Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-309

374 Az országgyűlés képviselőházának 309 Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap délután 5 órakor tartsa és annak napirendjére tűzessék ki: 1. a ma letárgyalt törvényjavaslat harmadszori olvasása; 2. a mai napirenden szereplő, de még le nem tárgyalt ügyek tárgyalása. Amennyiben a Ház napirendi javaslatomat elfogadja, akkor indítványozom azt is, hogy az interpellációk meghallgatására — a szónokoknak a házszabályokban biztosított jogai sérelme nélkül — délután 6 órakor térjünk át. Szólásra fel van iratkozva? Tobler János jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! En a napirendnél a sajtóban az utóbbi időben sokat vitatott úgynevezett aranyvasárnap kérdésével akarok foglalkozni. Megvallom egész őszintén, nem tudóim megérteni azt a herce-hurcát, amely az aranyvasárnap kérdése körül most már két hét óta szakadatlanul folyik. A kereskedők a maguk részéről azzal a kérelemmel fordulnak a kereskedelemügyi miniszter úrhoz, hogy, amiként az egész világon szokás, az úgynevezett aranyvasárnapon egész nap nyitva tarthassák az üzleteiket. A kereskedőknek az a reményük van erre vonatkozólag, hogy ezen az aranyvasárnapon sikerülni fog nekik bizonyos bevételekhez hozzájutniok, mert nem is beszélve arról, hogy milyen a kereskedők helyzete az utóbbi években, de az utóbbi hónapokban a helyzetük bizony nagyon prekáriussá változott, mert az egyik oldalon igen nagy szociális jótétemény volt, hogy az időjárás ilyen enyhe, hogy ilyen enyhe volt az ősz és ilyen enyhén kezdődik a tél, de a másik oldalon a kereskedőkre nézve ez a kellemes ősz és ez a kellemesen kezdődő tél bizony nagy katasztrófákat rejt magában azért, mert hiszen, hogy például a kereskedők egy részéről, a cipőkereskedőkről vagy a kereskedők másik részéről, a textilkereskedőkről beszéljek, ezek bizony téli holmijaikkal — hogy úgy fejezzem ki magamat — az enyhe időjárás mellett befagytak és nem voltak^ képesek ezeket^ a téli holmikat, amelyeket a gyárosoknál megvásároltak, eladni. Ennek viszont az a következménye, hogy később teli áruraktárak mellett képtelenek lesznek majd a tavaszi szükségletre a gyárosoknál, ahol a téli áruval adósok maradtak, hiteleket karmi. T. Képviselőház! Arról, hogy a magyar kereskedőknek milyen a helyzetük, itt a Házban sokat beszélnem nem kell. A magyar kereskedőtársadalom a magyar társadalomnak az a rétege, amely a kormánytól nemcsak, hogy támogatásban nem részesül, hanem bizony a kormány részéről a szövetkezeteknek nyújtott támogatás következtében állandóan állami konkurrenciával is kell küszködnie. Amikor tehát ez a kereskedelem a maga részéről nem kíván semmit, csak munkalehetőséget, hogy egy napon keresztül nyitva tarthassa üzletét, azon a napon, amikor az emberek a legjobban megnyitják erszényeiket, meggyőződésem, hogy a kormánynak a legnagyobb előzékenységgel kellett volna a kereskedelem kívánságát fogadnia, mert hiszen nem újság ez, amit itt a kereskedők kérnek, megvan Ausztriában, megvan Németországban, Franciaországban, Angliában és megvan Amerikában is; semmi ok sem forog tehát fenn, amely azt tenné szükségessé, hogy mi ebben a tekintetben az úgynevezett kw

1 túr világgal szemben magunk égy bizonyos különbséget jelentsünk. Semmi ók sincs rá, mert hiszen a kereskedőre nézve, ülése 193k. december 11-én, kedden. mint mondottam, ez a vasárnap reménységet jelent. Reméli, hogy az a polgári társadalom, amely karácsonykor nemcsak szükségleteit szerzi be, hanem bizonyos mértékben könnyedebb és lezserebb is megszámolt, kevés pénzének kiadásában az ajándékok miatt is, látva a kereskedők kirakatait, be fog menni a kereskedő üzletébe és mondjuk, talán a szükségletén felül fog költekezni. Az azonban bizonyos, hogy az a pénz, amely a kereskedőhöz kerül, meg fog fiadzani, mert a kereskedőnek nem az a, szokása, hogy ráüljön a pénzére, a kereskedő azt a pénzt beviszi a nemzet vérkeringésébe, beviszi a bankba, elviszi a nagy kereskedőhöz,, elviszi a gyároshoz, kifizeti a segédjének, beváltja a váltóját. Ez tehát magyarul azt jelenti, hogy a nemzetnek, a nemzet gazdaságának r félig-meddig arterioszklerózisban szenvedő vérkeringésébe éppen a kereskedőhöz eljutó pénz segítségével ismét egy kis élet kerül. T. Képviselőház! Tekintettel arra, hogy a lapokban különféle híreket olvasunk, egyszer azt, hogy felterjesztést tett a bürokrácia a miniszter úrhoz, hogy délután kettőig tarthassanak a kereskedők nyitva, másszor azt, hogy a bürokrácia már beleegyezett abba, hogy a miniszter úr hat óráig engedje a kereskedők üzleteit nyitvatartani és tekintettel arra,, hogy ebben a kérdésben a kereskedők különféle szervezetei állandóan gyűléseket tartanak és úgylátszik, nem kapnak megnyugtató válaszokat az úgynevezett kormánypárt, vagy a kereskedő kormányttámogató csoportja részéről, — mean tudom, hogy hívják, valami ilyenféle csoport alakult — ennélfogva kénytelenek vagyunk idejönni a t. miniszter úrhoz és megkérni, legyen szíves egy nyilatkozatával, egy kijelentésével ennek a játéknak, amely az aranyvasárnap körül folyik, végét szakítani. Mert úgy látszik, hogy ha már az arannyal nem lehet itt játszani, legalább játszanak az aranyvasárnappal. Ennek a játéknak és ennek a mulatságnak is végét kell már egyszer szakítani, ennélfogva kérem a miniszter urat, legyen szíves itt a Ház és a közvélemény előtt nyugtassa meg a magyar kereskedőtársadalmat abban az irányban, hogy ez az óhajtott, vártereméit aranyvasárnapi nyitvatartás meglesz és nemcsak ez lesz meg, hanem, reméljük, meglesz a jövedelem és a bevétel is, amelyet a kereskedők ettől az aranyvasárnaptól várnak. Az elnök úr napirendi indítványát nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Tobler János jegyző: Zsindely Ferenc! Zsindely Ferenc: T. Képviselőház! Abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy teljesen osztozom az előttem szólott képviselő úr petitumában és ahhoz a magam részéről is csatlakozom. Az előttem szólott igen t. képviselő úr a bürokrácia iránt táplált állandó és többször kifejezésre juttatott ellenszenvét most sem bírta megtagadni és azokat a különféle híreszteléseket, amelyek a sajtóban az aranyvasárnap tekintetében napvilágot láttak, a bürokrácia rosszindulatának igyekezett betudni. A kereskedelemügyi miniszter úrnak a kereskedelem iránt táplált jóindulatát nemcsak beszédekben, hanem a tényleges segítő munkában is eléggé tapasztalhatta már számos esetben a kereskedőtársadalom, úgyhogy aligha teszi magáévá a képviselő úrnak a kereskedelemmel való túlságos mostoha elibánás-