Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-299
Az országgyűlés képviselőházának 299. ülése Ï9H november U-én, szerdán. 93 törődni azzal, hogy az angol közönség nincs tájékozódva a magyar utazási kedvezményekről, akkor a magyar külügyi képviseletnek Londonban meg kellett volna találnia a módot arra, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel, a publicitás igénybevehető formái segítségével minél szélesebb körben terjedjen el ezeknek a kedvezményeiknek az ismerete. (Ügy van! Ügy van! bal felől.) T. Képviselőház! Ilyen körülmények között nem lehet csodálkozni afelett, hogy míg a legtöbb állam a legmesszebbmenő utazási növekedéseket könyvelheti el a kedvezőtlen politikai helyzet ellenére is, mi olyan gyorsan esünk a meglégedettség stádiumába egy konjunkturális eredmény hatása alatt, anélkül, hogy megvizsgálnók, vájjon valójában megtesszük-e minden téren azt, amit meg kell tennünk? (Bud János: Elég szép volt a fejlődés! — Hassa y Károly: Na jó, de nem keli vele megelégedni! — Bud János: De objektiven el kell ismerni, hogy szépen fejlődött az idegenforgalom. — Rassay Károly. Azért volt szép, mert kivívtuk a zárolt pengők feloldását az urakkal szemben. — Bud János: Igenis, szép az idegenforgalom fejlődése! — Büchler József: De ezért nem kell tovább fejlődni'?) En teljesen egy állásponton vagyok e tekintetben Bud János t. képviselőtársammal és anagam is mondom, hogy igen szép eredmények voltak. Amikor azonban, a mulasztások ellenére is ilyen eredmények mutatkoznak, (Ügy van! Ügy van! half elől. — Rassay Károly: Ez világos!) akkor nekünk nem a megelégedettség langyos fürdőjének tétlenségébe kell beleülnünk, hanem igenis, minden lehetséges eszközt meg kell ragadnunk arra, hogy idegenforgalmunk olyan arányokra növekedjék, aminő arányokat idegenforgalmi adottságaink lehetővé tesznek. (Bródy Ernő: Ez az! Az adottságaink!) T. Képviselőház! A mai viszonyok között ennek a kérdésnek a maga gazdasági jelentősége mellett van egy nagy politikai jelentősége is. Ma, amikor a világsajtóban Magyarország ellen a legképtelenebb vádaskodások jelennek meg, amelyek nemcsak hogy nem inspirálhatják, hanem egyenesen visszatartják az idegent attól, hogy az országot meglátogassa, amikor nekünk nincs alapunk arra, hogy a siajtóban elhelyezett... Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Magyar Pál: Tisztelettel kérek 15 perces meghosszabbítást. Elnök: A képviselő úr beszédidejének 15 perces meghosszabbítását kérte. Kérdem^ a t. Házat, méltóztatnak-e a meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház & kért ímeghoszszabítást megadta. Tessék folytatni beszédét. Magyar Pál: Amikor nem. állanak rendelkezésünkre azok az anyagi eszközök, hogy ezzel a sajtókampánnyal szemben a külföldi közvéleményt helyes mederbe tereljük, fokozottan érdekünk az, hogy minél több külföldi jöjjön ide (Ügy van! Ügy van! half elől.) és személyesen győződjék meg arról, hogy igenis, kultiúrorsziágba jött, (Ügy van! Ügy van! — Helyeslég a középen.) amelynek sem állami, sem társadalmi berendezkedésében nem akad olyan intézmény, amelyet olyan vádakkal lehetne illetni, 1 mint amilyenekkel Magyarországot ebben a pillanatban nem egy vonatkozásban illetik. Ha ez a helyzet, t. Képviselőház, akkor nekem mégis csak vissza kell térnem arra a külpolitikai irányzatra, amely ezekben a nehéz időkben nem követ el minden lehetőt arra, hogy Magyarország külföldi, illetőleg nemzetközi megítélése kedvezőbb színt kapjon, amely még mindig nem akarja észrevenni, — és erre vonatkozólag is áll az, amit az idegenforgalom tekintetében való megelégedettség szempontjából mondtam — hogy mennyire helytelen az az önbizalomtúltengés, az a gyors megelégedettség, amely külpolitikai helyzetünk megítélésében nyilatkozik meg. T. Képviselőház! Bocsánatot kérek, én nem ösökkenteaii le a külügyminiszter úr és a miniszterelnök úr munkásságának jelentőségét, amikor tapasztalatok alapján azt állapítom meg, hogy mai külpolitikai elhelyezkedésünkben koránt sem funkcionálnak olyan kifogástalanul ami barátaink, hogy ne volna szükségünk még újabb barátok szerzésére és a meglevő barátságok megerősítésére; annál inkább mondhatom ezt, r mert most tapasztalhatjuk, hogy ennek ellenében számosan vannak a mi ellenfeleink és igen megbizhatóan működnek ellenünk. Ha tehát ez a helyzet, akkor nem találom azt a külpolitikai érdekellentétet, amely ilyen fontos gazdasági érdekkel szemben megkonstruálható. Szerény véleményem szerint legalább a vízumkérdésnek tisztán gazdasági vonatkozásaiban kellene érvényesülnie végre annak a tételnek, hogy a gyakorlati gazdasági követelményeket nem szabad alárendelni a fantazmagóriákon nyugvó politikai elképzeléseknek. Nagy sajnálatomra, amire egyébként el voltam készülve és ami nem lep meg, a külügyminiszter úr nem jött el. (Bródy Ernő: Hol van?) A gyakorlatához híven, valószínűleg mint a Ház levelező tagja fogja interpellációmra a válaszát megadni. (Bródy Ernő: Ki ő és hol van a hazája? — Derültség a baloldalon. — Dinnyés Lajos: Nem Walkó a külügyminiszter? — Zaj.) Addig is azonban, amíg^ az ő válaszával foglalkozhatom, meg kell állapítanom, amit már voltam bátor érinteni, hogy én a külügyminiszter úrnak itt elkövetett hibájában nemcsak a magyar gazdasági érdekeket sértő botlást látok, hanem a helytelen külpolitikai vezetés következményeit is. A külügyminiszter úr csak akkor fogja a magyar gazdasági érdekeket szolgálhatni, ha jobban elmélyed a magyar viszonyok tanulmányozásába, ha közelebb férkőzik a magyar polgár életéhez és a (magyar gazdasági viszonyokhoz. Ha ez meg fog történni, meggyőződésem szerint nem fog olyan szerencsétlen intézkedéseket tenni, mint amilyen tett akkor, amikor a vízummentességet visszavonta. Végül még csak egy kérdést vagyok bátor a külügyiminiszter úrhoz intézni, — nagyon kérem, hogy írásbeli válaszában erre is terjeszkedjen ki — nevezetesen nyugtassa meg a magyar közvéleményt a tekintetben, mi a magyarázata annak, hogy Anglia velünk szemben nem gyakorolta a reciprocitást. (Őrgróf Pallavicini György: Hát nincs viszonosság? Érdekes! — Zaj.) Nem lehet abból kiindulni, hogy Anglia elvileg elzárkózik a vízummentességi rendszertől, mert nem kevesebb, mint tizenhat állammal szemben van Angliának vízummentes forgalma. Ezek között az államok között helyet foglal Németország, Ausztria és Csehszlovákia is. Az én érzésem szerint tehát valami speciális oknak kell lenni, amely miatt Magyarországgal szemben ezt a