Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-309

^™ Az országgyűlés képviselőházának 809. tálnunk kell, hogy a nagy verseny végered­ményben oda vezetett, hogy a tőkés társadalmi rend a versenykapitalizmus állapotából a mo­nopolkapitalizmus állapotába jutott. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A. imonopol­kaptalizinus állapotába, ahol a versenynek a hajtó és dinamikus ereje teljesen megszűnt, ki­ktapetsoltátott és ahol a nagytőkés mannutszer­vezetek, a trösztök, a kartellek és konszernek tu­lajdonképpen imonopolsizerűen uralkodnak és rendelkeznek hatalmas és óriási területek felett. De tovább megyek és azt mondom, hogy a bajok tulajdonképpeni ugrópontja ott van, hogy a technikai fejlődőképesség, a technikai felké­szültség az egyik oldalon ós a fogyasztóképes­ség a másik oldalon olyan katasztrofális ellen­mondásba jutott, amit ez a rendszer nem tud kiküszöbölni. A fogyasztóképesség helyreállítá­sáról, a belső fogyasztás emeléséről és fokozásá­ról beszélt a t. képviselő úr. Helyes, rendben van, de nem méltóztatik észrevenni, hogy a fennálló rendszer keretein belül minden kísérlet eddig csődöt mondott, amely a fogyasztóképes­ség emelésére irányult, mert ezek a kísérletek a tőkés társadalom alapvető érdekeibe ütköztek bele. Ezt az ellenmondást a fennálló rend kere­tein belül nem tudták megoldani. A t. képviselőtársam utal arra, hogy az Egyesült Államok, mint hatalmas összefüggő gazdasági terület, milyen rendkívüli erőfeszíté­seket végzett az ott is jelentkező, éppen a rend­szer strukturális mivoltából folyó bajok elimi­nálására, őszintén kijelentem, hogy azok az erőfeszítések, amelyeket Roosevelt elnök a leg­utóbbi néhány esztendő során át tesz, ezen^ az oldalon nagyon t rokonszenveseik. Igen kívána­tos, igen üdvös és igen hasznos volna, ha Euró­pában ezekből tanulnának. Mi nem értékeljük ezeket túl, mert tudjuk nagyon jól, hogy az alapvető bajokon nem fognak tudni segíteni. De legalább annyit próbálnának meg az illetékes tényezők itt Európában, hogy legalább ennyivel kísérletezőiének nálunk Magyarországon is. A fogyasztóképesség emelése, a fogyasztóképesség fokozása ne maradjon mindig csak üres szó, ne maradjon mindig csak odavetett jelszó, amely után cselekedetek nem következnek. Valóban szörnyűség arra gondolni, hogy megvan tulaj­donképpen körülöttünk a legteljesebb bőség, megvannak a technikai eszközeink is ahhoz, hogy mindent a legnagyobb mennyiségben és a legkitűnőbb minőségben úgy állítsunk elő, hogy isenki nyomorba ne jusson, senki éhséget ne szenvedjen és mégis azt látjuk, azt érezzük, hogy ezen a ponton csődöt mond a fennálló rendszer minden próbálkozása. Ez a kormány­zati rendszer is a legmerevebben szembehelyez­keditk azzal, hogy a fogyasztóképesség olyan kívánatos emelése tekintetében, amilyenről a 1. képviselő úr is beszélt, egyetlenegy komoly lé­pést is tegyen, (Farkas István: Kenyérdrágító miniszterünk van!) hogy azok a tömegek, ame­lyek a tőkésített és modernizált gépekkel meg­térni ik és megtermelik ezeket a fogyasztási ja­vakat, abba a helyzetbe is jussanak, hogy az így megtermelt értékeket el is fogyaszthassák. De éppen ez nem történik meg. (Farkas István: Az ellenkezője történik ennek! Kállay miniszter úr a kenyeret drágítja!) A Koosevelt-féle politika ebben a tekin­tetben régen leszámolt a liberális kapitaliz­musnak azokkal a hagyományaival, amelyek a szabadversenyt csak a munkaerő területén tartják fenn « csak azt látja szívesen, ha a dolgozók, a munkájukat piacra vivők tömegei ülése 1934" december 11-én, kedden. 