Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-297

18 Áz országgyűlés képviselőházának 2 Hát e« az a híres' függetlenség, amellyel ;a miniszterelnök úr annyira kérkedik'? Most már annyira függetlenek vagyunk, hogy ma Hitler, holnap pedig Benes megfoghatja magyar írók­nak, szerkesztőknek és< újságíróknak a kezét, hogy róluk csak az ő diktandójukra szabad és lehet írni? T. Ház! A sajtószabadság főfontosságú köz­jog, a nenuzeti önkormányzatnak egyik integ­ráns résae, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) az alkotmányosságnak leg­főbb biztosítéka. (Ügy van! Ügy van! Nem moindomv hogy a, sajtószabadságnak valamilyen transeendentalis jelentősége van és nem vo­nom kétségbe az állami érdeknek mindenekelőtt — és mindenekfelett valóságát. Hiszen a sajtó­szabadságnak csak úgy, mint minden szabad­ságjognak érvényesülése csak akkor és' csak addig lehet feltétlen és legitim, amíg nem ve­szélyezteti a salus rei pubilicae suprama lex esto-mak legfőbb törvényét. (Ügy van! Ügy van!) Aim. azt is vallom, hogy beteg az az_ álla­pot, amelyben leledzünk és hogy ea a sajtópo­litika ás veszélyezteti a nemzeti közérdeket. Ma már csak a kormányhatóság kegyelméből és tőle függő sajtószabadság van ebben az or­szágban. Ma a lapok — a legtisztességesebbek, a leghazafiasabbak is — csak addig élhetnek, amíg a kormány ezt nekik megengedi és meg kell halni ok abban a pillanatban, amelyben a kormány ezt megparancsolja. Ma a sajtójog terén inkorporált korm<ányabszolutizmus lUtral­kodik. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélső­baloldalon. — Sztranyavszky Sánor: Ezt már nem lehet mondani.) Ma már ott tartunk, hogy a márciusi ifjak, a PetŐfiek és a Kossuthok titáni küzdelmeinek gyümölcse, szent öröksége eilrongyosodott kezünkön. Konszolidációval, renddel, nyugalommal di­csekszik a kormány, ma is azt tette a minisz­terelnök úr, még pedig bizonyára nem a szu­ronyokra hivatkozva, amelyek itt a rendet és nyugalmat biztosítják, hanem arra a lelkese­désre, amellyel az ország népe a kormány mögé sorakozik. Ha tehát a kormány dicsek­szik a konszolidációval és a renddel, aimely nem a szuronyokön nyugszik, akkor miért ra­gaszkodik görcsösen a (kivételes hatalom gya­korlásához, amelyet csak kivételes idő, a há­ború tett indokolttá. Állítólag alkotmányos jogállamban élünk. Alkotmányos jogállamban azonban minden szabadságjog a legerősebb biztosítékának a megtagadhatatlan bírói védelmet tekintik. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Az alkotmá­nyos jogállam eszméje nem túri oly eminens közszabadsági intézménynek, aminő a sajtó­szabadság, az illetékes bírósági oltalmon kívül való helyezését. Éppen ezért én a kormányzati sajtódiktatúra ellen Kossuth Lajos szavaival tiltakozom. (Olvassa.) »Vigyenek el mindent tőlünk, csak adjanak sajtószabadságot, akkor nem esem kétségbe hazám szabadsága és bol­dogsága felett. Ily meggyőződésben élvén és így kívánván meghalni, én a sajtószabadságra szavazok.« Mivel pedig, tisztelt Képviselőház, nálunk csak fiktív sajtószabadság van, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) mivel ez a fiktiv sajtósza­badság is egy fiatal és túlbuzgó sajtófőnök kénye-kedvének van kiszolgáltatva, a kormány sajtópolitikája, általában kül- és belpolitikája iránt bizalmatlanságomat akarván kifejezni, a napirendi javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? 