Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-299

84 Az országgyűlés képviselőházának í már azt a vizsgálatot, amelyről tudom, hogy egyetlenegy konkrétumot sem tudott produ­kálni, de még a polgármestert ki sem hallgat­ták, és tegyék lehetővé ,azt, hogy városomban biztosíttassák végre a becsületes és tisztességes közélet. Mélyen ;t. Ház! Azt is megmondom, hogy nem engedjük letörni azt az embert, aki tiaa­tességes és becsületes és. nem engedjük elgá­zolni sem olymódon, hogy elhúzzák ad graecas kalendas az ügyét, hogy azután az idegei össze­roppanjanak; helytálhink érte és ameddig én a törvényhozás tagja vagyok, az igazság érdeké­ben mindig frzót fogok emelni, mert itt az em­berhajszát .teljesen tisztán és világosan látom. Mélyen t. Ház! Kezdődött az üldözés név­telen feljelentéssel a belügyminiszter úrnál, majd szerződtettek piszkos pamf lettírókat, akik a polgármester állítólagos iszerelmi ügyeit tár­ták fel. Akkor a polgármester előterjesztést tett a belügyminiszterhez, felhatalmazást kért és a névtelen feljelentés ide is feljött. Ügylátszik, a belügyminiszter úr szigorú volt ezekben a kér­désekben. A polgármester kiállóit á bíróság elé, még a nők érintetlenségét is bebizonyították. (Jánossy Gabor közbeszól.) Kacagni lehet ezen, azonban ez az emberihajsza idáig jutott. (Já­nossy Gábor: Nem nevetek, csak csodálkozom azon, hogy ilyen ügyek idekerülnek!) Azután jött a vizsgálat elrendelése. Vannak hibák inalunk is, ennek a városnak a közéleté­ben is, csakhogy a vizsgálat elrendelését követte azután Vásáry István polgármester felfüggesz­tésié. Ugyanakkor a sajtó nap-nap mellett ontja a támadásokat. Ma minden ember Budapesten, aki engem ismer, azt (kérdezi, hogy a belügy­miniszter úr megállapítása után becsületes em­ber-e az a polgármester, holott a belügyminisz­ter úrnak nem volt joga megállapítani, mert ez csak a törvényes eljárás lefolytatása után lehetséges. Mélyen t. Ház! Ma úgy állunk Debrecenben, hogy egyik f ember a másik után kutat adatokért. Kormánypénz segítségével sajtóorgánumok piszkítják ennek a városnak közéletét, a deb­receni közéletet. Elnök: Kérem, képviselő úr, sértő kijelen­téseket :n,e méltóztassék tenni! Hegymegi Kiss Pál: En nem teszek sértő kijelentést senkire sem, de mégis csak piszkí­tásnak tartom azt, ha akár egyházam püspökét, akár a város polgármesterét., akár más tisztes­séges embereket nap-nap mellett meghurcolnak. Meghurcolnak engem is, pedig még eddig tisz­tességes embernek tartom magáim és piszkítás­nak tartom azt, hogy ezért fizetnek. (Rassay Károly: Az már igaz, jobb helyre lehetne a pénzt tenni! — Andaházi-Kasnya Béla: Például a Teisz.-nek adni!) A vizsgálat azóta folyik, Virányi Sándor alispán urat^ bízták meg a vizsgálattal, ö ki­hallgatott már mindenkit, csak a polgármestert nem. holott a bűnvádi perrendtartás szerint még a gonosztevőt is elsőnek szokták kihall­gatni. (Bródy Ernő: Adja elő védekezését!) Itt azonban nem úgy van.^ Ez állítólag a belügy­miniszter úr rendeletére való hivatkozással azért történt, mert a tisztviselők nem mertek vallani. Hát vallott mindenki, egyetlenegy adat sincs, ezt megerősítheti a túlsó oldalon ülő több képviselőtársam is. Mélyen t. Ház! Ezekután kérem a belügy­miniszter urat arra, hogy méltóztassék ezt a polgármestert állásába visszahelyezni. Azokkal a vádakkal szemben, amelyeket a belügyminisz­ter úr megállapít, én is, aki ellenfele voltam, 9. ülése 1934- november lA-^én, szerdán. megállapítom ennek az