Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-307

Az országgyűlés képviselőházának 307. il hetőséget, több keresetet, ha à la longue, mint erdő hasznosíttatik, vagy pedig akkor-e, ha à la longue, mint legelő vétetik igénybe akkor — bár nem merem a^ kérdést számadatok hijján eldönteni — igazán nem tudom, nem a beerdősített területek javára bilienne-e a mérleg. Mert t. képviselőtársam ne méltóztassék elfelejteni, hegy az az erdőből lett legelő a legtöbb esetben csak addig legelő, amíg az erdőtelevény hajtja a füvet, de mihelyt heáll a kopárosodás, akkor már nem tudom, hogy holdanként a jószágnak milyen töredékét lehet ott eltartani. A kopárosodás következménye lesz azután az, hogy legelőnek sem alkalmas az a terület és akkor elkezdődik a panaszkodás, hogy he kellene erdősíteni a területeket, holott akkor már erdőnek is nagyon bajos megcsinálni. Bizony, nagyon vigyázzunk arra, hogy Karsztokat ne létesítsünk ebben az országban. {Ügy van! Ügy van!) Csak Budaőrs felé kell mennünk, ahol sajnos, már Karsztokat látunk, amely területek már sem nem legelők, sem nem erdők, hanem elpusztított sivatag jellegével bírnak, amelyet nem tudom, miker és hogyan lehetne megint a kultúra, a termelés és az ember el tartás szolgálatába állítani. Az erdő mellékhasználatainál akarom megemlíteni a vadászatot és ide foglalom azután a természetvédelem és a turistaság kérdését is. (Halljuk! Halljuk!) Anélkül, hogy a turizmus ellen akarnék szólni — mert már előre kijelentem, hogy Zsitvay Tibor nagyhatású beszéde után minden erővel rajta leszek, hogy az a plattflorm, amelyen megindultunk, valóban a turistaság ügyének javára szolgáljon, ezt a nagy nemzetes embernevelő, lelket nemesítő eszmét, amelynek kész örömmel állok szolgálatára, előrevigye — mégis a vadászat kérdésében bizonyos tekintetben el kell oszlatnom némi félreértéseket. Igaz, hogy a vadászat sport, mint^ ahogy sport a turizmus is. Ki-ki a maga Ízlése szerint járja az erdőket, fegyverrel a kezében, vagy fegyver nélkül, — ami a sportrészét illeti a dolognak — a vadászat azonban, — ha csak sportnak vesszük is azt — az egyedüli sport, amelynek művelői fizetnek ennek a sportnak gyakorlásáért. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mindenkinek vadászjegyet kell váltania, aki ezt a sportot gyakorolni akarja. Nem kap állami kedvezményeket ennek a sportnak gyakorlására, (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) hanem súlyos kötelezettséget teljesít, jelenleg is évi 800.000 pengő lévén az államkincstárnak - vadászjegyekből befolyó bevétele, bár a pár év előttinek — nem néztem utána, nem tudom tehát most hirtelen egészen pontosan, — azt hiszem, a felére csökkent le a vadászjegytulajdonosok száma, mert anynyira meg is drágult a vadászjegy ára. Ez már maga azt jelenti, hogy 30.000 vadászjegygyei rendelkező vadászunk van. Ha tehát méltóztatnak itt a turistáknak tízezreiről beszélni, akkor én viszont utalok arra, hogy a vadásztársadalomnak pedig 30.000 fizető és a vadászsportot tényleg gyakorló tagja van. Nincsen még egy ilyen sport, mert más sportok művelői közül senki sem fizet sportjának gyakorlásáért, legalább állami jövedelmeket nem biztosít semmiféle ilyen tétel. De itt van a kimutatáson az is, hogy mit jelent a vadászat nemzetgazdasági szempontból. Nem akarom a kérdést részletezni, de megemlítem, hogy a vadászterületek bérletébe 19S4- november 29-én, csütörtökön. 309 bői, a vadlelövésekből, a lelőtt vadakból, az élve külföldre kiszállított vadak árából, továbbá vadászjegyekből és fegyverilletékekből, a

