Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-310

Az országgyűlés képviselőházának 810. gal állt mellénk és síkraszállt mellettünk, (Jánossy Gábor: A lengyelekről ne tessék megfeledkezni! — Kassay Károly: Még a törö­kökről is beszéljünk?) amikor Olaszország Ián goló lelkesedéssel síkraszállott mellettünk, ak­kor a németek, enyhén szólva, fagyos közö­nyösségükről tettek tanúbizonyságot. (Ügy van! Ügy van! -a baloldalon.) Heteken át ki sértem figyelemmel a gleichschaltolt neme! újságokat és biztosan tudom, hogy a sajtó­iroda is ezt tette, csak azért, hogy egy mák­szemnyi szimpatianyilatkozatot kihalásszon és produkálhasson az igen t. .miniszterelnök úr külpolitikájának igazolására. Heteken át bön­gésztem a német újságokat, de még csak^ pa­rányi jelét sem láttam ama nibelungi hűség megnyilatkozásának, amely eddig közszájon forgott. Ellenben olvastam a Berliner Tageblatt no­vember 24-i számát, amelyben azt írják, hogy Németország nem lehet védőügyvédje Magyar­országnak és olvastam Alfred Rosenberg cik­két a Völkischer Beobachter-ben, amely ezeket tartalmazza (olvassa)'. »Wenn die von den an­deren Mächten und der kleinen Entente unter­stützte südslavische Note an den Völkerbund augenblicklich im Zentrum weltpolitischer Be­sprechung steht und die Antwort Ungarns ebenfalls darauf hinausläuft, eine schnelle Klärung der änschuldigungen zu erreichen, so können wir nicht das Urteil vorwegnehmen,, in einer Angelegenheit, deren Hintergrunde so wenig aufgeklärt sind. Wir können nur die Hoffnung aussprechen, dass die verständliche Erregung über den Königsmord von Marseille in der Beurteilung der Ursprünge überall jenes Mass von Zurückhaltung zeitigt, das im Inte­resse aller europäischen Völker liegt.« (Ulain Ferenc: Ezt mondja Eden is!) Nagy különbség van Eden és Németország között. Anglia nem a mi szövetségesünk, Németországgal azonban baráti viszonyban állunk. (Egy hang a balol­dalon: Angliával is! —- Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Farkasfalvi Farkas Géza: Eden előadó volt!) Grieger Miklós: Amikor látjuk, hogy a né­met és olasz külpolitika között nyilvánvaló sza­kadékok tátonganak, amikor Róma és Berlin kö­zött komoly együttműködésről beláthatatlan időn belül nem lehet szó, amikor a német hiva­talos külpolitika Göring személyében üdvözli a Balkánnak nagy nemzetét^ és amikor látjuk, hogy Olaszország állami életünk rendkívül sú­lyos válsága idején teljes erővel mellénk áll, Németország ellenben nemcsak az óvatos, ha­nem a rideg elzárkózás, a Zurückhalltung állás­pontjára helyezkedett, nekünk csak egy érde­künk és egy kötelességünk lehet: Szakítania kell a kormánynak, a kormány sajtójának ama tak­tikájával, hogy gyökértelen és indokolatlan né­met-vonzalommal iparkodjék megtölteni a ma­gyar közvéleményt. Szakítani kell azzal a vi­szonzatlan ... (Zaj a baloldalon. — Ulain Fe­renc: Menjünk Belgrádba és Prágába?) Nem akarok kellemetlen percet szerezni a miniszterelnök úrnak„ ne provokáljon! Szakí­tanunk kell azzal a viszonzatlan németszerelem­mel, amely 'annyiszor megakadályozott vagy el­homályosított egy érdekeinkre hasznos és szükséges külpolitikai eligazodást. Szakítanunk kell a jobbra-balra ugrándozás külpolitikájá­val és magyar hűséggel, f magyar becsülettel kell kitartanunk a kipróbált Olaszország és an­nak gigantikus szellemóriása, vezére, a Duce mellett. Szakítania kell a miniszterelnök úrnak ülése 1931* december 12-én, szerdán. 