Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-315

Az országgyűlés képviselőházának 315. Nagy Endre író intézett hozzám, és amely lovagiasságomra apellál, — mondván,, hogy ő is ezt a szellemet akarta ostorozni, am-it elismerek és cikkét elolvasva, beszédemben is mindjárt ezt mondtam és most is megismétlem — mondom, látom és örülök annak,, bogy a zsidó származású Nagy Endre ugyancsak ezt a zsidó szellemet ostorozta. Az elnök úr napirendi javaslatát nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik Ï Tobler János jegyző: Niamessny Mihály! Niamessny Mihály: T. Képviselőház! A napirendi indítványhoz három beszéd hangzott el. Ezeknek egyikével, amelyik nem volt politikai tárgyú, Bródy Ernő képviselőtársain beszédével annyiban foglalkozom, hogy meg kell állapítanom: igenis, mindnyájunk kötelessége az, hogy a Jugoszláviából kiűzött menekültek ügyével foglalkozzunk, irántuk való rokonszenvünknek kifejezést adjunk, az ő megsegítésüket előmozdítsuk és éppen ezért, minden erre vonatkozó konkrét előadás, minden erre vonatkozó konkrét panasz, amely felszínre került, csak rokonszenves visszhangra találhat. A magunk részéről is kérjük a kormányt, hogy amennyiben most a tömeges menekülés folytán itt az ellátás terén valami visszásság mutatkozik, amely elkerülhetetlen egy ilyen hirtelen támadt mozgalomnál, azt a maga részéről is megszüntetni igyekezzék. Az előttem szóló másik két igen t. képviselőtársam politikai témát pendített meg és pedig meglehetősen széles körben. Az ő 'témájukkal szemben itt a napirendi vitánál egy régebbi elvi álláspontom van, az, hogy ezeket a 15 perceket nem tartom alkalmasaknak arra,, hogy itt a kormány egész politikája felett bírálatokat gyakoroljanak, hogy itt végigvezessék bírálatukat a kormány egész politikáján a választójogtól kezdve egészen a gazdasági kérdésekig. Ha Kun Béla t. barátom erős szuperlatívuszokkal méltóztatott dolgozni a kormány politikájával szemben, amikor szembeállítja a programot a tettekkel (Kun Béla: Mecsér András is mebukott a szeszkartel vezérével szemben!), nem fogok a jóízlés ellen véteni avval, ha viszont most ugyanilyen szuperlatívuszokkal fejtem ki es indokolom meg azt,... (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Niamessny Mihály: ... hogy mi, akik a kormány mögött ülünk és azt bizalommal támogatjuk, igenis azt találjuk,, hogy a kormány egész működése alatt eddig mindig azt a programot igyekezett legjobb erejével beváltani, amelyet célul kitűzött. (Kun Béla: De sikertelenül!) Ami pedig Meskó igen t. képviselőtársamnak a választójogi kérdéssel kapcsolatos fejtegetéseit illeti, erre azt mondhatom, hogy, mint halljuk, a javaslat munkában van, a minisztertanács foglalkozik vele s az evvel való foglalkozásra meg lesz az alkalom akkor, amikor itt fekszik majd a kormány javaslata a Ház előtt, amikor is mindenkinek meg lesz az alkalma arra, hogy róla nézeteit elmondhassa. Lesznek kérdések, amelyekben , találkozni fogunk, és lesznek kérdések, -amelyekben eltérőek lesznek a vélemények, amelyek felett viták lesznek, ez nagyon természetes. Ez az idő nem olyan hoszszú, hogy ne lehetne végigvárni. Mivel a kormány eddigi politikája iránt teljesbizalommal viseltetünk, a parlament vezetését át kell ek— llése 193Jf december 21-én, 'pénteken. 541 gednünk a parlamentárisán felelős kormánynak, aminthogy pedig ő. munkájának elkészítéséhez annyi időt kíván, amennyit az elnöki napirend mond, én az elnöki napirendi javaslatot elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a Középen.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. Vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A választójog kérdéséről szeretnék néhány megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenejselott rektinkálnom kell egyeseknek azt a beállítását, mintha én határozott ígéretet tettem volna, hogy karácsonyra benyújtom a választójogi' törvényjavaslatot. (Felkiáltások a baloldalon: Ősszel! Ősszel!) En azt mondottam, — megállapíttattam — hogy ha lehetjóges, umár karácsonyra beterjesztem azt. Bejelentem, t. Ház, hogy a választójogi törvénytervezet már el is készült. (Kun Béla: Eckhardt őszig adott haladékot! — Meskó Zoltán: Még nem miniszter! Jbéi lábbal benn van, de még nem az!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Az urak gondoskodtak a választókerületeik részére ajándékról a most elhangzott napirendi felszólalásokkal. En azonban nem játszhatom a szavakkal. Bejelentem, hogy december 12-én a javaslat már elkészült, a minisztertanács több ízben foglalkozott is vele, pártom vezetőségi tagjainak megküldöttem és azt hiszem, hogy a karácsonyi szünet után már parlamenti tárgyalásra is kész lesz a javaslat. Ezt voltam bátor bejelenteni. (Éljenzés és helyeslés a jobboldalon és a kö-épen.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek sincs. Következik a határozathozatal. Az elnöki napirendi javaslattal szemben álló javaslat nem lévén, az elnöki napirendi javaslatot elfogadottnak jelentem ki. Gróf Apponyi képviselő úr a házszabályok 143. $-ának a) pontja alapján személyes megtámadtatás címén kért szót. Az engedélyt neki megadtam. Gr. Apponyi György: T. Képviselőház! Meskó Zoltán képviselőtársam beszéde vége felé egy közbeszólásomra azt a megjegyzést tette, hogy a szociáldemokraták meg én, egymásra találtunk. Minthogy ez a megjegyzés félreértésekre adhat okot, szükségesnek tartom, hogy ehhez néhány szót fűzzek. Ha Meskó képviselőtársam evvel a kijelentésével azt akarja inszinuálni, hogy a szociáldemokraták meg én, egy közös párt- vagy világnézeti alapon találkoztunk, (Meskó Zoltán: Nem is tételeztem fel!) azt hiszem, ez ellen szociáldemokrata képviselőtársaim is tiltakoznának. (Meskó Zoltán: Németgyűlölet volt csak! — Mala s its Géza: A Berliner Tageblattról volt szó! — Zaj.) En becsülöm Meskó Zoltán képviselő úr meggyőződését, amelyért mindig harciasan síkraszáll, elismerem az ő keresztény világnézetének őszinteségét, de a legkevesebb, amit elvárok tőle és mindenkitől, hogy az én fennen hangoztatott és pártállásommal is kifejezésre juttatott keresztény világnézetemet se vonja kétségbe senki. (Meskó Zoltán: Helyes, én sem vonom kétségbe!) Azért tartottam szükségesnek felszólalni, hogy esetleg Meskó képviselőtársunknak ezt a megjegyzését valaki félre né magyarázhassa. A másik lehetőség azonban az, hogy ő úgy .értette, hogy egymásra találtunk abban a felháborodásban — itt sem német gyűlöletről van