Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-306

286 Az országgyűlés képviselőházának 306. vatal vesztésre ítélte, a fizetés folyósítását elsejétől beszüntetik.« Mindezeket vitéz Purgly Emil földmívelésügyi miniszter úr mondotta 1932. május

1 11-én. Azóta erről az ügyről semmiféle hivatalos értesítést, kommünikét vagy nyilatkozatot, sem pedig ennek az ügynek bírói tárgyalásáról értesítést a nagyközönség nem kapott. (AndaháziKasnya Béla: Hiszen még osuk 1934 novemBer van!) A minisater úr itt bejelentette, hogy az ügyészséghez áttette az iratokat. Az ügyészség tényleg megindította az eljárást, azonban a vádat nem vállalta. Ez a titkár, akit azi akkori földmívelésügyi miniszter úr hűtlenséggel, szabálytalansággal, sőt kifejezetten sikkasztással vádolt, az ügyészség megszüntető végzése alapján felfolyamodással élt a fegyelmi bizottsághoz, amely revízió alá vette azt az ítéletét, amellyel állásvesztésre ítélte. Az újrafelvétel során a fegyelmi bizottság az illetőt visszavette a státusba, visszatartott fizetését kiutalta, folyósította. Akkor bizonyos tárgyalások indultak meg az elhelyezését illetőleg arra nézve, hogy a minisztériumba megy. Az illető titkár ragaszkodott ahhoz az álláspontjához, hogy nem követett el semmi bűncselekményt, ragaszkodott az akadémiai állásához. Ez az ügy hetekig, hónapokig húzódott és végül az illető tisztviselőt, aki ellen, mint mondottam, az ügyészség nem emelt vádat s akit a fegyelmi bizottság, revízió alá vévén ítéletét, visszavett a státusba, egyszerűen kényszernyugdíjazták. Ez az érem egyik oldala. Az érem másik oldala az, hogy a Házban az akkori földmívelésügyi miniszter úr megállapította, hogy itt bűncselekmény történt, amely által a 30.000 pengő az akadémia pénztárából elvétetett. (Feniczy Ignác: Megtérült! — Rassay Károly: Az nem elég!) Ha meg is térült !cLZ; itt 30.000 pengő, de bűncselekmény van, azt meg kell torolni és ki kell deríteni, hogy ki a tettes. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Nem lehet ártatlanul meghurcolni egy embert, aki a fronton és a fogságban a hazáért szenvedett és aki hivatali működését olyan pontossággal, becsülettel és hűséggel látta el, hogy többször elismerésben részesült. Nem akarok a miniszter úr válasza elé vágni, tisztelettel kérem tehát a miniszter urat, hogy ennek az ügynek a részleteit az ügyészségi eljárástól kezdve a mai napig ismertesse a Képviselőház előtt. Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólani. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Ennek az ügynek a történetét addig, ameddig az ügyészség vádelejtése bekövetkezett, a t. képviselő úr, tudomásom szerint, teljesen precízen és a helyzetnek megfelelően ismertette. Természetesnek méltóztatnak találni, hogy tehát erről többet nem beszélek, mert hiszen etekintetben közöttünk nézeteltérés nincs. Amikor az ügyészség a vádat elejtette, akkor az illető tisztviselő az állásvesztésre vonatkozó fegyelmi ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Ez természetes folyománya volt a dolognak az ő részéről. Az újrafelvétel folyamán azonban a fegyelmi bizottság (olvassa) »arra való tekintettel, hogy a titkár hivatali elöljáróit és a vizsgálattal megbízott tisztviselőket — olvasom az indokolást, hogy precízebb legyek — a pénz eltűnésére vonatkozólag valótlan állításokkal félrevezette és a hiányt huzamosabb ideig eltitkolta, — ezt tényként állapíttatott meg — ami a nyomozást is megnehezítette, büntetésből más tiszti minőségben ugyanazon fizetéssel, de más ülése 19

