Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-309

366 Az országgyűlés képviselőházának S09. lemügyi miniszter urat abból az alkalomból, | hogy az ő energiája nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ez a gondolat valóra vált. Ezáltal éppen az agrárállam területén belül alkalmas eszköz fog jelentkezni az agrárterményeknek helyes, okos és célszerű értékesítésére. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) T. Ház! Eátérek még a harmadik pontra. Ez talán egy külön javaslat tárgyát képezi, de annyira összefügg ezzel a javaslattal, hogy j nem zárkózhatom el annak felemlítése elől. | Ez a személy- és poggyászfuvarozás. Hallót- j tunk itt széleskörű vitát az idegenforgalomról, j Ez tulajdonképpen az az igazi népvándorlás, ] amely végeredményben összefüggésben van az i országok tőkemozgalmával, gazdasági erejének ' fokozásával. Azok a könnyítések, amelyek e tekintetben megszülettek, szintén alkalmasak arra, hogy a kormányt és a kereskedelemügyi miniszter urát rendkívül erős idegenforgalmi tevékenységükben alátámasszák és megerősítsék. Méltóztassanak végignézni az egész vonalon. A világ tulajdonképpen keres, kutat valami után és Örül, ha valahol a megbontott gazdasági szolidaritást helyre tudja állítani. Mielőtt azonban erre a gondolatra átmennék, én sem mulaszthatom el annak megállapítását, hogy nagy örömmel látom a törvényjavaslat indokolásában azt, hogy a mi kiküldötteink, a mi szakembereink milyen jól állták meg a helyüket külföldön. Nemcsak tudásukkal járultak hozzá ahhoz, hogy helyes,, jó egyezmény szülessék meg, hanem — amit még többre becsülök — kezdeményezésükkel ki is mélyítették ezt az egyezményt. Nekem, aki hosszú idő óta látom ezeket a kiküldötteket, ezeket a mi szakembereinket, valahogyan az a gondolatom: lehet mindent megcsinálni, de az ezeréves történelmi szellemnek nem lehet mesterséges határokat szabni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ez érvényesül és kivívja az elismerést ott, ahol a nemzetek éles,, nagy harca folyik és megtalálja megbecsülését a magyar név értékelésében. (Ügy van! Ügy van! Taps.) T. Ház! Különös időket élünk. Az egyik oldalon a világ, nem kímélve fáradságot, arra törekszik, hogy a megbomlott gazdasági rendet valahogyan helyreállítsa és a szolidaritást megteremtse. Konferencia konferencia után következik. Soha a kongresszusokban olyan telítettség nem volt, mint a mai időkben. A tárgyalások tömege mind azt célozza, hogyan lehetne visszaállítani, visszaterelni a rendes mederbe a népek és nemzetek összeműködését. A másik oldalon pedig ugyanekkor, ha a gazdasági téren el is érnek valami eredményt, minden megtörténik ennek a, gazdasági szolidaritásnak megbontására. Ott vannak elsősorban a valutapolitikai zavarok. Visszaemlékszem arra, hogy amikor gazdaságpolitikával kezdtem foglalkozni, micsoda nagy eseményként könyvelte el a politikai és gazdasági élet, hogy 1896-ban éppen Budapesten, a mezőgazdasági kongresszus alkalmával az egyik legnagyobb francia közgazdász javaslatára mondták ki az aranyvaluta-rendszer általánossá tételét. Kibontakozott egy finom mechanizmus, amely lehetővé tette a, személy-, tőke- és áruforgalom szabad mozgását és megteremtette azt a nagy fejlődést, amely ezt az időszakot jellemezte. A világ hitt abban, hogy a tőke termelő, szervező erejével kapcsolatban létesítve és megtalálva ezt a finom mechanizülése 1934" december 11-én, kedden. must, tulajdonképpen nincs határa a fejlődésnek. Büszke volt és méltán büszke lehetett erre, ma pedig itt találjuk a gazdasági szolidaritás megbontását és ennek a nagy egységnek felbomlását. Tessék csak megnézni: az egyik oldalon ott állnak blokkba tömörülve az arany blokk államai. Nem sokan vannak és mindig kevesebben lesznek, de ragaszkodnak felfogásukhoz, az aranyalaphoz való visszatéréshez. — A másik oldalon ott van a sterling-blokk, a harmadik oldalon a dollár-blokk, a negyedik oldalon az aranyértékű papírpénz valutájú országok és a végén az országok nagy tömege, amelyek nagy erőfeszítéssel dolgoznak a maguk valutája megmentése érdekében. Mi ennek a következménye az egész vonalon? Klíringrendszer; árukliring, devizakliring, fizetési mérleggel kapcsolatos kiiring, részleges kiiring, teljes kiiring, kiiring csak a kereskedelmi tartozások kiegyenlítésére, kiiring a többi tartozások kiegyenlítésére, kompenzációk, magánkompenzációk, nem magán kompenzációk, kontingensek bekapcsolása stb. Nem akarok végigmenni ezeken a tényeken, de valahogy úgy érzi az ember, hogy az organikus élet helyett egy mechanikus világba jutottunk, amely mechanikus világ végeredményében semmi egyebet nem tud eredményezni, (Fridrich István: Üres transzferikasszát!) mint a gazdasági élet erőinek megállítását, az egész vonalon kínai falak emelését, a nagy nemzetközi erőknek nem megmozdulását, hanem teljes elsatnyulását. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a középen.) T. Ház! Ehhez hozzájárul az a politikai légkör is, amely ma átszövi a világot. Ez a politikai rendszer, amely ma annyira (Szembeállítja egymással a népeket, semmit sem támad meg annyira, mint a gazdasági és társadalmi életnek azt a legnagyobb rugóját, amely nélkül nincs egészséges gazdasági működés: a bizalmat. A mai idők igazolták az egész vonalon, hogy még az arany is elvesztheti a maga helyes funkcionálását, — történhetnek ilyen ténykörülmények — de ha a bizalom megszűnik, akkor minden felbomlik az egész vonalon és ennek a bizalomnak a felbomlása sokkal nagyobb kárt okoz a gazdasági életben minden más tényező felbomlásánál. Az eredmények meg is vannak. Nem fogom az adatok hosszá sorozatát felsorakoztatni, csak egy pár tényre mutatok rá; ezek közismertek, nem újságot mondok velük. Az egyik oldalon van a kereskedelmi mérleg tragikus visszaesése, amelyet, ha Öszszevetek nem a mai időkkel, hanem visszamegyek az 1913. évi eredményekre, akkor azt látom, hogy a nemzetek életében, a világgazdaságban húsz év nyomtalanul eltűnt. Lehet arról vitatkozni és az egyik ember azt mondhatja, hogy a világháború előtt olyan időket éltünk, ihogy 2%-ka.l, vagy más szerint 3%-kal növekedett évente a világ termelése és fogyasztása, nekem mindegy, tessék ezt kamatos kamattal kiszámítani. Egy bizonyo;: két évtized alatt megduplázódott a gazdasági élet forgalma és e helyett visszaestünk az 1913. évi forgalomira. Örvendetesen le kell szögezni minden javulást, de kérdés, hogy ez a gazdaságpolitika, amelyet követendőnek mond a világ, amelyről azt hiszik, hogy meg fogja hozni a válságból való kibontakozást, nem éppen ennek ellenkezőjét fogja eredményezni: a további süllyedést. Az a legszomorúbb, hogy ezen a téren Európa vez*et,