401 németbarát külpolitikájával, mert hiszen köz­ismert tény, hogy a miniszterelnök alig hogy elfoglalta miniszterelnöki székét, Berlinbe re­pült, Sopronban pedig a nyáron a berlin-római tengely mellett kötötte le magát és azt mon­dotta, hogy az ido őt fogja igazolni. Nos, az idő nem igazolta a miniszterelnök urat, ellen­kezőleg, dezavuálta- (Sztranyavszky Sándor: Várjunk még az idővel!) Az ország közvélemé­nye nagyon régen tudta, hogy ez a tengely csak a miniszterelnök úrnak képzeletében és roman­tikus politikai álomszövésében létezik, de ma kell, hogy az igen t. miniszterelnök úr is meg­értse a históriai tényeknek harsogó pátoszát, belássa azt, hogy ez a tengely összeforrasztha­tatlanul eltört, hogy a miniszterelnök úrnak kötelessége nem érzelmei és balítéletei után, hanem az ország igazi érdekei szerint külpoli­tikát csinálni s kötelessége kerülni minden olyan lépésnek még a látszatát is, amely barát­ságtalan cselekedetnek tűnhetik fel Olaszország szemében, tehát például egy kimondottan Hit­lerbarát sajtóorgánum kivételes engedélyezését, szubvencionálását és támogatását. T. Ház ! ^Német a nevem és német az anya­nyelvem. Német nevemet büszkén viselem és nincs a világnak az a kincse, amelyért német anyanyelvemet megtagadnám, de szívem ma­gyar és Magyarországé. Es ez a magyar szív szólal meg bennem akkor, amikor az utolsó he­tek tapasztalatai alapján nemcsak a magam, hanem az egész magyar társadalom nevében (Sztranyavszky Sándor: Az egész nevében?) kérdem a miniszterelnök urat, hajlandó-e tiszta bort önteni a pohárba és minden félreértés ki­kerülésével, minden mellékgondolat kikapcso­lásával a leszűrt tanulságok alapján külpoliti­kánknak^ jövő vonalvezetéséről nyilatkozni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Ház! Nem vagyok hajlandó sem a miniszterelnök­nek, sem a kormánynak jövő politikájáról nyi­latkozni, mert hiszen ismeretes az egész köz­vélemény előtt, hogy a magyar kormány az ország érdekében külpolitikai vonatkozásban melyik úton jár. Hajlandó vagyok azonban vá­laszolni — eltekintve attól, hogy ez kötelessé­gem is — erre az interpellációra, jóllehet, en­nek sem időpontját, sem tartalmát a mai napon helyeselni nem tudom. (Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Azt is mondhatnám, hogy külpo­litikai kérdéseknek, akár a sajtóban, akár kü­lönösen itt a Házban való taglalása, a helyes időpont meg választása nélkül, többiét árt, mint* használ. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Azt, hogy éppen a német kérdésben igen sok képviselőtársam és az igen t. képvi­selő úr is úgy beszélt, mintha német belpoliti­kus volna, speciális egyéni világnézletük szem­pontjából igyekezve ezt a kérdést taglalni, a magam részéről helyeselni nem tudom és a kép­viselő urat követni ezen az úton nem is akarom, jóllehet vannak egyes megállapításai a képvi­selő úrnak, amelyekkel teljesen egyetértek. T. Ház! Minden országban, különösen nagy nemzeteknél, vagy nagyratörő kis népeiknél vannak fantaszták, akik térképeket gyártanaik és akik a maguk népi erejét olyan mezőre akar­ják terelni, amely elérhetetlen célokat rejt ma­gában. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A német sajtóban és a német irodalomban is sajnálatosképpen napvilágot látnak egyes olyan megállapítások és törekvések, amelyek ellenkeznek a magyar érdekkel. Ezt azonban mint német hivatalos álláspontot, deklarálni

Next

/
Oldalképek
Tartalom