Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-314

528 Az országgyűlés képviselőházának 31 az intenciója ennek a rendeletnek és elismerem azt is, bogy a miniszter úr a legjobb tudomása szerint adta meg ezt a választ. Ue ha ez így van, akkor sem a miniszter urnák, sem annak a fogalmazónak, aki ezt a választ megszövegezte, halvány iogalma és sejtelme sincs arról, hogy mi történik ezen a kőrengetegen kívül a vidéken. Mert a vidéken a gyakorlatban az történik, hogy amikor megjelenik az a gazda a községházán marhalevelének irányítása végett, akkor elsősorban az actóíokönyvet nézik meg és ha hátraléka van, akkor arra a marhalevélre rávezetik a zálogolási záradékot, akár volt az a marha korábban lefoglalva, akar nem. Tehát megszegik ezt a rendelkezést, áthágják, átlépik ezt a törvényt. De tisztelettel arra is felhívom a pénzügyminiszter úr figyelmét, hogy megszegik itt is az 55. §-át az adókezelesről szóló szabályoknak, mert hiszen rávezetik a zálogolási záradékot a marhalevélre még akkor is, ha az a marha igavonó jószág. Erre sincsenek tehát semmiféle tekintettel. T. Házi Még tovább is mennek a rendeletnek a kijátszásában az adóbehajtással foglalkozó közegek, mert hiszen olyan hatalmas öszszegre becsülik a jószágot, hogy a becsértéket a vásáron egyáltalán nem lehet elérni, és ennek következtében a vásáron elérhető ár meg sem közelíti azt a 75%-ot, amelyet be kell szolgáltatni adó fejében az illető jószág után. Ezen intézkedés ilyetén végrehajtásának, ilyetén kezelésének azután megvan az a súlyos következménye, hogy az állatforgalom úgyszólván megszűnik. A gazda, a földműves, az elaggott, a kivénült, megrokkant jószágot kicserélni nem tudja, mert hiszen minden pénzt, amelyet érte kap, be kell szolgáltatnia adóba, tehát inkább tartja istállójában és kínlódik vele úgy, ahogy tud. Melyen t. Ház! Ne válaszolja nekem a miniszter ur maju azt, Hogy nundezeKüei a törvénytelenségeinkéi szemben van jogorvoslati lehetőség, nogy az illető sereimet szenvedő adófizető el jen leilebuezessei vagy panasszal, xiát hogyan el jen í Kivel fellebbezzen? A jegyzővei, aki a szabálytalanságot elkövette, akinek a náta mögött állandóan ott settenkedik az anyagi felelősség remei Vagy annoz az aaómvatalnoz forduljon, amelyben intézkedésre jogosult tisztviselőt ritkán tálai, mert állandóan kint járnak és adót hajtanak be a vidéken î En feltételezem, hogy nem a napidíjért teszik, bár ezzel is nagymertékben emelik annak a szegény adófizetőnek közterheit, hanem valami beteges ambíció hajtja őket, mert azt gondolják, hogy ha 100fo ban szállítják az adót, akkor már hervadhatatlan érdemeket szereznek abhoz, hogy soronkívül előbbremennek a maguk pályáján. Ehhez az elképzelésükhöz a tápot az nyújtja, hogy minden szabálytalanságuk, minden túlkapásuk megtorlatlanul marad, sőt dicséi étben részesül. De ettől eltekintve is az a fellebbezés, az a bélyeg pénzbe kerül. Hogyan fizessen tehát az a szegény adófizető akkor, amikor magára az adóra sem telik neki? . Itt nem jogorvoslatokra, nem fellebbezésre van szükség, hanem erélyes vizsgálatra, erélyes intézkedésekre; olyan vizsgálatra, amely megkezdődik a községben, és végigmegy az adóhivatalon, a pénzügyigazgatóságon keresztül egészen a minisztériumig, amely vizsgálat pártatlan és kideríti ezeket