Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-297

Az országgyűlés képviselőházának 297. ülése 193% november 12-én, hétfőn. 19 baloldalon. — Rassay Károly: A magyar sajtó védte, meg a nemzet becsületét, nem a kormány! — Griger Miklós: Ezt megköszöni önnek a magyar sajtó!) Elnök: Szólásra következik? Dénesfay-Dinich Ödön jegyző: Büchler József. Büchler József: T. Képviselőház! A sajtószabadságot a mi pártunk is természetesen egy olyan alkotmánybiztosítéknak tekinti, (Zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) amelyet mindenkivel szemben meg (kell védelmezni; meg kell védelmezni az olyan álokoskodókkal szemben is, akik azelőtt innen az ellenzék padjairól mondották el ugyanazokat a vádakat, amilyenekről ma Griger Miklós t. képviselőtársam az ellenzéki padokról beszólt. Létay Ernő t. képviselőtársam, éppen az az ember, aki az ellenzéken ezekről a dolgokról állandóan panaszokodott, jónak látta, hogy ő álljon fel és Ő vegye védelmébe a kormánynak azt az intézkedését, amely valósággal elnyomja, eltiporja a magyar sajtót. Ezt kívántam, t. képviselőtársaim, megjegyezni az előtt, amiről beszélni óhajtok; nevezetesen a főváros szanálásának kérdésében óhajtok pár szót szólni. T. Képviselőház! A folyó év június 2-án jelent meg a belügyminiszter úrnak tervezete, amely az. 1934. évi XII. törvénycikket kísérte és amelyben felhatalmazza a főpolgármestert a törvény alapján olyan diktatórikus intézkedésekre, amilyenekre még a magyar önkormányzati életben példa nem volt. Hat hónap múlt el azóta t. Képviselőház és törvény még soha olyan hamar nem bukott meg, mint az 1034. évi XII. törvénycikk. (Rassay Károly: Megmondtuk előre! Hol van a szanálási) T. Képviselőház! Az ellenzék felsorakozott ennek a javaslatnak az ellenzésére és kritikájára, de nem volt elég az, hogy a bizottságban lefolytatott hozzáértő, széleskörű vita után, itt a nlénumban is nagyon erős rohamot intézett ez ellen a törvényjavaslat ellen, mégis törvényerőre emelték ezt a javaslatot, még csak azt sem mondhatom, hogy pártpolitikai okokból, hanem klikk-ok okból. T. Képviselőház! Nemcsak mi, hanem az egységespártnak úgynevezett városi szárnya is ellenezte a javaslatot legalább is a folyosón, itt a plénumban kritikájában ellenezte, de végül is elfogadta. Mégis azt kell mondanom, hogy nemcsak az eHenzék ellenezte egyértelműen, hanem a kormánypártban is igen tekintélyes számmal voltak képviselők, akik^ezt a javaslatot ellenezték. Már most mi történt ennek ellenére, t. Képviselőház'? Az történt, hogy 1934 június 2-án kibocsátották azt a bizonyos tervezetet, amelyre az új törvény 27. |§-a felhatalmazásit ad a kormánynak. Ma már azonban hat hónap mmlt el a törvény életbelépése, a tervezet kibocsátása óta és meg kell állapítanom, hogy a mai napig azi a bizonyos 17-es ellenőrző bizottság, amely elé a főpolgármesternek szanálási terveivel kellett volna jönnie, egyetlen egyszer tartott ülést, még pedig tisztán és kizárólag azért, hogy 'megalakuljon. Ez a 17-es bizottság tehát érdemben egyetlen ülést sem tartott. (Rassay Károly: Ez az a nagy szanálás, amely olyan sürgős volt?) Tiszta játék a kormány részéről, hogy olyan törvényt léptetett életbe, amelynek gyakorlati érteimé tulajdonképpen semmi sincs. (Rassay Károly: Csak az, hogy elvették a hatalmat az autonómiától!) A kölségvetéstí most tárgyalja Budapest közgyűlése és erre kisül, hogy egy olyan költségvetést terjeszt elő a polgármester, amelynek végösszege körülbelül 153—154 millió pengőt tesz ki és amelyben 10 millió pengő olyan deficit van, hogy, ha az ember megnézi a költségvetés bevételi tételeit, nagyon hamarosan meg tudja állapítani, hogy nincs is meg ez a 10 milliós deficit, mert olyan minimális összeggel vannak dotálva a bevételi oldalon lévő tételek, hogy a zárszámadás szerint egészeni Indokolatlan ez a tíz milliós deficit. Hogy egyébről ne beszéljek, egyetlen tétel, a községi pótadó 2.5 millió pengővel alacsonyabban vian felvéve 'az 1935. évre bevételként, mint amennyi volt 1933-ban ,a zársaámtadás végösszege, a kereseti adónál pedig 1.8 millió a különbség és így tovább. Ha az ember végignézi a bevételi tételeket, tíz perc alatt (megállapíthatja, hogy az 1933. évi zárszámadásihoz viszonyítva az 1935. évi költségvetési előirányzat bevételi őszszegei túlságosan alacsonyan k

