Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-314
508 Az országgyűlés képviselőházának 3ÍJ*. hogy a hallgatás belegyezésnek számítana, nem szeretném, hogy egy egész vidék népe azt higyje, hogy amikor az ő sorsuk, az ő jogos politikai érdekeik felett ilyen könnyelműen térnek napirendre, akkor egy hang sincs, amely tiltakozna ez ellen. A szatmármegyei törvényhatósági választásokról van szó, ahol súlyosbítja a helyzetet még az is, hogy teljesen határmenti, csonka vármegyéről van szó, ahol (rendkívüli érdek fűződnék ahhoz, hogy valóban komolyan és lelkiismeretesen vegyék az egyes jogokat. (Alberto Asquint olasz korporációs miniszter megjelenik a karzaton. — A Ház tagjai a jobb- és baloldalon feíállanak. Zajos éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon. — Buciiinger Manó: Éljen az olasz demokratikus munkáspárt! — Nagy zaj a jobboldalon. — Egy hang a jobboldalon: Éljen Mussolini! — Elénk éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon. ~~ Buehinger Manó: Abcug Mussolini! a gyilkosok! — A agy zaj jobbfelőt.) Elnök: Buchinger képviselő urat rendreutasítom. (FelkiáUások: Éljen Mussolini! — Hosszantartó éljenzés és taps a jobb- és baloldalon. — Buchinger Manó: Abcug Mussolini! a gyilkosok!) Buchinger képviselő urat ismételten rendreutasítom. (Felkiáltások jobbfelől: Szegy et je magát! — Buchinger Manó: Azok szegy éljék magukat, akik ilyeneket éljeneznek. Ne hozzanak ide ilyen embereket! — Nagy zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Eckhardt Tibor: Méltóztassanak nekem megengedni, hogy egy pillanatra eltérve interpellációm tárgyától, valamennyi polgári párt nevében (Ügy van! Ugy van! a jobb- és balolaalon. — Jánossy Gábor: Es a nemzet nevében!)) örömmel és tisztelettel üdvözöljem Alberto Asquini olasz korporácós miniszter urat... (Hoszszantartó élénk éljenzés és taps a jobb- és o baloldalon. — Buchinger Manó: Hőre ruki! — Zaj.) Elnök: Kérem Kuchinger képviselő urat, hogy illő komolysággal viselkedjék. Eckhardt Tibor: ... akinek a magyar képviselőházban való megjelenését örömmel kell fogadnunk, különösen a mai időkben, (Ügy van! Ügy van!) amikor a közelmúlt hetekben alkalma volt az egész magyar nemzetnek és nekem sze mélyesen is nagyon nehéz körülmények között, külföldön megvívott harcainkban (Egy hang a jobboldalon: Éljen Aloisi! — Hosszantartó éljenzés és taps a jobb- és baloldalon.) azt a száz százalékos rendíthetetlen barátságot, (Taps.) azt a megingathatatlan férfiasságot, azt a bátor kiállást és azt az eredményes segítséget élveznünk, amelyért köszönet és hála illeti Olaszország nagy vezérét, Mussolinit és az egész nem zetett (A képviselők a jobb- és baloldalon felállva éljenzenek. — Andaházi-Kasnya Béla: Evviva il Duce!) Most méltóztassanak megengedni, bogy visszatérjek tulajdonképpeni témámhoz és egészen röviden elmondjam azt, hogy a törvényhatósági választások során mi történt Szatmárban. Az érdeklődés csekély volt. A vármegyében leadható 41.900 szavazatból összesen csak 1L800 szavazat adatott le, vagyis olyan csekély szám, amely mutatja azt, hogy ez a választás tulajdonképpen a közönség különösebb érdeklődésére nem számított. Azt is konstatálnom kell, hogy úgy az egységespárt, mint a független kisgazdapárt listáján úgyszólván kivétel nélkül komoly, becsületes, tisztességes, kifogástalan polgárok, hazafias magyar emberek jelöltettek, (Ügy