Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-306

Az országgyűlés képviselőházának 306. forog nemcsak a kenyérkereseti lehetőség, de az adózási lehetőség is, mert az iparos- és kereskedő-szakma — itt.ebben a városban és a vidéken is — nem élvezi azokat a kedvezményeket és azokat a kegyeket, amelyeket a mezőgazdasággal foglalkozók helyesen, joggal élveznek. Védett birtok van, de védett műhely, védett 'bolt, védett vállalkozás nincs. Itt kérlelhetetlenül megy minden. Itt azon, aki váltót ír alá, azt behajtják, és itt — ahogy a végrehajtási utasításból ki lehet venni az alaprendeletnél — váltókat kell aláírni, és ezek a váltók nyomban esedékesek, amint a bűnvádi eljárás megindul. Gondolja el, mélyen t. miniszter úr, micsoda kaotikus bajok származhatnak ebből, mennyi ember lesz fizetésképtelen, mennyi ember lesz adófizetésképtelen. Még több, mint amennyi jelenleg van. Ezt nem akarhatja az országnak a pénzügyminisztere, akinek minden megnyilatkozása a takarékosság, a józanság, az államháztartás egyensúlyának olyan megóvása, hogy minden területen a kiadások lefaragásával kívánja azt az egyensúlyt megóvni. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Gál Jenő: így nem óvhatja meg a mélyen t. miniszter űr az államháztartás egyensúlyát. Az idő rövidsége folytán nem olvashatom fel a kazuisztikát. Ha felolvasnám a miniszter úrnak, hogy az adócsalási törvény alapján hány eljárást kellett beszüntetni, amelyet a pénzügyi közegek panaszára indítottak meg, akkor összecsapná a kezét és azt mondaná: én ezt nem tudtam, ezt nem tudhattam s akkor láthatná, hogy hány boltot zártak be itt azért, mert a közterheket és az üldözéseket nem bírták ki. Ezzel a rendelettel hatványozottan fokozza a miniszter úr ezt a veszélyt és én kérem a miniszter urat: hárítsa el az adózó polgárok tömegei felől ezt a veszélyt, módosítsa, vagy inkább vonja vissza ezt a törvénnyel ellenkező rendeletet és tegye lehetővé, hogy csak törvény alapján lehessen valakit csalás miatt üldözni, nem pedig egy ilyen kormányrendelet alapján. Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván válaszolni. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Legyen szabad legelőször az igen t. interpelláló képviselő úr néhány tárgyi megállapítását helyesbíteném. Igen t. képviselőtársam először is kifogás tárgyává tette, hogy a kormány ezt a rendeletet egyáltalában kiadta, mert szerinte törvényes jogkörben ilyen rendeletet nem adhatott ki. A gazdasági élet s a hitelélet rendjének a fenntartásába, azt hiszem, feltétlenül beletartozik az, hogy ha egy nagy iparágnak, mint amilyen az építőipar, foglalkoztatást akarunk nyújtani, akkor e foglalkoztatás lehetőségét adókedvezményekkel kívánjuk megteremteni. Ha ez nem tartozik e körbe, akkor valóban nem tudom, mire vonatkozhat az a felhatalmazás, amelyet a törvényhozás megadott a vonatkozó törvénycikkben. Ami a képviselő úr második jogi természetű megállapítását illeti, hogy tudniillik az adócsalásnak külön tényálladékát állapítom meg, amikor pedig csak a törvényekben megállapított esetekben lehet adócsalás miatt az üldözést megindítani, erre vonatkozólag vagyok bátor röviden felolvasni ennek a vonatkozó rendeletnek 5. §-át, amely a következőképpen szól (olvassa): »A házadóról szóló 1927. évi 200/P. M. számú hivatalos összeállítás ilyen és ilyen pontja értelmében« — tehát egy törvényes jogiüése 193k november 28-án, szerdán. 