vannak felvéve. Ezenkívül igen érdekes dolog az is, hogy annakidején megcsinálták az; 1930. évi XVIII. í'.-cifcket — és tulaj doniképen ez a törvény az, amely síriba tette a főváros önkormányzatát, (Ügy van! Ügy van! a bal- és . szélsőbaloldalon.—Fábián Béla: Ott kezdődött!) elsősorban ott kezdődött a főváros önkormányzatának temetése és csak folytatódott az 1934. évi XII. t. cikkel — ellenben egy ilyen nagy, mindent átfogó törvény nem gondoskodott példának okáért arról, hogy mi történik, ha a szanálási diktátorral! valami emberi baj történik. A jelen esetiben például minden részvétünk Borvendég főpolgármester úr személye iránt, elleniben a helyzet az, hogy ő most már hetek óta Ibeteg ési az, egész fővárosi adminisztráció megállt. (Rassay Károly: Ez a diktatúrák kritikája! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Fábián Béla: Ez mindig a diktatúrának a katasztrófája! — Jánossy Gábor: Nincs diktatúra! Felhatalmazás van!) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) A főpolgármester úr fenntartotta magának azt a jogot, (Zaj a jobb- és a baloldalon.) hogy minden kiadási tételt neki kell megnéznie. Ennek az a következménye, hogy mivel sem az 1930:XVIII. tc.-ben, sem az 1934:XII. tc.-ben nincs intézkedés arra, hogy mi történik akkor, ha a főpolgármester beteg, tiszta adminisztrációs csőd van a fővárosnál, mert nem lehet egyetlen embert felvenni, — ami nem volna túlságosan nagy baj — nem lehet kiadásokat eszközölni, nem lehet semmiféle munkát kiadni, nem lehet semmi érdemleges intézkedést megtenni, mert ha a diktátor beteg, megáll minden a fővárosnál. (Zaj.) Miért nem gondoskodott ez a kitűnő 1934;

XIV. te. arról, hogy mi történik akkor, ha példának okáért beteg a főpolgármester? A főpolgármesternek ilyenkor tulajdonképpen le kellene mondania és új főpolgármestert kellene kinevezni. De, ha ez nem így van, akkor a polgármestert kellene megbízni és felruházni ugyanolyan jogokkal, mint amilyenek a főpolgármestert megilletik. Ezt viszont azért nem lehet megcsinálni, mert az új törvény nem provideált erre a lehetőségre. így azonban nem lehet egy r milliós város önkormányzatának adminisztrációját vezetni; ez tiszta csődöt jelent. A szanálás tekintetében még rá kell mutatni arra is, hogy a főpolgármesternek,.a Szanálási diktátornak ottléte eddig egyetlen olyan intézkedést sem eredményezett amely való-