fegyelmi ügyek gyorsan intéztessenek el, a magam részéről tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: A belügyminiszter úr nem kíván szólni. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Malasits Géza képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa): »Interpelláció a belügyminiszter úrhoz (Zaj. — Halljuk! Hall- ' juk!) az ínségmunkákkal űzött visszaélések és az ínségmunkások munkaerejének kiuzsorázása tárgyában. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a vidéki városok legtöbbjében ínségmunka címen a megélhetés legelemibb feltételeit sem biztosító bérek ellenében hasznothajtó beruházásokat, mint sporttelepek, (strandfürdők, csatornázás eszközöltetnek, vagy épületek tatarozását, illetve helyreállítását végeztetik, tehát olyan munkákat, amelyeket azelőtt vállalkozóknak adtak ki, akik ezen munkák elvégzéséért munkásaiknak és alkalmazottaiknak rendes bért fizettek? Hajlandó-e a miniszter úr felügyeleti jogánál fogva sürgősen intézkedni aziránt, hogy az ínségmunkával űzött ezen visszaélések megszűnjenek, az ínségmunkák a beruházási munkáktól és hasznothajtó építkezésektől elkülönítve, kizárólag apróbb alkalmi munkákra, mint útjavítások, erdőtisztítások, közlegelőjavítás stb. szorítkozzanak? Végül hajlandó-e a miniszter úr sürgősen gondoskodni arról, hogy az ínségmunkások munkaerejének ezidőszerint tapasztalható kiuzsorázása megszüntettessék és az ínségmunkások olyan béreket kapjanak, amelyek a helyben szokásos munkabérekkel azonosak?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Malasits Géza: T. Képviselőház! A miniszterelnök úr két év előtti rádiószózatában a munkáskérdésről beszélve a következőket mondotta (olvassa): »Olyan világ megteremtését kívánom, amelyben a munka és a munkás megkapja verejtékének jutalmát, oltalomban részesül minden kizsákmányolás ellen és amelyben mindenki részesévé válik nemzete jólétének.« Majd hozzátette az azóta szálló igévé vált mondatot (olvasva): »Munkanélkülisegély nincs, de munka lesz.« Ez a rádiószózat rendkívül sok munkásembert megszédített, akik azóta már belátták azt, amit mi az első perctől fogva tudtunk, hogy munkamélkülisegéíy valóiban nem lesz, de munka sem lesz, vagy amennyiben munka lesz, 14
