Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-299

Az országgyűlés képviselőházának 299. ülése Ï9H november U-én, szerdán. 93 törődni azzal, hogy az angol közönség nincs tájékozódva a magyar utazási kedvezmények­ről, akkor a magyar külügyi képviseletnek Londonban meg kellett volna találnia a mó­dot arra, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel, a publicitás igénybevehető formái segítségével minél szélesebb körben terjedjen el ezeknek a kedvezményeiknek az ismerete. (Ügy van! Ügy van! bal felől.) T. Képviselőház! Ilyen körülmények kö­zött nem lehet csodálkozni afelett, hogy míg a legtöbb állam a legmesszebbmenő utazási növekedéseket könyvelheti el a kedvezőtlen politikai helyzet ellenére is, mi olyan gyor­san esünk a meglégedettség stádiumába egy konjunkturális eredmény hatása alatt, anél­kül, hogy megvizsgálnók, vájjon valójában megtesszük-e minden téren azt, amit meg kell tennünk? (Bud János: Elég szép volt a fejlő­dés! — Hassa y Károly: Na jó, de nem keli vele megelégedni! — Bud János: De objek­tiven el kell ismerni, hogy szépen fejlődött az idegenforgalom. — Rassay Károly. Azért volt szép, mert kivívtuk a zárolt pengők feloldá­sát az urakkal szemben. — Bud János: Igenis, szép az idegenforgalom fejlődése! — Büchler József: De ezért nem kell tovább fejlődni'?) En teljesen egy állásponton vagyok e te­kintetben Bud János t. képviselőtársammal és anagam is mondom, hogy igen szép ered­mények voltak. Amikor azonban, a mulasztá­sok ellenére is ilyen eredmények mutatkoz­nak, (Ügy van! Ügy van! half elől. — Rassay Károly: Ez világos!) akkor nekünk nem a megelégedettség langyos fürdőjének tétlensé­gébe kell beleülnünk, hanem igenis, minden lehetséges eszközt meg kell ragadnunk arra, hogy idegenforgalmunk olyan arányokra nö­vekedjék, aminő arányokat idegenforgalmi adottságaink lehetővé tesznek. (Bródy Ernő: Ez az! Az adottságaink!) T. Képviselőház! A mai viszonyok között ennek a kérdésnek a maga gazdasági jelentő­sége mellett van egy nagy politikai jelentősége is. Ma, amikor a világsajtóban Magyarország ellen a legképtelenebb vádaskodások jelennek meg, amelyek nemcsak hogy nem inspirálhat­ják, hanem egyenesen visszatartják az idegent attól, hogy az országot meglátogassa, amikor nekünk nincs alapunk arra, hogy a siajtóban elhelyezett... Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Magyar Pál: Tisztelettel kérek 15 perces meghosszabbítást. Elnök: A képviselő úr beszédidejének 15 perces meghosszabbítását kérte. Kérdem^ a t. Házat, méltóztatnak-e a meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház & kért ímeghosz­szabítást megadta. Tessék folytatni beszédét. Magyar Pál: Amikor nem. állanak rendel­kezésünkre azok az anyagi eszközök, hogy ez­zel a sajtókampánnyal szemben a külföldi közvéleményt helyes mederbe tereljük, fokozot­tan érdekünk az, hogy minél több külföldi jöj­jön ide (Ügy van! Ügy van! half elől.) és sze­mélyesen győződjék meg arról, hogy igenis, kultiúrorsziágba jött, (Ügy van! Ügy van! — Helyeslég a középen.) amelynek sem állami, sem társadalmi berendezkedésében nem akad olyan intézmény, amelyet olyan vádakkal le­hetne illetni, 1 mint amilyenekkel Magyarorszá­got ebben a pillanatban nem egy vonatkozás­ban illetik. Ha ez a helyzet, t. Képviselőház, akkor