Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-310

Az országgyűlés képviselőházának 310. nek alapján most a vármegyei választások lefolytattak, méltóztassanak megengedni, hogy néhány választási kérdésre mutassak rá. Legelsősorban meg kell állapítanom, hogy mind az 1929. évi, mind az 1934. évi vármegyei választások alkalmával minden párt, tehát nemcsak az ellenzéki pártok, hanem az egységes párt is tehetetlen volt saját g angsterei vei szemben. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Tehetetlen volt azért, mert ez a szerencsétlen törvény azt mondja, hogy nincs rendes tag és nincs póttag, és hiába írja rá valaki a cédulára, hiába állapítom én meg, hogy ki lesz az én listámon rendes tag és ki lesz póttag, végeredményben az lesz a rendes tag, aki két szavazattal több szavazatot kap. Nem az, akit a választók akarnak, hanem az, akiben a legnagyobb szemérmetlenség van arra, hogy saját vezérével szemben elkövesse azt a csúfságot, hogy vezérét két helyen húzassa ki, és akkor a legutolsó póttag kerül a lista élére és megbukik a lista vezetője. Én nyugodtan beszélhetek erről a kérdésről, mert óvatos voltam. Én mindenütt kiadtam az utasítást arra vonatkozólag, hogy a póttagokra 200-zal kevesebb embernek kell szavaznia. Én magam kihúzattam őket. (Györki Imre: Jó választási rendszer! — Zaj.) En a saját pártomnak kiadtam az utasítást, hogy nem engedem magamat megcsalatni senki által, ennélfogva, hogy be legyünk biztosítva, 200-zal kevesebb szavazatot adattam le a póttagokra minden kerületben. Ezt a patentot átvették tőlem más kerületekben egységespárti képviselők is, mert előfordult az 1929. évi választásoknál, (Zaj.) hogy egységespárti képviselő urak buktak ki saját kerületeikben, mint vármegyei bizottsági tagjelöltek, mégpedig azért, mert akadt a kerületben két úr, aki azt mondotta, hogy: a képviselő úr bukjék ki és én, mint utolsó póttag jöjjek be. Előfordult Pest vármegyében az egyik kerületben, ahol az egységespártnak egyik igen kiváló oszlopa a képviselő, hogy az egyik községi jegyző az egyik községben, hogy biztosan bejöjjön, nemcsak a képviselő urat, hanem a másik négy jelöltet is töröltetette és sajátmagára szavaztatott és amikor bent a központban az illető képviselő valami módon megtudta, hogy abban a községben úgy osztják a cédulákat, hogy rá nem szavaztak, már majdnem késő volt. Van tehát egy törvény, amely a csalafintaságnak, az alattomosságnak a legnagyobb mértékben teret nyújt és amelynél fogva ugyanolyan a helyzet, mint amilyent látunk a sassal és az ökörszemmel a régi mesében: a sas felviszi az ökörszemet a magasságokba és az ökörszem azután, amikor már látja, hogy a sas nem bír továbbemelkedni, kibújik a sas szárnya alól és ő maga még két méterrel feljebb megy és legyőzi a sast. (Zaj.) Remélem, nem az volt a törvény intenciója, (Zaj.) hogy itt ilyen lehetőségeket adjon. Legelső kérésem az, hogy méltóztassék ezt a szégyenteljes szakaszt, amely ellen minden tisztességes embernek védekeznie kell, megváltoztatni. A másik kérdés, amelyről Büchler képviselőtársam is megemlékezett, a bizalmi rendszer kérdése. T. miniszter úr, ami itt történik és történhetik a bizalmi rendszernél, az annak, aki egy választójogot készít és aki lehetetlenné akarná tenni — mondjuk — azt, hogyha valahol ellenzéki választók leszavaznak, szavazataiknak eredménye a szavazatok összeszámlálásában megmutatkozzék, egyenesen gyönyörű példa. Reggel nyolc órakor 50 