Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-292

588 Az országgyűlés képviselőházának 292. tem. A tettes önként jelentkezett«, a nevét is megmondom azonnal, Bögyös István sáregresi 26 éves földmíves az illető. Megállapítom és ünnepélyesen kijelentem, hogy ez az egyén egyáltalában nem tagja, nem volt tagja és ma sem tagja a mozgalomnak. (Rassay Károly: Abból, hogy önként jelentkezett, valami szól mellette!) Nagyon kérem t. képviselőtársamat, ez sokkal fontosabb dolog, akkor, amikor magyar testvéreink vére folyt, amikor hét ember fekszik súlyosan megsebesülve. (Jánossy Gábor: Igen, de miért? — Zaj.) Várja meg a vizsgálat eredményét, a képviselő úr éppúgy, miint én minden .törvénytisztelő ember ebben az országban. (Rassay Károly: Várom!) A bűnösök megkapják a büntetésüket. T. Képviselőház! Azt hiszem, tárgyilagos voltam. De kötelességemnek tartottam tiltakozni, hogy ennek a színtiszta nacionalista mozgalomnak bármelyik tagja is a nemzetiszínű zászlót meggyalázta volna. Ezt a leghatározottabban visszautasítom és megállapítom, hogy ezt nemzeti szocialista nem tette. Egyébként erre a kérdésre majd még visszatérek. (Buchinger Manó: A maguk zászlaja a horogkereszt! Mit halandzsázik itt? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Meskó Zoltán: Én sokkal komolyabb dolognak tartom ezt a kérdést, semhogy mellékvágányra engedném terelni. (Jánossy Gábor: Szomorúan komoly, az bizonyos ! — Griger Miklós: Megzavarták-e a gyűlést vagy nem?) A vizsgálat kideríti, hogy mi történt. Én, mint törvénytisztelő ember és ennek a mozgalomnak vezetője, kijelentem, hogy megvárom a vizsgálat eredményét és annak eredményéhez képest fogok intézkedni. Már most bejelentem, hogy a magam részéről is elrendeltem a legszigorúbb vizsgálatot és a Ház elé hozom a vizsgálat eredményét. (Derültség és zaj. — Büchler József: Nagyzási hóbortban szenved! — Elnök csenget.) Ezen nem lehet mosolyogni, mert ennek a mozgalomnak tisztasága az ország érdeke, ennek a fajtámnak érdeke s ez a mozgalom hivatva van ezt az országot megmenteni jelenlegi súlyos helyzetéből. (Simon András: így mentik meg! — Zaj.) T. Ház! Ismétlem s aláhúzom, hogy amint mondottam, ennek a mozgalomnak egyetlen tagja sem vetemedett arra, hogy a zászlóhoz hozzányúlt. Megállapítottam, hogy aki a zászlót az egyik kocsiról levette, az nem nemzeti szocialista volt. Egyelőre ezt kívántam megjegyezni. Még egy megjegyzést teszek. Az, hogy az egyik pártnak megengedik állandóan a gyűlések tartását, s egy másik hatalmas, megszervezett mozgalom gyűléseit állandóan betiltják, ez bizonyos izgalmat kelt, mert legalább is igazságtalan, hogy az egyik tábor, az egyik mozgalom nem bírja kifejteni nézeteit, de ugyanakkor kénytelen tűrni, hogy egy másik pártnak a gyűléseit állandóan engedélyezik. Egyenlő elbánást követelek s ahogy én tisztelem a törvényt s ahogy a mozgalom tiszteli a törvényt, tartozik a kormánypárt is tiszteletben tartani a törvényeket. (Zaj.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Tóth Pál! Tóth Pál: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy én, aki tanuja voltam ennek a sajnálatos eseménynek, amelyet^ Meskó képviselőtársam < szóbahozott, itt a Ház előtt szintén beszámoljak erről. Vasárnap délután 4 óra tájban Cece községről kocsikon mentünk Hardpusztára, ahol Farkas Elemér képviselőtársam beszámolót kívánt tartani. 