Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-297

22 Az országgyűlés képviselőházának 297. ülése 193% november 12-én, hétfőn. Elnök.* Az interpelláló képviselői úr nincs jelen. Kérdeni a t. Házat, méltóztatik-e a miniszter úr válaszát tudomásuíl venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a kereskedelemügyi miniszter úrnak Beck Lajos képviselő úr 1932. évi december Író 14-én előterjesztett interpellációjára adott válasza. Kéreim! annak felolvasását. Héjj Imre jegyző (olvassa): »T. Képviselőház! Beck Lajos országgyűlési képviselő úr^ 1932. évi december hó 14-én interpellációt intézett hozzám és a m. kir belügyminiszter úrhoz az állami, az állam vasúti és a törvényhatósági kőbányák üzletvitele tárgyában. A belügyminiszter úr által adott válasz, melyeta t. Képviselőház tudomásul vett, a tárcám részéről adható választ is magában foglalván, tisztelettel utalok a belügyminiszter úr által előadottakra és tisztelettel kérem a t. Házat, hogy az interpellációt a vezetésem alatt álló minisztérium részéről is megválaszoltalak tekinteni méltóztassék. Budapest, 1934. évi (szeptember hó 1-én. Fabinyi Tihamér s. k. m. kir kereskedelemügyi miniszter.« Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a kereskedelemügyi miniszter úrnak Hegymegi Kiss Pál képviselő úr 1934. évi június hó 13-án a Szolnoki Vasutas Áruház mint szövetkezet feloszlatása tárgyában előterjesztett interpellációjára adott válasza. Kérem annak felolvasását. Héjj Imre jegyző (olvassa): »Tárgy: Hegymegi Kiss Pál országgyűlési képviselő úrnak a Szolnoki Vasutas Áruház, mint szövetkezet feloszlatása tárgyában előterjesztett interpellációja. T. Képviselőház! Hegymegi Kiss Pál országgyűlési képviselő úrnak a Szolnoki Vasutas Áruház mint szövetkezet feloszlatása tárgyában a Képviselőház 1934. évi június hó 13-1 ülésén előterjesztett interpellációjára a következő választ adom. Az 1917. év augusztus havában alapított Szolnoki Vasutas Áruház mint szövetkezetnek már a megalakulása is törvényellenes volt, amennyiben a szövetkezet alapítói az 1914. évi XVII. te. 29. §-ában foglalt törvényes rendelkezések ellenére elmulasztották kikérni az akkori hivatali elődömnek előzetes engedélyét, sőt a most idézett törvény kifejezett rendelkezései ellenére a szövetkezet alapszabályait sem mutatták be jóváhagyás céljából hivatali elődömnek. Az akkori háborús időkben a cégbíróság a vasutas szövetkezetek megalakulásának ezeket a törvényes előfeltételeit figyelmen kívül hagyta és a szövetkezetet a kereskedelmi cégek jegyzékébe ezeknek az előfeltételeknek igazolása nélkül is bejegyezte. A törvényben biztosított főfelügyeleti jogomnál fogva a szövetkezet megalakulásának ezeket a hiányait később pótoltam, úgy hogy ennek az intézkedésemnek következményeiképpen a Szolnoki Vasutas Áruház 1933. évi július hó 16-án tartott rendkívüli közgyűlésén alapszabályait az 1914. évi XVII. te. 29. szakaszának megfelelően módosította. A szövetkezet működése eleinte, ugyan megfelelt az alapítók intencióinak és a szövetkezetben résztvevő vasutasság érdekeinek, később azonban működése panaszokra adott alapot. Ezeket a panaszokat az interpelláló képviselő úr által is megnevezett Adamik János olyan formában tette szóvá, hogy a szövetkezet akkori vezetősége kénytelen volt Adamik János ellen rágalmazás miatt feljelentést tenni. Tény az, hogy a szolnoki kir. törvényszék mint fellebbviteli bíróság 1933. év január hó 16. napján Bf. 1613/27/1930. szám alatt hozott ítéletével Adamik János vádlottat az ellene rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól felmentette, mert úgy találta, hogy Adamik János kritikájának kellő ténybeli alapja volt. A szolnoki kir. törvényszék most idézett ítéletének meghozatala után a magam részéről is elrendeltem a szövetkezet ügyvitelének és ügykezelésének szigorú megvizsgálását, amely vizsgálat azt állapította meg, hogy bár a szövetkezet régi vezetőségének terhére semmiféle büntetendő cselekmény nem is volt megállapítható, mégis a szövetkezetnek múltbeli ügykezelése méltán kifogásolható volt, amennyiben a szövetkezet régi alapszabályai lehetővé tették azt, hogy a szövetkezeti igazgatóság vagy felügyelő'bizottság tagjai egyúttal a szövetkezetnek alkalmazottai is lehessenek és ebben a kettős minőségükben önmaguknak is bizonyos jutalmakat szavazhassanak meg. A vizsgálatnak most kiemelt eredménye alapján egyfelől intézkedtem az alapszabályok megfelelő módosítása iránt, másfelől miniszteri biztost rendeltem ki a szövetkezet ügyvitelének irányítására és fokozottabb ellenőrzésére. Az interpelláló képviselő urat tehát nyilván tévesen informálták abban a tekintetben, hogy a szövetkezet múltbeli működése ellen emelt jogos panaszok megfelelő kivizsgálása nem történt volna meg. A szövetkezet feloszlatását viszont az a körülmiény tette szükségessé, hogy a szövetkezét tagjainak egyes csoportjai között olyan áthidalhatatlan ellentétek támadtak, amelyeik már politikai és társadalmi térre is átterjedtek és nemcsak a Szolnokon nagy számban élő vasutasoknak, hanem egész Szolnoknak társadalmi életét is állandóan izgalomban tartották. Ezek az ellentétek az elnöki szék betöltése és az alapszabályok idevonatkozó rendelkezéseinek magyarázata körül keletkeztek. A vita az arra illetékes bíróság döntése^ alá került volna, azonban a Trexler Albert . által befolyásolt kisebbségi csoport a bíróság ezirányú jogerős döntésének bevárása előtt szembehelyezkedett az általam kirendelt miniszteri biztos intézkedéseivel is, sőt izgató hangú beadványaiban és felszólalásaiban vitássá tette a kormány törvényben biztosított főfelügyeleti jogának fennállását is és ezzel a magatartásával a szövetkezet tagjai között olyan széthúzást, békétlenkedést, sőt nyilvános botrányokat is idézett elő, amelyek a szövetkezet zavartalan működését teljesen lehetelenné tették. Rá kell mutatnom egyébként még arra is. hogy a budapesti kir. ítélőtáblának időközben. 1934. évi július hó 24-ik napján P. VI. 9674/1934/91. szám alatt meghozott végzésének indokolása az igazgatóság eljárásának törvényszerű voltát bírói szóval is megállapította. Ilyen körülmények között nemcsak a szövetkezet alapszabályszerű céljának betöltését, hanem egyúttal a vasúti szolgálat zavartalan ellátását, tehát az állam érdekeit is veszélyeztetve láttam, ezért megkeresést intéztem r a bírósághoz és a szövetkezet feloszlatását kértem. A szövetkezet feloszlásának kimondása a Kereskedelmi Töirvény 247. és 248. § értelmében a bíróság jogkörébe tartozik. A bíróságnak e tárgyban hozott döntése tehát birálat tárgyává