választónak, akiknek személyazonosságát a választási bizottság elnöke előtt igazolni kell, meg kell jelennie a ülése 193i december lê-ên, szerdán, 393 szavazóhelyiségben a szavazatszedő küldöttség előtt. Ha igazolják, hogy ők mind az ötvenen választók, abban az esetben joga van az illető pártnak bizalmiakat küldeni be a szavazáshoz, különben nincs joga bizalmit beküldeni. Ennek az eredménye az lett, hogy bizalmi csak ott ült, aüol akarta a választási elnök, hogy a bizalmi helyet foglaljon. Hogy azután ez, miniszter úr, hová vezet, erre nézve felhozom a következő esetet. Az egyik községben a felsőbb hatalom elrendelte, iiogy ott legyenek a bizalmiak és utasítást adott arra vonatkozólag, hogy a bizalmiakat be kell engedni. Én két órával később mentem ki. A bizalmiak még mindig nem voltak ott és végre 11 órakor irtózatos kínok között bejöttek. De szavazás közben mindig ki akarták dobni a bizalmit, csak az nem ment ki. Erre este összeszámlálták a bizalmiak a szavazatokat és kiderült, hogy a szavazóurnában 32 szavazattal több van, mint ahányan leszavaztak. Erre nem lehetett a dolgon segíteni azért, mert hiszen felvették a jegyzőkönyvbe, hogy hány ember szavazott le, mivel azt be kell írni, hogy ki szavaz le. A szavazóurnáknál pedig összeszámlálták már, hogy mennyi ember szavazott le. A magyar ember sohasem jön zavarba, mindenre van kádencia. Azt mondották, hogy 32 szavazattal több van benne, mint amennyien leszavaztak. Ezen egyszerűen lehet segíteni: ki kell venni 32 szavazólapot. De melyik 32 szavazólapot kell kivenni? (Friedrich István: Az ellenzékiekét! — Kabók Lajos: Talán az egységespártiakat!) Azokat a szavazólapokat kell kivenni,, amelyek össze vannak gyűrve. Miért ezeket? Azért, mert feltételezték, hogy az az ellenzéki választó,, aki mégis le mert szavazni az ottani nyílt szavazás mellett, szépen betette a gyűrött szavazólapot. Csak egy apró esemény az„ amit itt elmondottam, de bizonyítéka annak, hogy ezt nem lehet így fenntartani. Lehet azt mondani, hogy a 'képviselőválasztásnál a szavazás nyilt, de hogy a szavazás úgy legyen titkos, hogy a választási elnök felé fordulva kell betenni a cédulát az urnába, amely cédula-rendszerrel szemben elismerem, hogy a legkorrektebb és a legrendesebb borítékos szavazás folyt a városokban: ezt a rendszert» t. miniszter úr, fenntartani nem lehet. En itt már régebben ülök, mint Büchler t. képviselőtársam és már régen tudom, hogy a választások után a képviselők elmondják a panaszokat, a miniszterek meghallgatják azokat, vagy válaszolnak, vagy nem válaszolnak rájuk és azután minden marad a régiben. Nem is foglalkozom tehát itt a választási atrocitásokkal, panaszokkal, csak kérem a miniszter urat arra, legyen olyan szíves egy olyan törvényt,, amely a pártokon belül a csalást a legnagyobb mértékben lehetővé teszi, amely a pártok akaratának kijátszását lehetővé teszi, viszont a másik oldalról lehetetlenné teszi a bizalmi-rendszert, módosítani. Lehet olyan titkos választás is, amilyen már volt. A legjobb titkos választás az, hogy mindenki fülébe súgja a főszolgabírónak, hogy kit akar és^ azután a főszolgabíró kihirdeti az eredményt. Erre is volt már példa. De igazán titkosan csak akkor lehet leszavazni, ha úgy, amint az a városokban történik, fülkékben adják le a szavazatokat és ott a bizalmiak jelen vannak. De lege ferenda tehát kérem a miniszter urat arra, hogy méltóztassék ezt a póttagsági rendszert akként megváltoztatni az