Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-309
376 Az országgyűlés képviselőházának 309 bosszúból, vagy politikai elfogultságból, vagy à kormány iránt való túlzott lojalitásból ilyen intézkedéseket hozzanak közigazgatási közegek. Ünnepélyesen kijelentem és felelősségem teljes tudatában megismétlem, hogy a felforgatás az országban, az 1918. évi forradalmi események és az ezeket követő kommunizmus, nemcsak a felforgató agitátorok működésének, nemcsak pár zsidó kommunista vezér működésének következménye volt; nemcsak Kun Béla csinálta a kommunizmust; ő csak aratott, mert mások teremtettek olyan atmoszférát, hogy az ilyen Kun Béla-féle csirkefogók dolgozhattak az országban. Ilyen intézkedések a főszolgabíró részéről, ilyen intézkedések az alispán részéről csak elkeserítik azt a hatalmas néptönneget, amelyet pedig megnyugtatnunk kellene. Nekünk nem az a célunk, hogy izgassunk, hiszen eléggé izgatnak a szomorú körülmények, a szomorú gazdasági helyzet, a nincstelenség, a hideg szoba, a korgó gyomor, a munkanélküliség s a rongyok, amelyben ma a magyar testvérek járnak. Ezek izgatnak! Éppen az a kötelességünk, hogy kimenjünk és reményt öntsük az emberek lelkébe, hogy visszaadjuk nekik azt a hitet, amelyet már elveszítettek. Az emberek ma már semmiben sem hisznek, belejutottak abba a lehetetlen lelki állapotba, amikor már minden mindegy. S amikor mi, becsületes magyar hazafiak, tisztességes magyar emberek -ki akarunk menni, hogy a népet felvilágosítsuk s a nép lelkébe a hitet visszavigyuk, amikor helyiséget jelentünk be, akkor ilyen lehetetlennél lehetetenebb indokolással élnek ezek a vidéki kiskirályok. Ezeknek korszaka lejárt! Lejárt, mert ezzel nem a közjót, nem a közérdeket szolgálják. Az lehetséges, hogy a legközelebbi megyeválasztáson nem fog úgy sikerülni mozgalmunk, vagy az országgyűlési választáson egy viagy »két maindátumot kaphat csak. Ideig-óráiig el bítrnak hallgattatni bennünket, de ezek az intézkedések nem azt fogják maguk után vonni, hogy a tömegek nem csatlakoznak, hogy a tömegek meg lesznek félemlítve, hanem ellenkezőleg, kiváltják a jogos elkeseredést az emberekből és azok a férfiak is idejönnek, akik esetleg nem, lettek volna itt; idejönnek, amikor látják, hogy a másik oldal részéről igazságtalanság történik velünk. Mert a magyar népnek megvan az a jó tulajdonsága, hogy mindig a gyengébb mellé áll. A magyar nép mindig az elnyomottak mellé állt a múltban és ezt fogja tenni a jövőben is. Arra kérem az igen. t. belügyminiszter urat, oktassa ki ezeket a vidéki kiskirályokat, ezeket a főszolgabírakat,, hogy teljesítsék kötelességüket, mert ezért fizeti őket az államhatalom. Az elnök úr napirendi javaslatát nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Tobler János jegyző: Madai Gyiula! Madai Gyula: T. Képviselőház! Nem látom a konzekvenciát a két ellenzéki szónok abbeli kijelentésében, hogy a napirendi javaslatot nem fogadják el; hiszen nem szóltak magához a napirend kérdéséhez. (Mo.izes János: Ez már így szokás! — Meskó Zoltán: Ez parlamenti szokás!) Egészen mellékvágányra terelődik — sajnos, immár tradíció alapján — ä napirendi vita, (Meskó Zoltán: Régi függetlenségi korából kell ezt tudnia!) amely végülése 193 U. december ll-én, kedden. eredményben most már ilyen sajátságos interpellációs műfajjá kezd kialakulni. (Dinnyés Lajos: Az interpelláció« napon a miniszter urak nincsenek itt!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Madai Gyula: Azok a kérdések,, amelyeket igen t. ellenzéki képviselőtársaim itt szóvátettek, egy-egy interpelláció anyaga lehetnének és én helyesebbnek is találnám, ha egy interpellációd napon, interpelláció formájában terjesztenék ezeket a Ház és az illetékes miniszter elé, akinek azután megvan a lehetősége arra* hogy kellő előzetes információ alapján hiteles választ adjon az illető, most napirendi vita formájában interpelláló képviselő uraknak. (Meskó Zoltán: Három hónapja nem kapok választ! Nem állhatok ide minden héten! Várom a választ! Még most sem kaptam meg, pedig már interpelláltam!) Sajnos, ezidőszerint a belügyminiszter úr nincs jelen, (Mojzes János: Itt van véletlenül!) illetőleg nincs a helyén és nem is tudhatta,, hogy képviselőtársam incidentaliter milyen témával fog a Ház elé állani. (Meskó Zoltán: Ezt is rosszul tudja, mert megmondtam neki!) Ezért kénytelen vagyok megállapítani, hogy ez a műfaj nem egészen szerencsés, mert bizonyos privilégiumot jelent ellenzéki képviselőtársaim számára, akik előre felkészülnek egy kérdés pertraktálására és így meglehetősen kellemetlen meglepetés elé állítják azt a kormánypárti szónokot, aki erre, sajnos, kénytelen válaszolni. Válaszolok is itt Meskó Zoltán t. képviselőtársam felszólalására, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) még pedig annak érdemi részére, már amennyire természetesen ez lehetséges. (Meskó Zoltán: A belügyminiszter helyett vagy az ő megbizásáből?) Mindenesetre elismerem, hogy az alkotmányos életnek alappillére a szólásszabadság és a gyülekezési jog, azonban éppen mi„ akik az 1918— 19-es és az 1920-as évek szörnyű tanulságai után vagyunk, — amire Meskó Zoltán t. képviselőtársam is hivatkozott — "kell, hogy ezt a jogot bizonyos óvatossággal, bizonyos fenntartással kezeljük és erre igenis a kormányzat, egy nemzeti és polgári kormányzat minden körülmények között kötelezve is van. Elvégre az„ amit t. (képviselőtársam kifejezésre juttatott, hogy a cél, ezeknek a gyűléseknek célja a pártszervezés mellett a nép felvilágosítása, kriminális gazdasági szorongattatások idején a kedélyek megnyugtatása: tényleg olyan célkitűzés, amelyet mi is nagyon szívesen akceptálunk, sőt gyakorolunk is; de a belügyi kormánynak, sajnos,, éppen ellenkező tapasztalatai vannak, olyan tapasztalatai, hogy ezeknek a gyűléseknek, különösen a pártalafcítási cégér alatt tartott gyűléseknek nagyon sokszor igenis a kedélyek felzaklatása, felháborítása, a békés lelkek megháborítása a célja, (Zaj és ellenmondások a baloldalon. — Meskó Zoltán: Holt Mondjon egy esetet!) vagy legalább is ez szokott az eredménye lenni. (Ügy van! jobbfelől. — Mojzes János: Ott a hatósági közeg, megakadályozhatja!) TTgy hogy a konszolidációnak ebben a mostani keserves korszakában, amikor a szenvedélyeket, a politikai szenvedélyeket, is sikerült legalább Magyarországon bizonyos vonatkozásban mégis mederbe szorítani és az egész magyar nép lelke bizonyos önfegyelemnek, bizonyos kiegyensúlyozott tempónak a képét kezdi mutatni, mindenesetre vigyáznunk