Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-299

72 Az országgyűlés képviselőházának 299. ülése 193U november 14->én, szerdán. a posta nem folyt be, de azt nem is tehette meg, mivel a besztereci postaküldönc és kézbesítő-kisbíró nem a posta alkalmazottja. A nyíregyházi kir. törvényszék vádtanácsa a Batta Sándor besztereci kisbíró és Dobrossy István kéki körjegyző ellen folyamatba tett bűnvádi eljárást az 1934 április hó 6-án kelt B. 1379/4. sz. jogerős végzésével megszüntette azzal az indokolással, »hogy a vádirat szerint felhozott bizonyítékok nem elegendők arra, hogy a nevezett személyek bűnösségére alapos gyanút keltsenek.« Az az általánoságban emelt panasz, hogy az állítólagos postai kézbesítési zavarok előidézésében több helyen a községi jegyző rosszindulata is közrejátszik, csak konkrét esetek közlése esetén volna kivizsgálható. Ami a »Független Kisgazda« című lap postai szállításának és kézbesítésének, valamint visszaküldött lappéldányainak zavarát illeti, erre vonatkozóan a következőket, állapítottam meg: Előfordult, hogy a »Független Kisgazda« kiadóhivatala által készített és postára adott hírlapkötegekben egyes vidéki postahivatalok az érkezésnél olyan lappéldányokat is találtak, amelyek idegen rendeltetésű postahivatalokhoz voltak címezve, amelyek tehát a kiadóhivatal tévedéséből kerültek a kötegekbe. E példányokhelyes útra terelése bizonyos késedelmes kézbesítéssel járt ugyan, de ez a késés nem a postát, hanem a lap kiadóhivatalát terheli. A lapok közül a postahivatalok csak azokat a példányokat küldik vissza, amelyek valamely okból kézbesíthetetlenek, vagy amelyeket a címzettek nem fogadnak el. A postavezérigazgatóság intézkedett, hogy az érdekelt postahivatalok az esetleges távirányításokra esetről-esetre hívják fel a lap kiadóhivatalának figyelmét. Kérem a t. Házat, hogy a belügyminiszter úr nevében is adott válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1934. évi szeptember hó 12-én. Fabinyi Tihamér s. k,, m. kir. kereskedelemügyi miniszter«. Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen. ' Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a pénzügyminiszter úr írásbeli válasza Mojzes János képviselő úrnak a zálogleveleken alapuló hosszúlejáratú kölcsönök rendezése tárgyában múlt évi július hó 5-én előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa): »írásbeli válasz a Mojzes János országgyűlési képviselő úr által 1933. évi július hó 5-én előterjesztett interpellációjára. Az interpelláló képviselő úr olyan természetű kérdéseket intézett 'hozzám, amelyek a legszorosabb kapcsolatban vaunak a gazdatartozások rendezésének anyagával. Ezért tisztelettel utalok az időköziben kibocsátott 14.000/1933. M. E. számú rendeletben, valamint az azzal kapcsolatos kiegészítő és módosító rendeletekben foglalt rendelkezésekre, amelyek elvitathatatlan tanúbizonyságát adják annak, hogy az eladósodott gazdák megsegítésének ügyét az egész kormány a legmesszebbmenő jóindulattal kezeli, és hogy a gazdatartozások rendezése tekintetében átfogó és minden részletkérdésre kiterjedő elgondolást kívánunk megvalósítani. A hivatkozott rendelkezésekre való tekintettel az interpelláló képviselő úr által felvetett kérdéseket tárgytalannak, illetve időszerűtlennek lehet tekinteni, mely körülmény folytán felmentve érzem magam attól, hogy az egyes kérdésekben minden vonatkozásukra kiterjeszkedő részletes választ adjak. Budapest, 1934. évi november hó 6-án. Dr. Imrédy Béla s. k., na. kir. pénzügyminiszter«. Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a pénzügyminiszter ür írásbeli válasza Mojzes János képviselő úrnak az úgynevezett építőtakarék-szövetkezetek üzelmei tárgyában múlt év július hó 5-én s ugyané tárgyban a szükséges felülvizsgálatra vonatkozóan folyó évi február hó 21-én előterjesztett interpellációira. Kérem a jegyző urat, hogy a választ felolvasni szíveskedjék. Héjj Imre jegyző (olvassa): »Válasz Mojzes János országgyűlési képviselő úrnak a m. kir. pénzügyminiszterhez az építőtakarékszövetkezetek üzelmei tárgyában 1934. évi február hó 21-én intézett szóbeli interpellációjára, egyben az e tárgyban 1933 július 5-én előterjesztett interpellációjára is. Az interpelláció 1. pontja azt a kérdést tartalmazza, van-e tudomásom arról, hogy az ú. n. építőtakarékszövetkezetek üzleti gestiója nagymértékben hasonlít a törvény által tiltott, ií. n. »Hólabdaszerződéshez«, illetve »hólabda üzlethez« és hogy az építőtakarékok működése a közérdeket nagymértékben veszélyezteti, minthogy nélkülözi a reális alapot. Erre vonatkozólag mindenek előtt megjegyzem, hogy valódi belső összefüggés az építőtakarékok működése és az ú. n. »hólabdarendszer« között nincs. Hólabdarendszerről akkor lehetne szó, ha a belépő fél más ügyfelek akvirálására vállalna valamilyen kötelezettséget bizonyos előny ellenében. Ilyen konstrukció azonban az építőtakarékoknál tudomásom szerint nincs. A gyakorlatban ugyan a helyzet úgy alakul, hogy — magukon az intézeteken kívül — a belépő felek már önként is bizonyos propagandát fejtenek ki s új tagokat igyekeznek szerezni, de ez egymagábanvéve még nem hólabdarendszer, hanem a propagandának s az akvirálásnak egy elvileg aligha kifogásolható módja. Hogy az építőtakarékok a közérdeket általában veszélyeztetik s nélkülözik a reális alapot, oly megállapítás, amely természetesen bizonyításra szorul, de kétségtelen, hogy ezeknél a takarékoknál ezidőszérint az * általános gazdasági és pénzügyi helyzetből folyólag nagy nehézségek vannak. Ha az építőtakarékok működéséről és közgazdasági rendezéséről általános fogalmat kívánunk alkotni, figyelemmel kell lenni arra, hogy ezeknek ea intézeteknek nagy része még az 1931. év nyara, vagyis a világgazdasági válság kirobbanása előtt, az ú. n. konjunktúra éveiben keletkezett, külföldi mintára és különösen Németországban kifejtett intenzív alapítási tevékenység nyomán. A kedvező gazdasági viszonyok idejében az építőtakaréküzlet megfelelő körültekintés és lelkiismeretesség mellett a közérdek veszélyeztetése nélkül volt folytatható. Bizonyítják ezt a németországi és más