Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-314

i"^™«" i^ Az országgyűlés képviselőházának 31U. ülése 193% deeember 19-én, szerdán. 533 Mélyen t. Ház, kérek még egy negyedórái meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni! (Felkiáltások: Megadjuk!) A Ház a meghosszab­bításhoz hozzájárul. Hegymegi Kiss Pál: Mélyen t. Ház! Ke­resztes-Fischer belügyminiszter úr volt akarat­lanul is főkortese a debreceni törvényhatóság­ban à yirilis-választásnak. Hogy ehhez a rend­őrség asszisztált, hogy a viriliseknek a Biká­tól fel a városházáig nem volt szabad idegenek­kel érintkezniük, arra vonatkozóan hallgasson csak ki a miniszter úr eskü alatt egy pár leg­több adót fizetőt Debreceniben, akik el tudják mondani ezt a belügyminiszter úrnak, de meg kell állapítanom, hogy erről már Györki Imre képviselő úr is részletesen beszélt, hogy ez ko­mikus és megszégyenítő jelenség volt. Azt mondják, hogy az ifjúságot felizgat­ták és az ifjúság ezért tüntetett. Vásáry Ist­ván volt az Debrecenben, aki, szerintem, túlzott mértékben támogatta az egyetemet és hozatott a várossal olyan áldozatokat, amelyek még Debrecen város teljesítőképességén is túlmen­nek. Vásáry István volt az, aki a debreceni ifjúsági jóléti intézményekért Klebelsberg kul­tuszminiszterrel együtt az akciók egész soro­zatát indította. Nem tudom 'megérteni, hogy akkor éppen ez ellen az ember ellen legyen úgy felháborodva az ifjúság. Es vájjon mivel hív­ták fel ennek az egyetemi ifjúságnak felhábo­rodását'? Azzal hivták fel, hogy egy másik kor­mánypárti lap védte Vásáry polgármestert? Hiszen az igen t. egységespárt tagjainak több­sége ebben a kérdésben ugyanazon a nézeten van, mint én. De, mélyen t. Ház, vájjon egy, a polgármester személyét és tevékenységét védő lap hívja fel az ifjúságot arra, hogy tüntes­sen? Nem az-e, hogy a főispán a vacsorákon végig egyebet sem csinált, mint a polgármes­tert szidta; nem az-e, hogy Debrecenbe bele­étette magát az a rágalom, hogy ez a Vásáry nem becsületes ember és van sok olyan kisem­ber, aki nem ismervén az esetek sorát, ezt el­hiszi? Nem az a kormánypárti sajtó-e, amely nap-nap mellett a támadások egész sorozatát adja le? Ennélfogva, ha itt izgatásról volt szó, akkor ez az izgatás csak arról az oldalról jöhetett, ahonnan nem lett volna szabad jön­nie, mert voltaképpen a főispánnak kell leg­jobban tudnia, hogy az ügy még elintézve nincs. De mélyen t. Ház, azt is meg kell állapíta­nom, hogy úgy van, ahogyan Györki Imre kép­viselő úr elmondja: az ifjúságot összeverbu­válták, a gazdászok egyrészét felfogadták erre a célra, hogy a választásoknál ilyen fenyegető magatartást tanúsítsanak, pedig a választási törvény a csoportosulást, amelynek fenyegetés a célja, külön is tilalmazza és fokozatosan, .sú­lyosabb bűncselekménynek tekinti. En végig­néztem ott Debrecenben, hogy mi történt azon a napon. Meg kellett állapítanom, hogy a» ifjú­ságot félrevezetve (beállították abból a célból, hogy mintegy fenyegető eszköz legyen ott a szavazó polgárok előtt, hogy Vásáry minél ke­vesebb szavazatot kapjon és hogy kibuktattas­sék a törvényhatóság közgyűléséből a város polgármietere. Györki képviselő úr azt is megmondta, hogy ki fizette ki azokat az autóbuszokat. A magam részéről ezzel kapcsolatban csak két esetet va­gyok kénytelen idehozni. Az egyik az ottani rendőrség vezetőjére vonatkozik. Lám főkapi­tány-helyettesre, aki a virilisválasztás során nagy garral adott ki nyilatkozatot, hogy a