291 szabály értelmében, amely 1927-ből származik — »adócsalást követ el az, aki abból a célból, hogy a házadó alól egészen vagy részben mentesüljön, beadványában vagy a hatóság részéről hozzá intézett kérdésre adott válaszában tudatosan valótlan nyilatkozatot tesz vagy a helyes megállapításra alkalmas ténykörülményt szándékosan elhallgat, illetőleg a hatóságok megtévesztésével őt nem illető adómentességet vesz igénybe.« Ez, azt hiszem, egészen világos. Ez az az eset, amikor valaki tatarozási, illetőleg átalakítási adókedvezményt akar igény bevenni hamis bejelentések alapján. Ennek a főszabálynak csak egy alkalmazása az, ami a szakasznak további részében foglaltatik. Harmadik megállapításom az, — ami egy mellékesebb körülményre vonatkozik — hogy igen t. képviselőtársam az egész akció megindulását úgy állította be, mintha először adtunk volna egy tatarozási hitellehetőséget, s ehhez adtunk volna azután adókedvezményeket, holott ez téves, mert az egész átalakítási és tatarozási akciónak megindítása az 1929. évi XXIX. tcikkben történt, amelynek 4. §r-a adott első esetben adókedvezményeket az átalakíttatást végeztető házbirtokosoknak. Ugyanennek a törvénynek a hatályát azután az 1932. évi XLI. tcikk az 1933. év végéig, majd az 1933. évi 16.320. számú rendelet az 1934. év végéig meghosszabbította. A további meghosszabbítás a jelen, a november 11-én kibocsátott rendeletben foglaltatik. Ez az előzmény. Ami az egész dolog meritumát, érdemét illeti, először is le kell szegeznem, hogy igen nagyarányú kedvezményt bocsátottunk a háztulajdonosoknak és az építőiparnak rendelkezésére. Amennyire én a külföldi jogszab ál yalko tást ma ismerem, ilyen terjedelmű kedvezmény sehol Európában nincs, ilyenfajta építkezési munkálatokra. Ennek egyik oka az volt, hogy a kormány abból a megfontolásból kiindulva, hogy a lakásbőség mellett, amely most itt leg alább is viszonylag mutatkozik, új építkezések kevésbbé kívánatosak, ennek kompenzációjaképpen az építőipar foglalkoztatására, nehogy ennek a nagy iparágnak foglalkoztatásában hirtelen törés álljon be. ezt a nagyarányú kedvezményt léptette életbe. Melyek lettek ennek a következményei? Méltóztatnak tudni, hogy tényleg megindultak, különösen az 1934. év folyamán igen nagymértékben ezek az átalakítások. (Zaj.) Ezeknek az átalakításoknak összeeét az érdekeltségek idáig körülbelül 30—35 millió pengőre beesülték és ezt a becslésüket azután fenntartották akkor is, amikor a nénzügyi hatóságok részéről bizonyos más adatok kerültek a nyilvánosság elé. Igen t. Ház! Bátor vagyok most az adatokat a Ház elé tárni, amelyekből azután meg méltóztatnak látni, hogy azok az intézkedések, amelyeket az új rendéletben tettünk, feltétlenül indokoltak voltak. Az eddigi ilyen átalakítási kedvezmények hatálya alatt, 1934. november 10-ig, összesen 5128 esetben jelentettek be adókedvezményre vonatkozó igényt. Ebből az 5128 esetből 1427 ecetben már határozat hozatott, 2219 olyan átalakítási ügy van tárgyalás alatt, amelyekben a számadások már benyujtattak, de a határozat még nem hozatott meg, 1482 esetben még az elszámolás sem adatott be. Ami pedig az összegszerűséget illeti, itt a következő a helyzet. Az 1929-től 1932-ig terjedő négy esztendőben, tehát a tatarozási kedvezményeknek, mondjuk, első periódusában elismert a hatóság összesen 13*8 millió pengőt kitevő átalakítási és tatarozási munkálatot, mint ked-