a szabálytalanságokat. A törvényszegés fegyelmi vétség. Tessék a törvényszegőkkel szemben eljárni. \. ülése 193 k december 19-én, szerdán. , Én a miniszter úrtól nem választ, hanem erélyes intezkeuest kerek. üiinöK: Az interpelláció kiadatik a pénzügyminiszter úrnak. Musa istvan és Eakovszky Tibor képviselő urak interpellációik elmondására halasztást kérnek. Méltóztatnak enbez nozzájráulnilí (Igen!) A Ház a halasztást engedélyezi. Következik Jb arkas Tibor képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszterhez. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. vitéz Kenyeres János jegyző (olvassa): »Megfelel-e a valóságnak, hogy a kormány a szekéren való fuvarozás korlátozását tervbevette?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Farkas Tibor: T. Ház! Amikor először értesültem a lapokból, hogy újabb kormányintézkedést terveznek, amely a szekéren való fuvarozást meg akarja nehezíteni, nem akartam ezt elhinni, azonban tudatában azoknak az adatoknak, amelyek azt mutatják, hogy már eddig is történtek olyan intézkeaések, amelyek az észszerüséggel határozattan ellenkeznek és alkalmasak arra, hogy az ország gazdaságának súlyos kárt okozzanak, azt hiszem, csak aggállyal hallhatjuk ezeket a hírekpf Azt hiszem, hogy t. képviselőtársaim, akik kint járnak a vidéken, láthatják azt, — ami szerintem szomorú tünet — hogy a szekéren való fuvarozás az utóbbi időben igenis emelkedett. Ez az emelkedés elsősorban azzal van összefüggésben, hogy szegényedett a nép, szegényebb a fogyasztó és a termelő, ennélfogva mindenkinek érdeke az, hogy a fuvarozásnál lehetőség szerint megtakarítson annyit, amenynyit csak lehet. Nem lehet örülni ennek a tünetnek, ez azonban velejár a nehéz gazdasági helyzettel s azt hiszem, a legnagyobb lelkiismeretlenség mindazoktól, akiknek ebbe beleszólásuk van, — legyenek azok kormányhatóságok, vagy képviselők — hogy ezt szó nélkül tűrik. '•, -ja; Amikor gondokkal küzd a kisbirtokos-, a középbirtokos- és a nagybirtokososztály, akkor nem látom, hogy indokolt volna csak azért, hogy a vasutak költségvetését valamiképpen javítsuk olyan intézkedéseket tenni, amelyeknek gazdasági hatása nagyon káros. Talán t. képviselőtársaink is tudnak róla, hogy a vasutak a kedvezményes tarifákat nagyon sok esetben csak akkor hajlandók alkalmazni, ha az illető, aki a vasúton való szállítást igénybe veszi, aláír egy nyilatkozatot, amelyben kötelezi magát arra, hogy 30 kilométeren túl közutakon nem fuvaroztat vagy nem fuvaroz semmit sem és kötelezi magát arra, hogy amennyiben ennek a kötelezettségének nem felel meg, a differenciákat megfizeti. Ez az egyik dolog. Egy monopolisztikus vállalat szempontjából talán lehet ezt jól kikalkulált üzletmenetnek tekinteni, hogy azonban ez végeredményben a termelés hátrányára van, azt, azt hiszem, nem lehet kétségbevonni. Ez kétségtelenül drágtja a termelést. Hogyan jut valaki hozzá, hogy azért, mert az állambölcseség ezt szükségesnek látta, ilyen díjtételt vegyen igénybe, csak azért, mert rájöttek, hogy a vasúti fuvarozás megdrágítása kétségtelenül csökkenti a forgalmat, tehát szükség van a tarifa csökkentésére. Ennek a tarifacsökkentésnek a kedvező hatását azonban lehetetlenné tenni ilyen intézkedéssel: azt hiszem, nagyon rövid1 látó kormánypolitikára vall.