Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-315

536 Az országgyűlés képviselőházának 315, felelne! Hol van az igazi rendszerváltozás a múlttal szemben? Hol van a nagy bankkapi­talizmusnak, a kartelgarázdálkodásnak a meg­fékezése, a kisexisztenciák érdekeinek intézmé­nyes védelme? Sehol, t. képviselőtársaim. Pol­gári rend — elismerem — van ebben az or­szágban, de tönkremenő adóalanyok kíséreté­ben. Gróf Bethlen István, az egységespárt egyik szárnyának, vagy talán többségi alaku­latának is vezére, pár esztendővel ezelőtt Deb­recenben kijelentette, (Zaj. — Halljuk! Hall­juk!) hogy a bank- és a hitelélet nem nenyulj­hozzám-virág és hogy a túlzó vámvédelmet le kell építeni. Kérdezem, mit csinált erre nézve a Gömbös-kormány két esztendő alatt? Sem­mit. A nagy halak elnyelték azóta is a kis­halakat. Gróf Bethlen Istvánban volt elég ga­valléria, hogy itt a parlamentben nem kérte számon Gömbös Gyulának általa támogatott kormányától, hogy mit csinált a Debrecenben kitűzött programmpontok tekintetében. A ku­lisszák mögött azonban — mint mindannyian tudjuk — folyik a harc gróf Bethlen István és hívei ellen. (Zaj.) Engem gróf Bethlen István választójogi el­gondolásaitól nézeteitől messzemenő ellentétek választanak el, de inkább nézek szembe egy túlzó konzervatívizmussal, mintsem hogy a népies politika cégére és álarca alatt deferal­jak egy olyan választójogi javaslatnak, amely voltaképpen a nép százezreinek kirekesztését szándékozik végrehajtani, tehát jogfosztással akarja megalapozni a jövő parlamenti rendet és a nemzeti biztosítékok örve alatt szándéka arra irányul, hogy a jövő kormányhatalmat monopólium gyanánt kisajátíthassa egy, vagy két párt számára. (Meskó Zoltán; Melyik az a másik párt? — Nagy zaj. — Elnök csenget.) Nyíltan megmondom, arra az álláspontra gondolok, amelyet a kormányelnök úrhez jut­tatott a független kisgazdapárt. (Gróf Sigray Antal: Ügynevezett! —Zaj.) Ha nem így van, akkqr miért titkolódznak, miért rébusz, miért találós-mese és miért keresztrejtvény még ma is az a választójogi reform ügye? Miért csak két, vagy három párttal ismertetik meg ennek a reformnak az alapelveit: a független kis­gazdapárttal és a keresztény kisgazdapárttal (Farkas István közbeszól.) és »máért nem a szo­ciáldemokratapárttal is? Olvastam a mai Népszavában,, hogy ők még nem tudják, mik a választójogi reform alapelvei. Engem a szociáldemokratáktól világ­nézeti tekintetben mélyreható ellentétek vá­lasztanak el, de magyar hazafiságukban nem kételkedem. Kérdezem, hogy miért írja ma is a szociáldemokraták újságja, a Népszava, hogy ők nem ismerik a választójogi reform alap­elveit? (Propper Sándor: Ki ismeri? — Meskó Zoltán: Bethlen sem ismeri! Egyik frakció ismeri, a másik frakció nem ismeri. — Zaj-) Miféle takargatni valója van a kormány­nak (Meskó Zoltán: A kormánypárti másik frakció ismeri! — Zaj.) a választójogi reform tekintetében? őszre ígérték, hogy beterjesztik, levelek hullása és dércsípés előtt. (Zaj.) Ma már itt vagyunk december hónapban és a vá­lasztójogi reform alapelveit ma sem ismerjük. Valóságos amerikázás folyik e kérdés körül. Pedig nem lehet letagadni, hogy a választó­jogi reform kérdése kenyérkérdés is. Az ingó nagytőkének sokszor kalózuralmát letörni csakis úgy lehet, ha egy becsületes összetételű nepparlament által olyan reformokat hozunk, ülése 