nekem mégis csak vissza kell térnem arra a külpolitikai irányzatra, amely ezekben a nehéz időkben nem követ el minden lehetőt arra, hogy Magyarország külföldi, illetőleg nemzetközi megítélése kedvezőbb színt kapjon, amely még mindig nem akarja észrevenni, — és erre vonatkozólag is áll az, amit az idegen­forgalom tekintetében való megelégedettség szempontjából mondtam — hogy mennyire helytelen az az önbizalomtúltengés, az a gyors megelégedettség, amely külpolitikai helyzetünk megítélésében nyilatkozik meg. T. Képviselőház! Bocsánatot kérek, én nem ösökkenteaii le a külügyminiszter úr és a mi­niszterelnök úr munkásságának jelentőségét, amikor tapasztalatok alapján azt állapítom meg, hogy mai külpolitikai elhelyezkedésünk­ben koránt sem funkcionálnak olyan kifogás­talanul ami barátaink, hogy ne volna szük­ségünk még újabb barátok szerzésére és a meg­levő barátságok megerősítésére; annál inkább mondhatom ezt, r mert most tapasztalhatjuk, hogy ennek ellenében számosan vannak a mi ellenfeleink és igen megbizhatóan működnek ellenünk. Ha tehát ez a helyzet, akkor nem találom azt a külpolitikai érdekellentétet, amely ilyen fontos gazdasági érdekkel szemben megkon­struálható. Szerény véleményem szerint leg­alább a vízumkérdésnek tisztán gazdasági vo­natkozásaiban kellene érvényesülnie végre an­nak a tételnek, hogy a gyakorlati gazdasági követelményeket nem szabad alárendelni a fantazmagóriákon nyugvó politikai elképzelé­seknek. Nagy sajnálatomra, amire egyébként el voltam készülve és ami nem lep meg, a kül­ügyminiszter úr nem jött el. (Bródy Ernő: Hol van?) A gyakorlatához híven, valószínű­leg mint a Ház levelező tagja fogja inter­pellációmra a válaszát megadni. (Bródy Ernő: Ki ő és hol van a hazája? — Derültség a bal­oldalon. — Dinnyés Lajos: Nem Walkó a kül­ügyminiszter? — Zaj.) Addig is azonban, amíg^ az ő válaszával foglalkozhatom, meg kell állapítanom, amit már voltam bátor érin­teni, hogy én a külügyminiszter úrnak itt el­követett hibájában nemcsak a magyar gazda­sági érdekeket sértő botlást látok, hanem a helytelen külpolitikai vezetés következményeit is. A külügyminiszter úr csak akkor fogja a magyar gazdasági érdekeket szolgálhatni, ha jobban elmélyed a magyar viszonyok tanul­mányozásába, ha közelebb férkőzik a magyar polgár életéhez és a (magyar gazdasági vi­szonyokhoz. Ha ez meg fog történni, meg­győződésem szerint nem fog olyan szerencsét­len intézkedéseket tenni, mint amilyen tett akkor, amikor a vízummentességet vissza­vonta. Végül még csak egy kérdést vagyok bá­tor a külügyiminiszter úrhoz intézni, — na­gyon kérem, hogy írásbeli válaszában erre is terjeszkedjen ki — nevezetesen nyugtassa meg a magyar közvéleményt a tekintetben, mi a magyarázata annak, hogy Anglia ve­lünk szemben nem gyakorolta a reciprocitást. (Őrgróf Pallavicini György: Hát nincs vi­szonosság? Érdekes! — Zaj.) Nem lehet abból kiindulni, hogy Anglia elvileg elzárkózik a vízummentességi rendszertől, mert nem keve­sebb, mint tizenhat állammal szemben van Angliának vízummentes forgalma. Ezek között az államok között helyet foglal Németország, Ausztria és Csehszlovákia is. Az én érzésem szerint tehát valami speciális oknak kell lenni, amely miatt Magyarországgal szemben ezt a

Next

/
Oldalképek
Tartalom