v felhasznált töltények után fizetett illetékekből 12.5 millió pengős bevétel jelentkezik. Enynyit jelent a nemzetgazdasági életben magának a vadászatnak űzése. Egyik legjelentősebb nemzetgazdasági tételünk tehát maga a vadászat, amelyet nem szabad lerombolni azért, (Helyeslés jobbfelől.) mert néhol más, nemzetgazdaságilag másképpen szintén igen jelentős, de számszerű adatokkal kimutatható jelentőséget nem biztosító egyéb sport jelentkezik. Wpy van! Ugy van! a jobboldalon. — Magyar Pál: Hát ezt senki sem akarja! Hiszen olyan felszólaló nem is volt, aki ezt akarná!) Kérem, nem méltóztatott itt lenni a képviselő úrnak. Én itt voltam és hallottam ezeket a felszólalásokat. Határozottan látom tehát ezt a tendenciát, látom a vadászatnak, mint az erdő egyik mellékhaszonélvezeti ágának értékét, amely bizonyos körülmények között akár nagyobb is lehet, mint magának az erdőnek haszna és hozama; semmi körülmények között sem lehet tehát a, kérdést nem érinteni. (Mikecz István: Nagyon helyes!) Szólok már most, igen t. képviselőtársaim, a természetvédelem kérdéséről. Nagyon örülök, hogy ebbe a törvénybe a természetvédelem elgondolását, fogalmát, némi meghatározását sikerült beiktatni. Talán nem ölel fel ez a szakasz és ez az elgondolás mindent,, amit természetvédelem alatt érteni akarunk, de ez a törvény mindenesetre megnyitja a perspektívát arra, hogy ebben az országban ezek a nagy kérdések, amelyeket a mi természeti kincseink védelme jelent, elhanyagolva ne maradjanak, hanem részévé legyenek a magyar jognak, a magyar jogalkotásnak és feladatává tétessék valakinek, egy miniszternek, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzék, szóval szervesen bekapcsoltassák az egész magyar nemzeti életbe természetvédelmi kincseink felkutatása, megőrzése és megóvása. Ebben a keretben örömmel fogom üdvözölni, ha bizonyos vonatkozásban alkalmam lesz foglalkozni a turistaság kérdéseivel, mert abban a 'megtisztult felfogásban, ahogy Zsitvay Tibor t. képviselőtársunk ezt a kérdést elénk tárta, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) azt hiszem, nem lesz közöttünk összeütközés és amennyiben ilyenek mégis előfordulnának, én a magam részéről tárgyilagos elbírálója leszek ezeknek az összeütközéseknek, mert igazán tisztelettel tekintek azokra a münkástömegekre és másfoglalkozásúaknak azokra a tömegeire, amelyek napi munkájuk után keserveiket otthonhagyva, ebben a más légkörben azon igyekeznek, hogy jobb és emelkedett lelkű és gondolkozású polgárai tudjanak lenni az országnak. (Igaz! Ügy van! Tetszés.) Ezen a téren közöttünk ellentét nem lesz s azokat a javaslatokat, amelyeket Zsitvay Tibor t. képviselőtársam méltóztatott beterjeszteni, én a magam részéről el fogom fogadni és a végrehajtás során a teljes tárgyilagosságtól, de a tárgyilagosságon belül az ügyszeretettől és tisztelettől is vezettetve, fogom ezt a kérdést ^a megoldáshoz közelebb vezetni. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Ugyancsak itt említem meg a cserkészet kérdését, mint fiatalságunk nemzetnevelő problémáját. Itt akarom kijelenteni, hogy a cserkésztáboroknak és a cserkészetnek vonatkozó kérdését, amelyet külön nem szabályoz most ez a törvény, de amely még a turistaságnál is 45*