embernek egypár érde­mét. 1928. év végén, Debrecen város vagyona 122 millió pengő volt, 1933. végén Debrecen vá­ros vagyona 129 millió pengő. Közben kifizettük az egytemnek a 2,900.000 pengőt. Tehát ez alatt a hűtlen sáfár alatt, akiről ön azt mondja, hogy helyrehozhatatlan kárt okozott a városnak, 10 millió pengővel gyarapodott Debrecen város vagyona. Van e városnak egy takarékhitelinté­zete. Ennek 1928. év végén a részvénytőkéje 1,058.000 pengő volt. Ma 2,380.000 pengő, — ugyan­ennek a polgármesternek működése alatt. Ez az ember értette az ínségmunkáknak produktív célokra való felhasználását, (Malasits Géza: 1 pengő 20 filléres napszám mellett!) létesített új köztemetőt, fürdőtelepet, stadiont. Tessék el­jönni Debrecenbe. Ennek az embernek polgár­mestersége alatt városunk annyit fejlődött, hogy Budapest után ma idegenforgalmi szem­pontból a legelső. S ön, belügyminiszter úr, fe­lületes eljárással ezt az embert felfüggesztette. Mélyen t. Ház! Hogy lássa a t. Ház azt, hogy mik vannak abban a belügyminiszteri ren­deletben, röviden egy pár vádpontot ismertetek. A belügyminiszter úr a legsúlyosabb hibáknak azokat tartotta, amelyek a Vásáry testvérek bórletügyével kapcsolatban fordulnak elő. A Vásáry-féle bérletügyben, ha hiba van, — s ezt a hibát én nem látom annyira, mint a belügy­miniszter úr látja, sőt ellenkezőleg — felelős a polgármester, ha ő maga intézkedett ezekben az ügyekben, mert rokonságáról van szó. A bel­ügyminiszter úr ellenben felelőssé tette több pontban mert nem intézkedett ebben az ügyben, holott, ha intézkedett volna, azért kellett volna felelőssé tenni. (Mozgás a báloldalon.) Méltóz­tassanak azt a véghatározatot megnézni. Ennek legtöbb pontjában éppen a nemintézkedésért te­szik felelőssé a polgármestert. De továbbmegyek. Vásáry István 1929-ben lett polgármester. 1923-ban köttetett meg a bér­leti szerződés és a belügyminiszter felelőssé teszi most Vásáry Istvánt az 1923-ban elkövetett hibáért, ha ugyan hiba volt. az, hogy a biztosí­tékot milyen formában szedték be 1923-ban ezek­től a bérlőktől — és azért, hogy 1929-ben miért nem követelt más biztosítékot. Holott csak az történt, hogy 1923-ban egy jó banknak ma is jó bankgaranciáját adták biztosítéknak. Ha érték­papírt adtak volna, vagy házat vagy földet ad­tak volna, az értékcsökkenés folytán már régen nem lett volna meg az a biztosíték. De, mélyen t. Ház, felelőssé teszi a bel­ügyminiszter úr olyan dolgokért is a polgár­mestert, ahol más fórumok felelőssége áll fenn, a kisgyülésé, a közgyűlésé és a belügy­minisztériumé. A 9. vádpontban, amelyet a belügyiminiszter úr kiadott, az foglaltatik, hogy felelős a polgármester azért, mert a Gödény-fivér haszonbérlőket a kikötött felte­ltelek nem teljesítése ellenére nem perelte a város. Fizetési halasztást adtak nekik, mert hiszen a bérlők nagyon nehéz helyzetben vol­tak és minden egyes alkalommal, amikor na­gyobb Összeget befizettek, ha nem is a teljeset, mellőzték a peres eljárást. A közgyűlés minden következő határozatában kifejezetten jóvá­hagyta, hogy a polgármester nem perelte a bérlőt, hagyta őt élni s a belügyminiszter úr ezért felelőssé teszi. Felelőssé teszi a belügy­miniszter úr a Horváth Sándor haszonbérleti ügyében való eljárásáért is, mert itt nem kö­vetelte a biztosítékot. Kiderült, hogy követelte a biztosítékot, sőt más bérlőt állított be ehelyett a biztosítást nem fizető bérlő helyett. A közgyűlés azonban megváltoztatta ezt az in-

Next

/
Oldalképek
Tartalom