Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-306

Az országgyűlés képviselőházának 3Ô6. zást nyerjen. Ezzel a formai kijelentéssel szemben legyen szabad felolvasnom a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara idegenforgalmi szakosztályának előadói jelentéséből a vonatkozó passzust, amely gondos adatok nyomán és a tényállás ismeretében konkrétumot ad elő, mondván (olvassa): »Kiderült, hogy két olyan rendkívül nagyfontosságú tényt, mint • amilyen az angol utasok vízummentessége, valamint az új utazási rendszer előnyei, nem lehetett kellő mértékben Angliában közhírré tenni. Maga a budapesti angol követség hívta fel a figyelmünket arra a tényre, hogy az angol közönség mit sem tud az idegenforgalmi pengő előnyeiről. A vízummentességet illetően pedig kamaránk egy angol egyetemen tanulmányi szabadságon lévő volt tisztviselője jelentette, hogy az angol lapokban ennek nyomát sem látta.« Bocsánatot kérek, ha ennyire terjedt ki az a minden lehető intézkedés, amelyet a londoni követség egy ilyen fontos kérdésben el tud látni, akkor nekem a londoni követség egész működéséről nagyon kedvezőtlen képet kell megalkotnom. Nem jutok azonban kedvezőbb megállapításhoz akkor sem, amikor a miniszter iir válaszán továbbmenve, azzal a résszel foglalkozom, amelyben azt válaszolja meg, hogy miért nem adta meg Anglia számunkra a viszonosságot. Etekintetben a külügyminiszter úr elismerendő őszinteséggel beismeri, hogy ezirányú átiratainkra az angol külügyi kormánytól azt a választ kaptuk, hogy Anglia pillanatnyilag nincs abban a helyzetben, hogy a reciprocitást alkalmazza. Én magyar szempontból csak azt szeretném, hogy ez a pillanatnyi helyzet valóban ne túlságosan hosszú pillanatnyi legyen. Rá kell ellenben mutatnom arra, hogy nincs semmi értelme ennek a reciprocitás-lovaglásnak. Ez nem presztizs kérdés, hiszen maga a külügyminiszter úr mutat rá arra, hogy Olaszország 1929 áprilisában szüntette meg velünk szemben a vízumkényszert és mi csak több, mint egy évvel később, 1930 májusában függesztettük fel az olasz útlevelek vízumkényszerét. Méltóztatnak tehát ebből látni, hogy Olaszország ezt a kérdést nem külpolitikai presztizskérdós gyanánt.' kezelte, hanem úgy kezelte, amilyen ez a kérdés valójában: egy elsősorban az idegenforgalmat érintő gazdasági kérdés és így érthető meg az, amire már bátor voltam rámutatni, hogy ugyanazon ikülpolitikai elképzelések mellett ma Olaszország 26 állammal van vízummentes forgalomban, mi pedig csak négy állammal tudtunk ebbe a helyzetbe kerülni T. Képviselőház! Ezek az adottságok kell, hogy meggyőzzenek arról, hogy a külügyminiszter úr valójában lebecsüli ennek a kérdésnek jelentőségét és nem látja át, hogy valójában egy, a gazdasági élet szempontjából napról-napra növekvő jelentőségű gazdasági erőforrással áll szemben, amelyre nézve neki is fennáll az a kötelessége, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel segítse elő ennetk a gazdasági erőforrásnak erősödését és ne kapaszkodjék bele külpolitikai presztizskérdésekbe az idegenforgalom növekedésének hátrányára. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) De ha már arról beszélünk, hogy a reciprocitás nem lényeges, akkor szerény véleményem iszerint nemcsak Angliával szemben nincs értelme a vízumrendszer fenntartásának, hanem mindazokkal az államokkal szemben, amelyek ülése 19

3k november 28-án, szerdán. 283 szabad, transzferálható valutákkal rendelkeznek, tehát az aranyblokk országaival szemben, amelyeknek irányában külpolitikai viszonyunk sem olyan hogy bármilyen alapon meg lehetne indokolni a mai állapotot, a vízummentesség állapotára kellene berendezkednünk. Nem látom be, hogy Hollandia, Svédország, Dánia, vagy akár Belgium, vagy Franciaország felé is miért ragaszkodunk a vízumrendszerhez, amikor a mi idegenforgalmunk szempontjából a vízummentesség olyan rendkívüli előnyöket jelentene. Ezzel a követeléssel szemben nagyon gyengének tartom a külügyminiszter úrnak azt az immár ismétlődően visszatérő álláspontját, hogy, amint ő mondja, pénzügyi és valutáris helyzetünk olyan kedvezőtlen, hogy n&m mondhatunk le vízumbevételeintkről a nyugati országokkal szemben. Bocsánatot kérek, éppen kedvezőtlen pénzügyi és valutáris helyzetünk teszi szükségessé a vízumkényszer megszüntetését hiszen a rödidlátás netovábbja az, amely a vízumdíjakban nagyobb értéket lát a fizetési mérleg szempontjából, mint a nemes valutával rendelkező idegenforgalom fellendítésében. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy egyegy idejövő nyugati, úgynevezett minőségutas, kvalitásutas itteni költekezése legalább M vízum díjával ér fel a fizetési mérleg szempontjából is. Ha tehát útját álljuk annak, hogy minél nagyobb számmal jöjjenek ide, ennek nemcsak nem ellentétele a vízumokért fizetett díj és nemcsak nem jelenti pénzügyi és valutáris helyzetünk javulását, hanem éppen ellenkező hatása van. T. Képviselőház! En azon a szerény véleményen vagyok, hogy csak az lehet jó külügyi politika, amely a nagy nemzeti célkitűzések szolgálata mellett megtalálja a módot arra is, hogy a mindennapi élet kérdéseibe, is úgy kapcsolódjék bele, hogy a nemeiét termelőerejét szolgálja. A külügyminiszter úr politikájára ezt a definíciót alkalmazni nem tudom, annak ellenére, hogy ezúttal csak a napi életet érintő ténykedéseivel foglalkoztam és mivel ezt így látom, nem vagyok abban a helyzetben, hogy interpellációmra adott válaszát tudomásul vegyem. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az interpellációra adott választ tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! — Nem!) A Ház a választ tudomásul vette. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Nem vesszük tudomásul!) Akik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. — Zaj.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Most pedig áttérünk aizi interpellációk meghallgatására. Sorrend szerint következnék Peyer Károly képviselő úr, aki azonban interpellációjának elmondásiára halasztást kért. Méltóztatnak a képviselő úrnak a halasztást megadni! (Igen!) A Ház a halasztást megadja Ugyancsak halasztást kért Büchler József képviselő úr interpellációjának elmondására. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Beteg!) Méh .tóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Dinnyés Lajos képviselő úr interpellációja a tejrendelet tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): »Belátja-e már végre maga a földmívelésügyi miniszter úr is, hogy a tejrendelete teljesen csődöt mondott? Hajlandó- e ennek alapján a rendeletet víszszavonni és biztosítani a tejtermelés szabad&á-