van! balfelől.) amely helyzet mellett nem tudom belátni, minő magasabb érdek kívánta azt, hogy ülése 193 If december 19-én, szerdán. ebben a vármegyében számtalan törvénytelenség elkövetésével az utolsó emberig megakadályozzák a mi pártunk tagjait abban, hogy a nagy többség ellenére, amellyel rendelkeztek, egyetlen egy mandátumhoz is jussanak a vármegyeházán. (Malasits Géza: A vérükben van már!) Én csak felsorolom azokat a helytelen, szabálytalan intézkedéseket, amelyek ott történtek. A választást nem munkaszüneti napra tűzték ki. Még munkaidőben folyt a választás, amikor természetesen a dolgozó emberek nagyrésze nem jöhetett szavazni. A hivatalos helyiségekben voltak — úgyszólván — kivétel nélkül az egységespárti pártirodák, ami feltétlenül helytelen gyakorlat, mert közpénzen fenntartott hivatalos helyiségekben sem az egyik, sem a másik pártnak kortéziára lehetőséget nyújtani nem szabad, vagy mindegyik pártnak meg kell adni ugyanezt a lehetőséget. (Friedrich István: Miért tűri a belügyminiszter úr ezt? Ezt meg lehet szüntetni!) Utalnom kell arra, hogy a szavazópolgároknak, persze túlnyomórészben ellenzéki szavazópolgároknak, egyáltalában nem adattak elegendő mennyiségben szavazóeédulák. A szavazócédulákat ott bent a választási helyiségekben adta át a választási elnök, mégpedig túlnyomórészben egységespárti szavazócédulákat,, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) úgyhogy másképpen szavazni az ellenzéki polgárnak úgyszólván fizikai lehetősége sem volt. (Györki Imre: Hasonló eset, mint Debrecenben! — Friedrich István: Ez csak igaz! — Fábián Béla: Eckhardt csak igazat mond! — Folytonos zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Eckhardt Tibor: Sőt odáig mentek a dolgok, hogy számos esetben az ellenzéki polgárnak átadott hivatalos szavazólapot nem is vele dobatták be az urnába, hanem az elnök újból visszavette (Meskó Zoltán: Micsoda előzékenység!) és ő szavazott le a választópolgár helyett. (Felkiáltások a baloldalon: Mindenütt így megy! — Friedrich István: Űgy-e ez sem igaz? — Ernyey István: Ez nem áll! Magam láttam, amikor a választók maguk dobták be! -- Hegymegi Kiss Pál: Ott volt Szatmárban? — Ernyey István: Oda sem nézett az elnök! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Biztosan akadt ilyen eset is, t. képviselőtársam, de az ellenkezőre nem volna szabad, hogy egyetlenegy példa is legyen, pedig — sajnos — nagyon gyakran volt rá példa. Ennek az eljárásnak volt az eredménye az, — csak egypár nevet olvasok fel — hogy a szatmárvármegyei bizottsági tagok közül kibukott Csaba Miklós, Csaba István, vitéz Gyene Pál, vitéz Gyene Zsigmond, Szoboszlay Sándor f Komoróczy, Iván, Rápolthy-Magy Jenő-Németh József, Jékey László, stb. Végigmehetnék az egész névsoron. Méltóztatnak látni, nem a vármegye alja, hanem a vármegyének a java bukott ki. Egyetlenegynek sam* volt szabad bejönnie a szatmárvármegyei törvényhatósági bizottságba, aminek azután az volt a következménye, hogy akik még bennmaradtak is, mert nem kerültek választás alá, most lemondtak a vármegyei bizottsági tagságukról és elhatározták, hogy a vármegye ügyeit ezentúl a párt külön gyűléseken fogja megtárgyalni, mert a törvényes lehetőségét a vármegyei életben való részvételüket elvették tőle. (Hegymegi Kiss Pál: Szomorú dolog ez!) T. Képviselőház! Én nem fűzök kommentárt ehhez a dologhoz. Elégtételt sem kérek,