ren­KÉPVTSELÖHAZI NAPLÓ XXIV. det fenn fogja tartani. A válasizitási eljárás alatt, amikor már az egész városban el volt terjedve a hír, hogy fenyegető csoportosulás van a szavazóhelyiség előtt, a rendőrség részé­ről még mindig nem történt megfelelő intéz­kedés. Végre, amikor magam is láttam ezt, tele­fonon felhívtam a főkapitányhelyettest és figyelmeztettem, hogy ő már nyilatkozott is, hogy a rendet fenntartja és neki törvény sze­rinti kötelessége is, hogy megvédje a polgá­rok, szabadságát. Főtanácsosnak szólítottam, és ez volt a pontos válasz: ő nem főtanácsos, ha­nem főkapitányhelyettes. (Zaj a baloldalon.) Amikor már látnivaló volt, hogy ennek a mindenféle akciónak nincs meg az eredménye, mert a polgármestert nagy többséggel meg fog­ják választani, akkor az ifjúságot odairányí­tották a polgármester házához, azért, hogy a polgármester házát megdobálja, miután már üzletek és szerkesztőségek ablakait bever.te. (Szakáts Andor: Csúnya dolog volt!) En isme­rem azt a jelenetet, amelyen Vásáry István polgármester keresztülment, amikor az a cso­port odavonult. Tessék megállapítani, hogy Debrecenben a Mester-utcától a Kossuth-utca, ahol a polgármester lakik, körülbelül másfél, de legalább is egy kilométer távolságra vän. Kzit a bizonyos csoportot tehát egészen el lehe­tett yolna távolítani az ilyen nagy útnak meg­felelő idő alatt. Ez nem történt meg, a csoport­nak módjában volt az ablakokat beverni, és módjában volt csúnya abcugolással ott az utcán kissebbíteni a polgármestert. Ott benn állt az az ember, aki a városért dolgozott, kezében puska, hogy védje a maga és családja életét. Ki akarta nyitni az ablakot, hogy: hát öljenek meg! A gyermekei fogták körül, hogy ez ne történhessék meg. Hát van abban a Vay Lászlóban emberi szív, hogy ilye­nekre használják fel ezt az ifjúságot? Azzal az emberrel szemben... (Mayer János közbeszól) Igen, Györki Imre megmondotta, hogy honnan fogadták fel az ifjúságot. Adatokat mondott s az adatokról én is tudok. (Mayer János: Csak nem Vay László verette be az ablakokat?) Az ifjúságot ilyenekre használták fel, erről beszél­tem. De nagyon védi most... (Mayer János: Dehogy védem! Ellenkezőleg!) Jobb lesz, ha idefigyel a volt miniszter úr és nem zavar en­gem olyan közbeszólásokkal, amelyekből látom hogy nem érti a lényeget. (Zaj.) Másnap is megismétlődött ugyanez a tün­tetés. Hát hogyan jövök én hozzá, aki 12 esz­tendő alatt a magyar és a debreceni ifjúságért a beszédek egész sorát tartottam, aki még csak nem is voltam benne ezekben az akciókban semmi tekintetben, mert hiszen nem az én pár­tom jelöltjeivel vagy embereivel történt a tény­leges verekedés, hogy amikor az én családom­hoz legközelebb álló nőtagok-mennek az utcán, akkor ez a diákság ízléstelen inzultusokban tör­jön ki (Szakács Andor: Szégyen! Gyalázat! Valakinek felelősnek kell ]ennie ezért!) és ami­kor az a Vásáry István elmegy Lám főkapi­tányhelyettes úrhoz — hogy össze ne zavarjam a címet — és erélyes szavakkal a rendőrségen követeli a rendet, az élet- és vagyonbiztonság fenntartását, akkor ez a derék főkapitány­helyettes nekitámadjon, hogy ne beszéljen vele olyan erélyes hangon!? (Andaházi-Kasnya Béla: Nem lehetne ott más a főkapitányhelyet­tes? — Ulain Ferenc: Vagy más belügyminisz­ter nem lehetne? — Zaj.) Szomorú idők ezek. Már megtörtént minden. Már elérték azt, hogy azon kerületi beosztás folytán, amely Vásáry István hibája, meg fog­7 ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom