Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-306
Az országgyűlés képviselőházának 306. Gál Jenő: T. Képviselőház! Látszatra azok a kijelentések, amelyeket a mélyen t. miniszter úr azok előtt tett, akik a kérdés mélyére nem hatolnak, nagyon megnyugtatóknak tetszettek, de mindjárt rá kívánok világítani arra, hogy a mélyen t. miniszter úr alapjában vétette el ennek a kérdésnek a megoldását. Azt vártam volna, hogy amikor a miniszter úr megtisztel azzal, hogy itt válaszol, akkor azt mondja: kérem, t. Ház, t. képviselő úr, itt a helyzet a következő: Kovács Jánostól kezdve végig egészen Szabó Péterig a kincstárnak ilyen és ilyen megkárosítását követték el ezeknek a számláknak benyújtása által, többet vettek igénybe, megkárosították a kincstárt a kedvezmény túlságos igénybevételével; ezt megtorlandó, szükségesnek láttam, hogy kibocsássam ezt a rendeletet. A miniszter úr azonban mit mondott 1 ? Azt mondta, hogy: »valószínű, közszájon forog«. Bocsánatot kérek, nem szabad arról a helyről — de még erről sem szabad (Jánossy Gábor: Adatokat!) — tényállítást kockáztatni csak úgy, hogy: »on dit«. Ez teljes lehetetlenség. Mélyen t. miniszter úr, én ebből azt látom, hogy én — mondjuk — ráhibáztam, de eltaláltam, hogy nincsen a tarsolyában konkrét panasz. Mert ha azt az igazolást nem hozza ide a Ház elé, hogy a budapesti bejegyzett cégek és kisiparosok közül kik voltak a generális vállalkozóknak segítségére abban, hogy tussoljanak valóságos adatokat, akkor nem szabad panaszkodni és azt mondani, hogy: ezt meg akarom bélyegezni és nem engedem a kincstárt így megkárosítani. (Az elnök széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Ez az előzetes eljárás vagy ez az előzetes felfogás, ez az elhárítási készség nem indokolt. Nem indokolt főleg azért, mert éppen a mélyen t. miniszter úr által felolvasott, a törvény alapján annak idején kibocsátott magyarázó rendelet, az 1920. évi 200-as számú pénzügyminiszteri rendelet egészen más, mint ez a kormányrendelet. Ez nem pénzügyminiszteri rendelet, ez az egész kormánynak a rendelete az egész kormány felelősségével. Ha a miniszter úr felolvassa a törvénynek a 4. §-át, amelyről itten szó volt, akkor azt látja, hogy ez azt mondja, hogj T nagy dolognak kell lenni annak, amiért ezt a kivételes hatalmat a kormány igénybe veszi, hogy veszélyben kell lennie az államháztartás egyensúlyának. Ne méltóztassék azt képzelni, hogy máranynyira érzéketlen a magyar Képviselőház az alkotmányosság tekintetében, hogy holmi ilyen apró-cseprő kérdések miatt — amilyenek az államháztartás szempontjából ezek az ornamentális munkálatok, fürdőszobák létesítése, cementezés végzése — feladtuk volna azt a jogot, hogy ez a törvényhozás elé való kérdés. Még a 33-as bizottság ellen is mindig felemelte a szavát a törvényhozás abban az értelemben, hogy csak olyan kérdés terjeszthető a 33-as bizottság elé, amely halaszthatatlanul szükséges és veszélyt rejt magában. Itt semmiféle imminens veszély nincsen. A miniszter úr számadatai is amellett szólnak, hogy itt teljesen szükségtelen és felesleges e vexaturák kilátásba helyezése. Mert van törvény, s ha ez csalás, akkor azt mondhatja a miniszter úr: r ezeket üldözöm kérlelhetetlenül. Nincs olyan képviselő ebben a Házban, de nincs olyan kereskedő és iparos sem ebben az országban, aki ne tapssal fogadná ezt a kijelentést. De itt másról van szó. Miért kellett ezt a rendeletet kibocsátani? Azért, mert a törvény alapján a miniszter úr nem tudott ilyen eljárásokat íoiüése 19$% november 28-án, szerdán. 