371 egymással versenyeznek és lerontják, alákí­nálják a béreket, de a saját területükön, a vállalkozás, a munkáltatók területén ezt a ver­senyt már régen kiküszöbölték. Belenyúltak tehát ebbe a dzsungelbe és a 40 órás, majd pe­dig újabban a 30 órás munkaidő törvénybe­iktatásával igyekeznek visszavezetni a ter­melőfolyamatba azokat a milliókat, amely milliókat a, technológiai racionalizálás és egy fennálló társadalmi rendnek strukturális krí­zise sodort ki eddigi életpályájukból és tett — azt kell mondanom, hogy az adott viszo­nyok közepette nem átmenetileg, hanem vég­érvényesen — munkanélkülivé és kenyérte­lenné. A fogyasztóképesség helyreállítása; itt van a bérminimumok törvénybeiktatására vo­natkozó nemzetközi egyezmény; itt van a hallatlan munkabéruzsora megakadályozására egyedül és kizárólag alkalmas bér egyeztetési szerv; miért nem méltóztatik ezt törvény be­iktatni? Ezen a réven a fogyasztóképességet egészen kétségtelenül ott lehetne emelni, ahol ez a fogyasztóképesség ezidőszerint úgyszólván teljesen hiányzik, mert a, vegetatív szükségle­tekre telik csupán, az azon túlmenő szükséglet kielégítése pedig a lehetetlenségek birodal­mába tartozik. (Farkas István: Hatmillió em­ber fogyasztó képtelen Magyarországon!) Vé­delem a munkaerő részére, a munkásság tör­vényes jogainak, érdekképviseleti szabadságá­nak, a kizsákmányolás ellen való védekezést lehetőségeinek körülhatárolása, biztosítása, ahogyan ez többszáz kódexen keresztül a,z Egyesült Államokban történik: mi csak néhá­nyat kérünk, de ez a néhány alkalmas volna arra, hogy ennek az országnak mezőgazda­sági, ipari és szellemi munkástömegei a fo­gyasztóképesség, a ma kizárólag és egyedül döntő és intézkedő kapitalizmussal szemben a védettség valamelyes állapotába kerüljenek. Igen t. Ház! A nagy gazdasági területek­ről és gazdasági összefüggésekről beszélt a t. képviselő úr. Ebben a tekintetben nemcsak gazdasági sorompók, nemcsak vámsorompók, de gyűlöletsorompók is vannak s a, vámso­rompókat és gyűlöletsorompókat egyaránt le kell bontani, egyaránt el kell tüntetni. Ha itt Európának abban a részében, ahol mi is la­kunk, valamelyes tűrhetőbb viszonyokat és megfelelőbb állapotokat akarunk, akkor itt rá kell helyezkednünk arra az egyedüli reális plattformra, amely a dunai országoknak leg­messzebbmenő, r legőszintébb és leglojálisahb együttműködését jelenti, illetőleg teremti meg. A pszichológiai előfeltételek ebben a tekintet­ben — talán nem a mi érdemünk folytán, a népszövetségi tanács állásfoglalása folytán — mintha kezdenének kibontakozni. Ezeket a pszichológiai előfeltételeket'kibasz^ nálni, a szétszaggatott, koldussá tett és fogyasz­tóképességükben mélyen megrendített tömege­geket valahogy megfelelő színvonalra emelni, ez a legsürgősebb és legfontosabb teendő és meggyőződésem az, hogy ha itt a megbékélésre, az együttműködésre vonatkozó őszinte készség minden oldalon megvian és meglesz, akkor a szükséges hosszúlejáratú tőkék sem fognak hiá­nyozni, különösen ha megfelelő politikát köve­tünk annak a nagyhatalomnak irányában, amely ezidőszerint hosszúlejáratú hitelek ren­delkezésre bocsátására egyedül képes és alkal­mas. Igen t. Képviselőház! Amikor előttünk fek­szik ez a; javaslat s mikor olyan érdekes,, belső

Next

/
Oldalképek
Tartalom