Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-310

Az országgyűlés képviselőházának 310. de, hogy ott felesleg nincs, azt bizonyítja az is, hogy a legutóbbi zárszámadás is 27 ezer pengő hiánnyal zárult, ami ugyan egy ilyen nagyforgalmú intézetnél nem nagy összeg, de a következő évre előirányzott költségvetésben is már ismételten több, mint egymilliós hiány mutatkozik. (Tauffer Gábor: De a gyógyszertáraknak van nagy deficitje!) Nagy hiány mutatkozik tehát és ez a hiány természetesen az intézet költségvetésébein előreláthatólag még nagyobb összeget is ki fog tenni. Az intézet szanálása azonban nem olyan módon történt meg, mint amilyen módon est joggal el lehetne várni, mert annakidején Va as miniszter úr részéről igéret történt, (hogy mindenekelőtt le fogják építeni azokat a nagy •adminisztrációs költségeket, meg fogják szüntetni mindazokat a felesleges 'kiadásokat, amelyeket időközben eszközöltek és 'ha mindez nem lesz elegendő, akkor fognak csak 'hozzányúlni a tagok segélyéhez. Sajnos, sorrendiben fordítva történt a dolog. A dolog abban a sorrendben történt, hogy először hozzányúltak a tagok segélyéhez és azt lényegesen leszállították, oly módon, hogy egészen nyersen azt lehet állítani, hogy ma a tagok körülbelül a felét kapják annak, amit azelőtt kaptak a törvény életbeléptetése alkalmával. Lényegesen megszűkítették a szülészeti segélyt, a kórházi ápolás

1 időtartamát egy évről leszállították 28 napra, azonkívül bevezettek még egy külön adót is, amelyet oly módon állapítottak meg, hogy ha egy tag az orvoshoz akar menni, bármilyen kis jelentéktelen betegséggel is, úgy e>gy munkaadói igazolványt kell váltania és ezért a munkaadói igazolványért 20 fillért kell fizetnie, tekintet nélkül arra, hogy az orvos elfogadja-e őt betegállományba vagy sem, vagy rendel-e neki valamilyen gyógyszert, vagy nem. Megtörtént még előzőleg az is — a kerdes időközben rendezést nyert, — hogy 'ha egy tag megbetegedett, akkor munkaadói igazolványt kellett váltania, ha a felesége lett beteg ugyanabban az időben, akkor a feleségének külön kellett ugyancsak 20 fillérért egy munkaadói igazolványt váltania. Ha az orvos szükségét látta annak, hogy a tagnak valamely gyógyszert rendeljen, úgy a tagnak a gyógyszertárban 30 fillért kellett fizetnie azért, hogy ezt a gyógyszert kiszolgáltassák az intézet házi gyógy