193A december 21-én, pénteken. amelyek előmozdítják a szociális megélhetést ebben az országban. Ez egyúttal a legélénkebb, a, legmegbízhatóbb biztosíték is nemzeti szem­pontból a szélsőségekkel szemben. (Propper Sándor: Folytatódnak a választási visszaélé­sek. Ez szédelgés!) Elnök: Csendet kérek, Propper képvi­selő úr! Kun Béla: A Gömbös-kormány két éve adós ezekkel a szociális reformokkal. (Propper Sándor: Ez is szédelgés!) Elnök: Propper képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. (Kabók Lajos: À mi­niszterelnök úr megígérte, hogy karácsony előtt beterjeszti a választójogi törvényjavasla­tot,, még sem terjesztette be. — Zaj a szélső­baloldalon.) Ne zavarják a képviselő urak a szónokot. (Meskó Zoltán: Egy miniszter sincs jelen! — Kabók Lajos: Az 1934-es naptári esz­tendőre ígérték!) Csendet kérek! Kun Béla: Elismerem, hogy jóravaló igye­kezete volt a Gömbös-kormánynak, azonban ez hajótörést szenvedett a nagy bankkapitalizmus­nak és a kartellalakulatoknak makacsságán. (Meskó Zoltán: Egy miniszter sincs jelen, ez a parlamentarizmus lejáratása!) El kell is­merni, hogy a t. túloldalról is úgy agrárszem­pontból, mint a kisipari érdekeltségek és a munkástömegek érdekét nézve, ez a jóravaló szándék, hogy a kisemberek érdekei érvénye­süljenek a .nagy bankkapitalizmusiS'al szem­ben, mindig hajótörést szenvedett és a Göm­bös-kormány ezekkel a túlnagy pénzügyi hatal­masságokkal szemben két esztendő óta mindig kapitulál. Es mi a helyzet ma, is,, karácsony és újév előtt? Ha leesnék is a hó és fehér lepel borítaná a csonka magyar földet, el kell ismer­nünk, hogy fekete karácsony, nagyon szomorú karácsony lenne a mi osztályrészünk. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Fájdalom, ez így van. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy a kávéházakban cigányzenére, vagy jazz-mu­zsikára vidám táncra perdülnek az ottlévők, ne kendőzzük el a szomorú valóságot. A kül­politikai egünkön összegyülemlett baljós fel­legeken keresztül a genfi egyezmény folytán behatolt r egy-egy picinyke — mondjuk így — fénysugár. Azonban a teljes szabadság kül­politikai vonatkozásban ma sem a mienk, ha­nem eddig csak szoros rabláncunkat engedték ellenségeink bizonyos mértékben tágabbra. Belpolitikai téren azonban mi a helyzet? Egységesíteni és párosítani akarnak a t. túl­oldalról, Gömbös Gyula t. miniszterelnök úr iniciatívájára, mindent. Megjelent az újságok­ban pár nappal ezelőtt az a hír, hogy a front­harcosok beolvadtak a Nemzeti Egység Párt­jába. A frontharcosok politikai pártja olvadt be, de hol van a Frontharcos Szövetség. A frontharcosok politikai pártjának és a Front­harcos Szövetségnek egy és ugyanaz az ember az elnöke: gróf Takách-Tolvay József, akinek gazdasági vonatkozásban a kormány fel fogás­sal szemben messze kiható ellenvetései vannak. Nem a Frontharcos Szövetség olvadt be tehát az egységespártba, hanem csak a Frontharcos Szövetségnek a politikai alakulata. (Meskó Zoltán: A vezetőség!) Tovább folyik azonban a megdolgozási munka, hogy ebben az ország­ban mindenkit, aki mer szabadon gondolkozni és lélekzeni, beolvasszanak az egységespártba, tehát a hatalom árnyékába vonják oda, hogy ha esetleg a nap sugara tűz,, akkor ott sütké­rezzenek. Tehát a Programm valósítása nélkül, a frontharcosok gazdasági prógrammjának ­1-

Next

/
Oldalképek
Tartalom