293 lyainatba tenni, a törvény alapján nincs módja alaptalan üldözéseket folyamatba tenni. Most kilátásba helyezi, hogy egyszerűen pénzügyi közegek bemondására számlák amnesztiás elintézésének mellőzése esetén megindíttatja az eljárást. Nincs joga hozzá, mélyen t. miniszter úr! Higyje el nekem, lesz Magyarországon bíró, aki megvizsgálja a rendelet közjogi erejét is, és ha azt fogja találni, hogy ez ellenkezik a törvénynyel, — amelyet felolvasni bátorkodtam — nem fog ítélkezni, s a közigazgatási bíróság is el fogja magától utasítani azt, hogy pénzügyminiszteri rendelet alapján statuáltassanak adócsalások, amelyekre a törvény nomenklatúráját kell alkalmazni. Mélyen t. miniszter úr! Nem tudok mást mondani, mint hogy ez balfogás; nem tudok mást mondani, mint hogy hallgasson arra a rezonanciára, amely az ipartestületek és ezen korporációk részéről feléje hangzott. Hiszen egy küldöttség járt a miniszter úrnál a Kereskedelmi és Iparkamara elnökének vezetésével, s ez a küldöttség előadta, hogy ha ezt a rendeletet úgy hajtják végre, ahogy megvan, megszűnik az üzleti élet s megszűnik az ipari élet. Jobb lesz az, ha fog kapni 2—3 ítéletet, amellyel ezek az üldözöttek majd megbűnhődnek? Megér ez annyit, hogy a tisztességesek visszavonuljanak? Mert senki sem teszi ki majd magát annak, hogy ilyen üldözésben legyen része! Ne azt az alkut ajánlja a mélyen t. miniszter úr, hogy ha a tatarozási munkálatok összege 35 milliónál nem több, akkor ezt odaadja, ez rendben van. Ne ezt ajánlja! Mert az állam presztízse és az állam erkölcse szempontjából az én igénytelen felfogásom szerint nem szabad ilyen üzletet kötni. Ha annyit utalt ki a miniis'zter úr, vagy a Láb., vagy azok az intézetek, amelyek a Láb.kölcsönöket kezelik, mint amennyi a 'miniszter úr előtt fekszik, akkor, 'mélyen t. miniszter úr, ne vegye rossz néven, ha én azt mondom: ön hajtja végre azt a rendeletet, amely ezt a felügyeletet tárgyalja, s amelynek 8. §-a ezt mondja (olvassa); »Az eljáró tisztviselők fegyelmi felelősség terhe alatt a legmesszebbmenő gondossággal kötelesek ügyelni arra, hogy a a megállapítás a valóságnak megfeleljen. A m. kir. adóhivatal köteles határozatában mindenkor számszerint közölni az átalakítási költségeket, a kedvezmény elbírálásának elfogadott öszszegét és egyúttal az el nem fogadott összegeket megfelelően indokolni«. Bocsánatot kérek, ha ez fekszik a miniszter úr előtt, és ha ott van az, hogy ennyit elfogadok én ennyit .törlők, — hiszen minden vállalkozásnál így van: beterjesztik, azután felülvizsgálják, és a hatóság ennyit meg ennyit elfogad, szükségesnek tart és megszavaz — ahol tehát ilyen állami kontroll van, ott azt lehetne mondani: a miniszter úr jogosítva volna ilyen drákói intézkedések folyamatba tételére, ha igazolná, hogy ennyi meg ennyi fegyelmi (eljárást volt kénytelen indítani, mert nem voltak megnyugtatóak a hatóság megállapításai: a számszerűségek rosszhiszeműen, helytelenül voltak beállítva. Amikor azonban az adófelügyelő hatóságok, az államépítészeti hivatalok, a Pénzintézeti Központ alá rendelt közegek nem engedélyeznek addig kölcsönt, míg a helyszínen meg nem nézik a körülményeket, vagyis az adókedvezmény igénybevételét megelőző eljárást szankcionálja a hivatalos eljárás és a (hivatalos határozat, akkor nem lehet most hozni egy rendeletet, amelyben a miniszter úr visszamenőleg, vissziaható erővel azt mondja: nekem hekuba, I hogy a hatóság jóváhagyta, én nem hagytam
