Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-305

Az országgyűlés képviselőházának 305. ülése 1934 november 27-én, kedden. 255 javaslat nem Kállay Miklósnak a részére készült és nagyon sok miniszter lesz valószínűleg, aki ezt végrehajthatja, úgyhogy egy személlyel szemben való bizalom vagy bizalmatlanság nem lehet döntő arra vonatkozólag, hogy a törvényjavaslatot helyesnek tartja vagy nem. A magam részéről a törvényjavaslatra vonatkozó általános észrevételeimet megtettem. Elmondottam azt, hogy ezt a, törvényt mint erdőkódexet, — amint az előadó úr említette — helyesnek, elgondolásaiban jónak tartom. Természetes, hogy vannak bizonyos szempontok és bizonyos mellékkérdések, amelyekre vonatkozólag (megjegyzéseim lesznek. Ezeket a részletes vita során indítványaim beadásával s azok indokolásával fogom ismertetni. Most nem tudok mást tenni, mint hogy megint Esztergályos képviselőtársamnak a szavaiba kapcsolódom bele, aki egy felmelegedő pillanatában az erdőt úgy állította oda, mint a, természet legszebb alkotását. Teljesen együtt érzek e tekintetben Esztergályos János képviselőtársammal és mert úgy érzem, hogy a természet legszebb alkotását, ,az erdőt ez a törvényjavaslat eredményesen fogja szolgálni, a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. ((Elénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Dénesfay-Dinich Ödön jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! Sajnálom, nem tehetek eleget a parlamenti szokás követelményének hogy előttem szóló mélyen t. képviselőtársam beszédére reflektáljak. Ö ugyanis olyan szakszerű beszédet mondott, amellyel én a versenyt egyáltalában nem vehetem fel. En a törvényjavaslatnak csak egy kicsiny részletével, .a turisztika kérdésével óhajtok foglalkozni. Engem a magyar turista sorsa, jövője, joga és mozgási szabadsága érdekel. Ma már a turisztika nem egyes emberek szórványos időtöltése. A turisztika ma már tömegmozgalomimá bővült és életszükségletté vált. Ebben a mozgalomban a demokratikus jelleg minden vonását feltalálom, mert korra, nemre, származásra való különbség nélkül részt vesznek benne az emberek. Ennek a mozgalomnak ártalmatlan és ártatlan célja a nemes időtöltés, megfelelő eszközökkel, úgyhogy benne senki hibát nem találhat. Fájdalom, a rendelkezésre álló terület ma sokkal kisebb lett. A régi időkben a magyar turisták Nagymagyarországon járhattak, Nagyniagyarországon széledhettek el, sok vidéket kultiválhattak és fedezhettek fel, ma azonban csak egy kis helyre szorult a turistatársadalom, amellyel be kell érnie s amelyen lábát meg kell vetnie. Ez nem mindig volt így, különösen akkor nem, amikor megvolt Nagymagyarország, megvolt a Felvidék és megvolt Erdély. A magyaroknak ekkor módjuk és alkalmuk lett volna, hogy a turistaság gyönyöreit kiélvezzék, de akkor a turisztika nem volt még annyira kifejlődve, bár nem volt teljesen fejletlen sem, mert Magyarországon itt is tradíciókkal állunk szembem Érdekes és erre emlékeztetnem kell a t. Házat, hogy ugyanaz a nagy lángelme, aki megelőzte Széchenyit, aki az első magyar közgazdasági munkát írta s aki a szabadkereskedelemnek is első nagy apostola volt^ Berzeviczy Gergely, volt úttörő a XVIII. század végén és a. XIX. század elején a turisztika terén is. Fel kell említenem ezt, mert nagyon érdekes, hogy Berzeviczy Gergely, aki lomnici kastélyában irt egy közgazdasági munkát Magyarország iparáról és kereskedelméről és egy másikat a világkereskedelemről, aki hivatalát otthagyta, mert a Martinovics-féle összeesküvés idején elment a kedve a magyar államot szolgálni, letelepedett kakaslomnici kastélyában, ott írta műveit és turistáskodott. Berzeviczy Gergely azonban nemcsak olyan turista volt, aki járta a Tátrát, hanem, olyan turista is volt, aki az észleleteiről nagy tanulmányokat tett közzé. Irt egy csomó turisztikai művet. Irt a Bredeczky-féle évkönyvekbe, mgírta a tarpataki völgy leírását, Magyarország topográfiáját és »Tcpografikus és statisztikai töredékek Lomnic—varsói utamból« című művét. És egy nagyon érdekes vízi útja is volt neki. A Visztulán keresztül ment el Varsóba tutajon és erről az útjáról írt egy nagy gazdasági művet, mert ő azt gondolta, hogy a, magyar borkivitelnek arra volna szüksége, hogy Lengyelország felé menjen és a varsói piacot .megszerezze magának. Evégből kereskedelmi társulatot akart alakítani. Ez volt az ő első vízi útja Varsóig a Visztulán keresztül és erről írta ezt a szép munkáját. Azután írt egy tanulmányt, amely a »nagyon nevezetes baradlai barlang« leírását tartalmazza. Egy másik műve »egy kárpáti úgynevezett Krivánon tett hegyi utazásnak« leírása. Ő mondja egyik könyvében, hogy a kárpáti kirándulásoknak teljes mértékben való élvezéséhez a növény- és ásványtani tudományok ismerete szükséges. Azt mondja (olvassa): »En nem vagyok sem botanikus, sem mineralógus, ezen hézagokat szíves készséggel barátaim: Manch nagyszalóki lelkész, aki a legjobban ismeri a Kárpátokat és Asbóth késmárki gimnáziumi tanár, aki kitűnő természettudós, tölti ki. Rendesen együttesen rándulunk ki a Tátrába.« De van neki. egy nagyon érdekes megjegyzése és leírása, amikor mint turista ment el, de mint vadásznak kellett a mulatságát befejeznie. Ezt mondja el egy 1800-ban megjelent értekezésében. Hogy miként szerelték fel a turisták magukat az akkori időben egy kiránduláshoz, arról ő míaga egy 1800-ban a, nagytarpataki völgyben tett kirándulása alkalmával így ír (olvassa): »így történt meg egy, a Kárpátokban tett kirándulás alkalmával, amelyet nagy társaságban tettem meg, — a szolgákkal, akik bort, élelmiszert és puskákat vittek, húszan felül voltunk, — hogy a törpe fenyők között egy medvével találkoztunk. (Petro Kálmán: Hallatlan! — Derültség.) Hát ez a hallatlan eset megtörtént. (Derültség.) Berzeviczy azt írja (tovább olvassa): »Ez a váratlan és hallatlan — ezt nem ő mondja, hanem ón — találkozás a társaságra igen vegyes és különös hatást gyakorolt. Csak négy puskánk volt, ezek is csak seréttel voltak töltve, de a bestia elég ügyetlen volt és agyonlövetett.« Szóval nem lett katasztrófa az esetből, a turizmus és a vadászat kiegészítették egymást, találkoztak egymással és ebből semmiféle baleset nem keletkezett. Mindezek a XVIII. század végén és a XIX. század elején történtek. Berzeviczy annyira ismerte a Tátrát,, hogy minden előkelő ember, de még a szegény emberek is, akik ott el akartak igazodni, őt kérték meg ciceronénak. József nádor is, amikor felment a Tátrába, Berzeviczynél szállott meg és Berzeviczy kíséretében járta végig a Tátrát. Tehát egy magyar tradíció van előttünk, amelyet ma már nem művelhetünk, mert ma nincs olyan közel KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXIV. 38