s zertárában. Ez a rendelkezés ma is érvényben van. Ma bármely tag, aki az orvos rendelését igénybe akarja venni, kénytelen 20 fillért fizetni egy munkaadói igazolványért és ha rendelnek neki bármilyen kisértékű gyógyszert is, ezért 30 fillért tartozik fizetni, összesen tehát 50 fillért, amihez, iha hozzáadom az esetleges villamosköltséget, ha mondjuk a tag villamossal ment be az esti rendelésre, (körülbelül egy pengőbe kerül az, hogy a tag csak egyszer is igénybe vett« az Oti. rendelését. Azok a munkabérek, amelyek ma a gyakorlatban vannak, körülbelül olyan arányúak, hogy ez a költség három órai munkabérnek felel meg, tehát 'körülbelül három óráig kell egy munkásnak dolgoznia^ ha el akar menni az intézetbe, orvos rendelését akarja igénybevenni s a gyógyszertáriban valami gyógyszert át aikar venni. Ezt azért tartom szükségesnek hangsúlyozni és kiemelni, hogy megmagyarázzam, hogy itt nem az adminisztrativ,' nem az improduktiv költségeknél történt redukció, nem ott történt takarékosság, hanem a tagok rovására történt a takarékosság, azoknak a tagoknak rovására, akik változatlanul fizetik a járulékot, mégpedig êse 193U december 12-én, szerdán. 385 nemcsak azt a járulékot, ;amelyet azelőtt fizettek, hanem annál valamivel magasabb járulékot. Ha egy magánbiztosító intézetnél, egy életbiztosítási intézetnél szerződést kötök, akkor megállapítom a szerződéskötés alkalmával a díjat és ha nem történnek közben olyan események, mint amilyenek a háborúval kapcsolatosan történtek, akkor a 'biztosítási idő kijárta után ki kell fizetni a biztosításról szóló összeget. Kizárt dolog és el sem képzelhető, hogy a biztosító intézet egyoldalúlag szüntesse meg azt a szerződést, amely a biztosított és közötte létrejött. Az Oti. is egy ilyen biztosító intézet, ha mindjárt kötelező erővel is bír, ha mindjárt törvény alapján is nyugszik egész biztosítási rendszere. Éppen azért elképzelhetetlen, hogy a Társadalombiztosító Intézet egyoldalúlag mondja azt, hogy én pedig a kötelezettségek alól kibújok, nem vállalom azokat a kötelezettségeket, amelyeket annak idején a törvényben vállaltam, csaJk annak felét, sokszor ( egyharmadát adom és a tagok segélyét, a szülőnők járandóságait, a nyaraltatási költségeket, •— értve alatta a gyógyfürdőiket, — a gyógyászati segédeszközök költségeit leszállítom, sőt külön megadóztatom a tagot s ha orvoshoz akar menni, akkor 20, illetve 30 fillért kell külön fizetnie. Ilyen módon történt a »szanálás«, tehát tulajdoniképpen nincs szanálás, mert ha szanálás törtenne intézet pénzügyileg egyensúlyban volna, akkor elsősorban vissza kellene adni a tagok visszatartott segélyét, vissza kellene adni a szülőnők járandóságát, az egyévi kórházi ápolási költséget, a gyógyászati segédeszközöket, a szakorvosi rendeléseket és egyebeket és 'ha az intézet mindezekben megtette kötelességét és 'már semmi kivánnivaló nincsen, akikor lehet szó arról, 'hogy azt mondják: az intézet pénzügyileg tényleg teljesen egyensúlyban van, tehát fizessen többet a gyógyszerért is. (Tauffer Gábor: A gyógyszerészeket, is szanálni kell!) Igen t. gyógyszerész úr, méltóztassék csendben maradni... (Egy hang a jobboldalon: Itt n inos gy ógys zerész ! ) Elnök: Kérem, a képviselő urak csak mint képviselő urak vannak jelen. Peyer Károly: De mint gyógyszerész szól közbe. (Tauffer Gábor: Nem úgy szóltam közbe, hanem mint képviselő megállapítottam, hogy a gyógyszerészeket is szanálni kell, nemcsak az Oti.-t.) Elnök: Kérem, a t. képviselő úr ezen a címen is csak akkor beszélhet, ha a szót megadom. Méltóztassék csendben maradni. Peyer Károly: T. Képviselőház! Tehát teljesen indokolatlan, hogy az intézettel szemben azok támasszanak igényeket, akiknek véleményem szerint e tekintetben a sorrendben talán később lehetne csak kielégíteni az igényeit, ha egyáltalában sor kerül rá. A tekintetben, hogy az intézet eddig is megtette kötelességét és hogy ez a 20%-os redukció nem érinti a gyógyszerészeket különösen, legyen szabad rámutatnom csak arra, hogy a belügyminiszter úr egy új gyógyszerdíjszabást állapított meg azért, mert a nyersanyagok ára lényegesen olcsóbb lett. Megállapíttatott egy új gyógyszerí jszabás azért, mert a nyersanyagok olcsóbbak lettek és mert a gyógyszerészek olcsóbban szerzik be a nyersanyagokat, az egyéb hozzávaló tárgyakat és szükséges eszközöket s ezért most a gyógyszerészek az Oti-tól kérik a gyógyszerek árának a felemelését. Lehetséges, hogy a gyógyszerészeknek rosszul megy. (Tauffer Gábor: Az egészen bizonyos!) Ebben az országban senkinek sem