25—30 kocsisorban vonultak fel a váülése 1934. évi június hó 12-én, kedden. i lasztók velünk együtt. Megérkeztünk a helyszínére, egy iskola udvarán tartottuk meg a gyűlést, egy szabad helyiségben. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Tóth Pál: Ahogy megérkeztünk, az az esemény, amelyet Meskó képviselőtársam szóvátett, már az utcán játszódott le. Talán két kocsin a sok közül volt egy-egy kis zászló, amelyet egy-egy ember tartott, azt hiszem papírból voltak és természetesen a magyar nemzeti színek voltak a zászlókon. Mikor gyűlésünk megkezdődött, ott tartózkodtam az iskola környé| kén. Tumultus támadt az egyik kocsi tájékán, ami abból keletkezett, (hogy valaki letépte a • zászlót. A csendőr odament, megfogta az illeI tőt, akinek azonban egy másik segített. Az emI ber kiszabadult a csendőr kezeiből, úgyhogy a I csendőr csak a másikat tudta előállítani, azt, aki biztatta azt a társát, aki a csendőr kezéből kiszabadult. Az emiitett egyént előállították igazolás végett. Ez volt a gyűlés megkezdése előtt. (Egy hang jobbfelől: Ki volt az?) Nem tudok neveket, mert a vizsgálatban nem vettem részt. Megkezdődött a gyűlés, amelynek első szónoka, a gyűlés elnöke, párperces beszédében megnyitotta a gyűlést. Utána Farkas Elemér kezdett beszélni. Már a beszámoló kezdetétől erős közbeszólások repültek a képviselő úr felé, amelyeket ő tudomásul vett és válaszolt is rájuk. Eddig rendben is van, hiszen minden népgyűlésen megtörténik, hogy aposztrofálják az embert, hiszen nem kívánhatja az ember azt, hogy valamely népgyűlésen csak egy felfogású emberek vegyenek részt. Tehát közbeszóltak, de ezek a közbeszólások egyre erőteljesebb jelleget kezdtek felvenni és nem is voltak semmi összefüggésben sem azzal, amit a képviselő úr mondott, mert hiszen az, hogy »Le a zsidókkal!«, nem tartozott a képviselő úr beszédtémájába. A beszámoló közben valaki elkiáltotta magát, hogy »Nyilasok utánam!« Erre a tömeg egy része kifelé indult. Farkas Elemér képviselőtársam befejezve beszédét, utána én beszéltem. Beszédem közben megjelent a tömegben egy talán egyetemi ruhát viselő, fiatal, 20—21 éves ember, akit a hallgatóság egy része »Bátorság!« kiáltással és kézfelemeléssel üdvözölt. Ebből gondoltam, hogy ez valószínűleg vezére a helybeli nyilaskeresztes mozgalomnak, azért üdvözlik őt beszéd közben is a »Bátorság!« kifejezéssel. Hogy röviden és objektíven vázoljam a helyzetet, tíz perc után befejeztem beszédemet és utánam Simon András képviselőtársam kezdett beszélni. Meg kell említenem, hogy sem Farkas képviselőtársam, sem én egy szóval sem provokáltuk a gyűlésen az ellentétes állásfoglalása embereket, tehát a nyilaskereszt híveit sem. A mi részünkről csak a magunk programmját ismertettük és egy szóval sem bántottuk az esetleg más programmon lévők meggyőződését. Amikor Simon képviselőtársam 3—4 percig beszélt, akkor közben a csendőrség, amely ott cirkált, egy-egy embert, aki hangosabban kiabált és apró nyilaskereszteket szórt szét, előhúztott a tömegből és igazoltatni akarta. Az egyik ilyen igazoltatásnál, amint az illetőt az iskolaépület felé vezették, a nyilasoknak egy csoportja utána ment és megtámadta a csendőrt. (Erődi-Harrach Tihamér: Ez a fegyelmezett társaság!) Mondom, megtámadták a csendőrt, úgyhogy mi arra lettünk figyelmesek, hogy Simon András képviselőtársunk beszéde közben elsült a fegyver. Az első pillanatban azt hitte az ember, hogy riasztólövést ad-