Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-313

Az országgyűlés képviselőházának SIS. nagy izgalmakon ment át a magyar társadalom, olyan beszédet mondjak a karácsonyi szünet előtt, amelyből még az ellenzéki polgár is a jövőre való bizakodásra meríthet alapot. Annak dacára, hogy a polgár felé húzódó ez a rokonszenvem igen sok körülmény elhallgatására, nemcsak a tárgyilagosság rovására menő kritikára, hanem a kritika le tompítására is kényszerít, sajnos, sem abból, amit a kormány a gazdasági politika terén az utolsó időszakban kifejtett, sem abból, hogy ezt a parlamentet olyan hosszú nyári szünet után érdemi munkával nem foglalkoztatta, nem tudom azt a kapcsolatot megtalálni, amely igazolná a megértést a magyar gazdasági élet, a magyar társadalom igazi szükségletével és az e célból végzendő feladatokkal. (Ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Pedig jó példával kellene előljárni a kormánynak és a parlamentnek egyaránt,, mert nem frázis, hanem napról-napra jobban megerősödő igazság az, hegy ezekből a nehéz, válságos időkből csak akkor fog kikerülhetni ez a sokat sújtott nemzet, ha minden ponton, minden pozícióban, a legkisebb és a legnagyobb ember egyaránt a maximumát fejti ki annak, amire képes. De hogyan igényelhetek én maximális teljesítményt attól az egyszerű polgártól, akit heteken át az a veszély látszott fenyegetni, hogy egész élete munkájának rombadőlésével kell számolnia, ha a kormány azt a polgárt még csak arra sem méltatja, hogy ilyen nehéz időkben a való helyzetről tájékoztatva, megadja végre azokat az alapirányokat, amelyekkel a parlamentet foglalkoztatni kívánja. Pedig a parlamentnek a foglalkoztatása, kell, hogy jelentse azoknak a problémáknak megoldását, ami nélkül nincs magyar gazdasági kibontakozás; nincs akkor sem, ha az általános világgazdasági helyzet akár erősebb tempóban javulna,, mint amilyen javulás most, sajnos, csak lassú arányban mutatkozik. így látva a kormány működését, azt hiszem, eléggé megindokoltam azt, hogy a javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra, következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Sohandl Károly! Schandl Károly: T. Képviselőház! Nagy figyelemmel hallgattam az előttem szólott Magyar Pál képviselőtársam gazdaságpolitikai fejtegetéseit. Sok tekintetben, különösen ami a gazdaságpolitikai kijelentéseket illeti, egyetértek vele. Egyetértek különösképpen azzal a kijelentésével, hogy a genfi kérdést nem kívánja ebbe a vitába behozni, ugyan nem annál az indoknál fogva, amelyet ő itt előadott, hanem azért, mert a genfi kérdésen kívül bőven van egyéb vámpolitikai észrevételem is, amelynek feltárásával, azt hiszem a szőnyegen lévő törvényjavaslat céljait jobban tudom szolgálni. Mégsem kerülhetem el, hogy csak egy rövid kijelentésre ne szorítkozzam a genfi kérdésre vonatkozólag. Nézetem szerint a genfi megoldást nem tekinthetjük győzelemnek, nem tekinthetjük csatavesztésnek. A genfi megoldás egy kompromisszum, amelyet a nagyhatalmak nyomása alatt mind a két fél elfogadott. Egy eredménye kétségtelen és ez az, hogy a háború veszedelmét Európa, elkerülte. Ami a törvényjavaslatot illeti, meg keil állapítanom, hogy a bizalom kérdésének is lehet tekinteni a törvényjavaslat elfogadását, de ülése 198% december 18-án,. keddért 469 lehet azt másképpen is felfogni. Ha, a bizalom kérdésének tekintem, úgy szemben Magyar Pál képviselőtársammal, elfogadom a törvényjavas-i latot, mert azokat a célkitűzéseket, amelyek a kormányt vámpolitikai működésében vezetik, teljességgel helyeslem. A kormány felfogásai az, hogy az Európaszerte mutatkozó elzárkózás-" sal szemben, az autarkia áttörésével iparkod-" jék a gazdasági forgalmat, különösen a szomszéd országokkal, de a többi országokkal szemben is emelni. Ami a kérdés másik oldalróK való felfogását illeti, azt, tudniillik, ha va-; laki nem a bizalom szempontjából fogja fel a törvényjavaslatot, akkor el kell azt fogadni éppen azért, amit Magyar Pál képviselő úr kifejtett az imént, hogy ma már Európában abszolúte megváltozott viszonyok vannak, amelyek között napról-napra kell foglalkozni a kereskedelmi szerződések által szült helyzet megváltozásával. Úgyszólván nem is a referenseknek, hanem a minisztereknek kell állandóan foglalkoznick a vámpolitikai helyzet megítélésével és a bajok orvoslásával. Ebből a szempontból tehát a kormánynak szüksége van gazdasági okokból olyan felhatalmazásra, amely ezt lehetővé teszi. (Ügy van! a középen.) • T. Ház! Hogy mégis hoizizászólok a javaslathoz, teszem azért, mert néhány észrevéter! lem volna, amely elfér a kormányprogramul keretében, de szükséges, hogy külön hangsúlyozzam, mert olyan nehéz helyzetet látok, különösen a jövő esztendőben, hogy az ország közvéleménye előtt kell a, kormánynak - is figyelmébe ajánlanom, hogy készüljön ezekre a nehéz feladiaitokra. Békeidőben nagyon könnyű volt egy kormány vámpolitikai feladata, hiszen 5—10 esztendős külkereskedelmi szerződésekkel lehetett dolgozini, amelyek stabilok voltak, állandó gazdasági, piaci helyzetet teremtettek. Az állandói politikai viszonyok folytán ezeknek változásától nem is igen kellett tartani és úgy, mint & politikai egyensúly, a gazdasági egyensúly is egész Európában biztosítva volt. : " A háború után, de különösen a párizsi békeszerződések után ez a helyzet teljesen megváltozott. Hangsúlyozom, hogy a párizsi békeszerződések után, mert mindig visszatérek arra, hogy nem volna Európában ennyire komplikált és nehéz vámpolitikai helyzet, ha a régi Európa 18 vámterülete helyett ma nem kellene körülbelül 37 vámterülettel sziámolni Európában. (Ügy van! Ügy van! œ középen.) Ez a lényege és a legfőbb oka annak, hogy Európa- • ban ma állandóan napról-napra változik à vámpolitikai helyzet. E mellett azonban — elismerem — oroszlánrésze van ebben annak a körülménynek is, hogy a háború után az a" tengerentúli terület, amely a háború alatt, kü-•{ lönösen mezőgazdasági termelésben nagyon előre tört, továbbra is nagy területeket vont be a gabonatermelésbe, túltermelés következett be és ez a túltermelés szintén lényeges előidézője annak, hogy kitöri a gazdasági világválság és most a különböző államok a legmésterkéltebb eszközökkel igyekeznek keresni ' az eszközöket, a fegyvereket, amelyekkel saját termelésüket megvédhetik. Lehetséges, hogy ennek a mostani kuszált vámpolitikai helyzetnek egyik oka az is, hogy egyes országok a háború után levonták a háború tanulságait és iparkodtak berendezkedni; az önellátásra. Ha lehet is vádolni egyes államokat önelíáiiási törekvésekkel, különösképpen «nem lehet vádolni Magyarországot ilyen