7. ülése 1934 november 12-én, hétfőn. Dénesfay-Dinich Ödön jegyző: Létay Ernő! Létay Ernő: Tisztelt Képviselőház! A Gri­ger tisztelt képviselőtársam napirendi felszó­lalása keretében elmondottak azt a hatást gya­korolták rám, hogy az igen tisztelt képviselő ur a sajtószabadság terén a szabadságjogok ér­telmezése tekintetében tévedésben van akkor, amikor a Magyarországon tiralkodó szabad­ságjogokat bármely más államban uralkodó szabadságjogokkal veti szembe. (Úgy van! jobb­felől. — Zaj. — Ellenmondások a baloldalon. — Gr. Sigray Antal: Nem állította szembe! Nem hasonlította össze!) Mert elmondhatjuk tisztelt Képviselőház azt, hogy a szabadság­jogok tekintetében a kormányzás Magyar­országon nem erőszakkal, hanem igenis a tör­vénynek, a közszabadságoknak olyan kezelésé­vel történik, amely példát mutathat az egész nagyvilágnak. (Ügy van! jobbfelől. — Zaj. — Ellenmondások a baloldalon.) Szavaimat az előttem szóló képviselő úr­nak ama szavaiba kapcsolom, hogy ő maga sem vonj a ^ kétségbe azt, hogy az állam területén a közérdeknek mindenkori szolgálata minden más érdek felett kell, hogy uralkodjék. (Gri­ger Miklós: De nem téveszthető Össze a kor­mányérdekkel! — Rassay Károly: Ennek a ne­vében vittek ki bennünket közösen a csendőrök! Emlékszik még rá? — Derültség.) Most nem erről beszélek, hanem a képviselő úr által fel­vetett sajtószabadságról. (Zaj. — Rassay Ká­roly: Ugvanezt mondották akkor is!) _ Azt hiszem, nem tévedek, ha nemzetközi jelenségeket figyelve azt merem megállapítani, hogy ma rendkívüli ostrommal találjuk ma­gunkat szemben mindazok részéről, akiknek 'be­vallott és 1 be nem vallott célja az, akik lát­ható és láthatatlan fegyverekkel küzdenek azért, hogy Magyarország jó hírnevét befeketít­sék a jóhiszemű külföldi közvélemény előtt. (Ügy van jobbfelől. — Zaj a baloldalon.) Lehe­tetlenségnek tartom, hogy a kormány ne figyelje azokat a támadásokat, amelyek az or­szág jó hírnevével szembehelyezkednek, lehetet­lennek tartom, hogy a kormányra ne legyenek hatással azok a 'belső jelenségek, amelyek disz­kreditálásra alkalmasak és nemzetközi bonyo­dalmakat idézhetnek elő. (Meskó Zoltán: Ha Be­nes hazudik, azt meg kell írni!) A kormány nem hunyászkodik meg ellenfeleinknek elle­nünk irányuló szándékai, vagy törekvései előtt. mint ahogy a képviselő úr állítja, hanem igenis minden rendelkezésére álló eszközzel úgy diplo­máciai úton, mint a nyilvánosság előtt küzd azok ellen az országot mélyen lealázó, az or­szág jó-hírnevét (befeketíteni igyekvő nemzet­közi törekvések ellen, amelyeknek végső beval­lott célja az, hogy a magyar revízió gondola­tát örökre ki tudják operálni a nemzet testé­lből. (Zaj a baloldalon. — Farkasfalvy Farkas Géza: De hiszen a Magyarság is éppen ezek ellen írt!) A kormány ebből a megfontolásból indult ki, amikor ezt a rendelkezést tette a Magyar­sággal szemben és azt hiszem, a t. képviselő úr se állíthatja azt, hogy a kormány bosszút akart volna állni egy ellenzéki sajtóorgánumon. (Örgr. Pallavicini György: Nono!) A kormány­nak nem ez volt a célja, hanem az, hogy igenis elrettentő példát szolgáltasson (Felkiáltások a, baloldalon: Mire? — Meskó Zoltán: Hogy Benes tovább ne hazudjon!) ezzel arra, hogy az ilyen nehéz, nemzetközi bonyodalmakra alkalmat adó időkben a köz érdekében jól gondolja meg az a sajtó is, amelyet Kossuth Lajos védelmébe vett, hogy mit ír. (Taps a jobboldalon. — Zaj a

Next

/
Oldalképek
Tartalom