Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-306
„ Az- országgyűlés képviselőházának 306. ü miniszter úrhoz, hogy ezt ne vonja el a jelenlegi tulajdonostól, mert ennek tulajdonosa jelenleg- a Vakok Országos Menháza, amely menházban 37 vak talál teljes ellátásra. A vidéken 20—25 elárusítót, trafikszétosztót vettek teljesen állami -kezelésbe. Itt pénzügyőrök teljesítenek szolgálatot, Különösen egy dolgot vagyok bátor itt a pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánlani, ez pedig az, hogy akadályozza meg, minél nagyobb szigorral a trafikokkal való kereskedést és üzletkötést. Még most is előfordul az, hogy lelépési díjakat fizetnek trafikokért olyanok, aikik nem kaptak engedélyt. Az én szerény felfogásom szerint esak akkor .kaphat valaki trafikot, ha rászorul, ha pedig rászorul, akkor kötelessége magának foglalkozni trafikjával és ebben az esetben^ csak egy kivétel lehet, amikor az illető egészségi állapota nem engedi meg, hogy a trafikot maga vezethesse. Akárhányszor megtörténik, hogy egész üzérkedés folyik a trafikokkal és ezért kérem a pénzügyminiszter urat, hasson oda hogy ezek az üzérkedések a köz érdekében megszűnjenek. Ismételve azt a kérésemet hogy a még 20—25 eldöntésre kerülő trafikengedély ügyében a pénzügyminiszter úr szíveskedjék mielőbb meghozni döntését, — hogy ebben a kérdésben végre nyugvópont létesüljön, — tisztelettel tudomásul veszem a miniszter úr válaszát. Elnök: A Ház a választ tudomásul veszi. Sorrend szerint következik a külügyminiszter úr írásbeli válasza Magyar Pál országgyűlési képviselő úrnak folyó hó 14-én az angol útlevelek vízummentessége tárgyában elmondott interpellációjára. Kérem a jegyző^ urat, szíveskedjék a külügyminiszter úr válaszát felolvasni. Patacsy Dénes jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Magyar Pál országgyűlési képviselő úrnak a Képviselőház folyó hó 14-én tartott ülésén az angol útlevelek vízummentessége tárgyában elmondott interpellációjára válaszomat a következőkben van szerencsém megadni. Mindenekelőtt szükségesnek tartom megjegyezni hogy a képviselő úr interpellációjának első pontjában foglalt ama megállapítás, mely szerint a kormány az angol alattvalóknak adott ideiglenes vízumkedvezményt visszavonta, nem szabatos és nem felel meg a (tényeknek. A magyar kormány Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság, valamint az ír Szabadállam alattvalói javára nem szüntette meg az útlevélláttamozási kényszert, hanem csupán május 1-től szeptember végéig terjedő időszakra függesztette fel, mint ez annakidején úgy a Budapesti Közlönyben, mint a magyar napilapokban közzé is lett téve. A magyar kormány tehát nem vont vissza egy adott kedvezményt, hanem az előbbi helyzet állt vissza automatikusan fenti időszak letelte után, mely a vonatkozó rendelet intencióinak megfelelői eg csak próbaidő gyanánt vétetett számításba. Teljesen egyetértek az interpelláló képviselő úrral ahban a tekintetben, hogy az angol viszonylatban részünkről eszközölt vízummentességi kísérlet idegenforgalmi szempontból kielégítő eredménnyel járt. Ezért a m. kir. külügyminisztérium mindjárt a próbaidő lejárta után megtette a kezdeményező lépéseket abban az irányban, hogy az 1934. évben a Brit Szigetek alattvalói részére nyújtott kedvezmény r a jövő utazási évadban Is megújíttassék, még lése 1934- november 28-án, szerdán. 281 pedig lehetőleg hosszabb időre szóló érvénnyel, ha lehetséges, már húsvéttól kezdődőleg. A vonatkozó tárgyalások a szaktárcák között folyamatban vannak és azt hiszem, minden kilátás megvan arra, hogy pozitív eredménnyel fognak végződni. Interpellációjának második pontjában az interpelláló képviselő úr a szóbanforgó vízumtörléssel kapcsolatban állítólag elkövetett hibákról tesz említést és ezeket interpellációja kapcsán elmondott beszédében sorolja fel. így szóváteszi, hogy miért korlátoztuk a vízummentesség kedvezményét a szigetország lakóira ahelyett, hogy azt kiterjesztettük volna az angol birodalom valamennyi alattvalójára. Annak ismételt hangsúlyozása mellett, hogy egy próbaképpen alkalmazott intézkedésről van szó, rá kívánok mutatni arra, hogy a vízumkényszerben rejlő előzetes ellenőrzés lehetőségének elejtését, a Brit Birodalom összes tartozékaira való érvénnyel, nem tartottuk aggálytalannak. Kifogás tárgyává tette az interpelláló képviselő úr azt is, hogy londoni képviseletünk nem találta meg a módot arra, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel, minél szélesebb körben terjessze a szóbanforgó kedvezmény ismeretét. Ezzel szemben megállapítom, hogy a londoni m. kir. képviselet a rendelkezésére álló anyagi eszközök keretén belül minden lehetőt megtett arra nézve, hogy az angol alattvalók javára adott vízummentességnek Angliában megfelelő publicitás adassék. Az interpelláció harmadik pontjára, melyben Magyar képviselő úr azt a kérdést intézi hozzám, hogy miért viszonozta NagyBritannia a reciprocitás alapján a részünkről alattvalói számára biztosított vízummentességet, utalok arra, hogy mi az ideiglenes vízummentességet az angol alattvalók részére, idegenforgalmi érdekeinkre való tekintettel, spontán ajánlottuk fel az angol kormánynak, azon reményünknek adva kifejezést, hogy az angol kormány is hasonló kedvezményben fogja a magyar állampolgárokat részesíteni. Az angol kormány válaszában hangsúlyozta, hogy a legnagyobb mértékben értékeli az általuk életbeléptetett intézkedést, igen sajnálja azonban, hogy a jelen pillanatban nincs abban a helyzetben, hogy azt hasonlóval viszonozza. Egyébként a vízummentesség egyoldalú engedélyezése gyakori jelenség, így például, amikor Olaszország Magyarországgal szemben 1929 április 1-én a vízumkényszert megszüntette, mi a viszonosságot több mint egy évvel később, azaz csak 1930 május 15-i érvénnyel állítottuk helyre. *!*! Végül legyen szabad rámutatnom arra, hogy súlyos pénzügyi és valutáris helyzetünk jelenleg sajnos nem engedi meg, hogy vízumbevételeinkről, melyeket nem nélkülözhetünk, a nyugati államokkai szemben teljesen lemondjunk. Kérem a t. Képviselőházat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1934 november hó 27-én, Kánya Kálmán s. k.« Elnök: A képviselő urat megilleti a vis'zonválasz joga. Magyar Pál: T. Képviselőház! ^Pntacsi^t. képviselőtársam rutinirozott jegyző és így, túltömören adta elő a külügyminiszter lír válaszát, amelyet természetesen a legjobb figyelő sem tudott megérteni. A t. Ház megnyugtatására ki kell azonban jelentenem, hogy ha az ő baritonja teljes erejében érvényesült volna, 41*