SU november 28-án, szerdán. hivatalba való áthelyezésre ítélte.« Tehát megállapították a mulasztást az illető tisztviselő részéről és ebből ezt a konzekvenciát vonták le. Ez fegyelmi ítélet lévén, nem óhajtom és nem is feladatunk, hogy ezt elbírálás alá vonjuk. Mindenesetre azonban — foglalkozván a dologgal — megállapíthatom, hogy a felelősség őt annyiban terhelte, hogy nem jött rá idejekorán erre a sikkasztásra és idejekorán, amikor már erről tudomása volt, nem közölte feletteseivel; őt tehát mulasztások terhelték. Ugyanazoknál az okoknál fogva is, amelyeket méltóztatott elmondani, ez a más állásba való elhelyezés nem sikerült és ezért az 1934 :

1. te. alapján az illető kényszernyugdíjazásra ítéltetett és kény szernyugdíjazásba küldetett. (Dinnyés Lajos: Ki sikkasztott? — Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Már most következik az, hogy semmiféle bizonytalan forrásból nem térült meg ez a 30.000 pengős hiány, hanem, sajnos, mivel az akadémia pénztárában 30.000 pengő hiány állott be, ezt én utaltam ki a minisztériumból az akadémia pénztárába, mert az akadémiának fenn kellett maradnia, folytatnia kellett az üzemét, tehát az akadémiában megtérült ez a pénz a minisztériumból. (Tauf

fer Gábor: Ki vitte el a pénzt? — Dinnyés Lajos: Ki a sikkasztó? — Zaj.) Méltóztassék megengedni, hogy folytassam beszédemet. Itt csak arra akarok válaszolni, hogy arról szó sincs, miszerint ismeretlen forrásból térült volna meg ez a 30.000 pengő. Ez a pénz a minisztérium által utaltatott ki. Semmiféle nyomozás sem tudta ellenben felderíteni a hozzám érkezett jelentések szerint, hogy ezt az összeget, amely tényleg elsikkaszttatott a pénztárból, ki sikkasztotta el? (Nagy zaj és derültség a bal- és szélsőbaloldalon. — Tauffer Gábor: Ki kezelte? — Dinnyés Lajos: Ki sikkasztotta el? — Rassay Károly: Ez a kriminológiában ismeretlen dolog! — Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon) Nagyon hálás leszek, ha akárki is valami nyomot méltóztatik nekem rendelkezésemre bocsátani. (Némethy Vilmos: Ellopták! Mire való Hetényi?! — Rassay Károly: Elsikkasztották! — Dinnyés Lajos: De ki sikkasztotta el? — Folytonos zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, történt már eset a világon, hogy nem tudtak kinyomozni egy sikkasztást. (Zajos ellenmondások a bal- és szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Hallatlan!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Halljuk! Halljuk!) Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Ha meg méltóztatnak nekem a legkisebb nyomot is adni, amelyen újra elindulhatok, újra el fogok indulni a nyomozásban. (Rassay Károly: Ilyen eddig még nincs a kriminológiában, hogy egy sikkasztásnak ismeretlen legyen a tettese! — Dinnyés Lajos: Hivatalos pénzt sikkasztottak! — Hegymegi Kiss Pál: A hivatalos ügyviteli szabályok szerint felel érte az, aki kezelte!) Felelt is ez az ember. (Dinnyés Lajos: Ki sikkasztott, miniszter úr?) Nem tudjuk. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Dinnyés képviselő úrnak módjában van válaszolni a miniszter úr beszédére. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Bocsánatot kérek, t. Képviselőház, de nem tudom; a pénztárból hiányzott a pénz. Ezért az illető tisztviselőt a felelősség alapján elmozdítottam és az ügyészséghez került a dolog, ! (Dinnyés Lajos: Hol van a pénz?) a kir. ügyész' ség pedig a felelőssel szemben elejtette a vá-