Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-292

588 Az országgyűlés képviselőházának 292. tem. A tettes önként jelentkezett«, a nevét is megmondom azonnal, Bögyös István sáregresi 26 éves földmíves az illető. Megállapítom és ün­nepélyesen kijelentem, hogy ez az egyén egyál­talában nem tagja, nem volt tagja és ma sem tagja a mozgalomnak. (Rassay Károly: Abból, hogy önként jelentkezett, valami szól mellette!) Nagyon kérem t. képviselőtársamat, ez sokkal fontosabb dolog, akkor, amikor magyar testvé­reink vére folyt, amikor hét ember fekszik sú­lyosan megsebesülve. (Jánossy Gábor: Igen, de miért? — Zaj.) Várja meg a vizsgálat ered­ményét, a képviselő úr éppúgy, miint én min­den .törvénytisztelő ember ebben az országban. (Rassay Károly: Várom!) A bűnösök megkap­ják a büntetésüket. T. Képviselőház! Azt hiszem, tárgyilagos voltam. De kötelességemnek tartottam tilta­kozni, hogy ennek a színtiszta nacionalista mozgalomnak bármelyik tagja is a nemzeti­színű zászlót meggyalázta volna. Ezt a legha­tározottabban visszautasítom és megállapítom, hogy ezt nemzeti szocialista nem tette. Egyéb­ként erre a kérdésre majd még visszatérek. (Buchinger Manó: A maguk zászlaja a horog­kereszt! Mit halandzsázik itt? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Meskó Zoltán: Én sokkal komolyabb do­lognak tartom ezt a kérdést, semhogy mellék­vágányra engedném terelni. (Jánossy Gábor: Szomorúan komoly, az bizonyos ! — Griger Mik­lós: Megzavarták-e a gyűlést vagy nem?) A vizsgálat kideríti, hogy mi történt. Én, mint törvénytisztelő ember és ennek a mozgalomnak vezetője, kijelentem, hogy megvárom a vizsgá­lat eredményét és annak eredményéhez képest fogok intézkedni. Már most bejelentem, hogy a magam részéről is elrendeltem a legszigorúbb vizsgálatot és a Ház elé hozom a vizsgálat eredményét. (Derültség és zaj. — Büchler Jó­zsef: Nagyzási hóbortban szenved! — Elnök csenget.) Ezen nem lehet mosolyogni, mert en­nek a mozgalomnak tisztasága az ország ér­deke, ennek a fajtámnak érdeke s ez a mozga­lom hivatva van ezt az országot megmenteni jelenlegi súlyos helyzetéből. (Simon András: így mentik meg! — Zaj.) T. Ház! Ismétlem s aláhúzom, hogy amint mondottam, ennek a mozgalomnak egyetlen tagja sem vetemedett arra, hogy a zászlóhoz hozzányúlt. Megállapí­tottam, hogy aki a zászlót az egyik kocsiról le­vette, az nem nemzeti szocialista volt. Egyelőre ezt kívántam megjegyezni. Még egy megjegyzést teszek. Az, hogy az egyik pártnak megengedik állandóan a gyűlé­sek tartását, s egy másik hatalmas, megszer­vezett mozgalom gyűléseit állandóan betiltják, ez bizonyos izgalmat kelt, mert legalább is igazságtalan, hogy az egyik tábor, az egyik mozgalom nem bírja kifejteni nézeteit, de ugyanakkor kénytelen tűrni, hogy egy másik pártnak a gyűléseit állandóan engedélyezik. Egyenlő elbánást követelek s ahogy én tiszte­lem a törvényt s ahogy a mozgalom tiszteli a törvényt, tartozik a kormánypárt is tisztelet­ben tartani a törvényeket. (Zaj.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Tóth Pál! Tóth Pál: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy én, aki tanuja voltam ennek a sajnálatos eseménynek, amelyet^ Meskó kép­viselőtársam < szóbahozott, itt a Ház előtt szin­tén beszámoljak erről. Vasárnap délután 4 óra tájban Cece község­ről kocsikon mentünk Hardpusztára, ahol Far­kas Elemér képviselőtársam beszámolót kívánt tartani. 25—30 kocsisorban vonultak fel a vá­ülése 1934. évi június hó 12-én, kedden. i lasztók velünk együtt. Megérkeztünk a hely­színére, egy iskola udvarán tartottuk meg a gyűlést, egy szabad helyiségben. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Tóth Pál: Ahogy megérkeztünk, az az ese­mény, amelyet Meskó képviselőtársam szóvá­tett, már az utcán játszódott le. Talán két ko­csin a sok közül volt egy-egy kis zászló, ame­lyet egy-egy ember tartott, azt hiszem papírból voltak és természetesen a magyar nemzeti szí­nek voltak a zászlókon. Mikor gyűlésünk meg­kezdődött, ott tartózkodtam az iskola környé­| kén. Tumultus támadt az egyik kocsi tájékán, ami abból keletkezett, (hogy valaki letépte a • zászlót. A csendőr odament, megfogta az ille­I tőt, akinek azonban egy másik segített. Az em­I ber kiszabadult a csendőr kezeiből, úgyhogy a I csendőr csak a másikat tudta előállítani, azt, aki biztatta azt a társát, aki a csendőr kezéből kiszabadult. Az emiitett egyént előállították igazolás végett. Ez volt a gyűlés megkezdése előtt. (Egy hang jobbfelől: Ki volt az?) Nem tudok neveket, mert a vizsgálatban nem vettem részt. Megkezdődött a gyűlés, amelynek első szó­noka, a gyűlés elnöke, párperces beszédében megnyitotta a gyűlést. Utána Farkas Elemér kezdett beszélni. Már a beszámoló kezdetétől erős közbeszólások repültek a képviselő úr felé, amelyeket ő tudomásul vett és válaszolt is rájuk. Eddig rendben is van, hiszen minden népgyűlésen megtörténik, hogy aposztrofálják az embert, hiszen nem kívánhatja az ember azt, hogy valamely népgyűlésen csak egy felfogású emberek vegyenek részt. Tehát közbeszóltak, de ezek a közbeszólások egyre erőteljesebb jelleget kezdtek felvenni és nem is voltak semmi össze­függésben sem azzal, amit a képviselő úr mon­dott, mert hiszen az, hogy »Le a zsidókkal!«, nem tartozott a képviselő úr beszédtémájába. A beszámoló közben valaki elkiáltotta magát, hogy »Nyilasok utánam!« Erre a tömeg egy része kifelé indult. Farkas Elemér képviselő­társam befejezve beszédét, utána én beszéltem. Beszédem közben megjelent a tömegben egy talán egyetemi ruhát viselő, fiatal, 20—21 éves ember, akit a hallgatóság egy része »Bátorság!« kiáltással és kézfelemeléssel üdvözölt. Ebből gondoltam, hogy ez valószínűleg vezére a hely­beli nyilaskeresztes mozgalomnak, azért üdvöz­lik őt beszéd közben is a »Bátorság!« kifeje­zéssel. Hogy röviden és objektíven vázoljam a helyzetet, tíz perc után befejeztem beszédemet és utánam Simon András képviselőtársam kez­dett beszélni. Meg kell említenem, hogy sem Farkas képviselőtársam, sem én egy szóval sem provokáltuk a gyűlésen az ellentétes állás­foglalása embereket, tehát a nyilaskereszt hí­veit sem. A mi részünkről csak a magunk pro­grammját ismertettük és egy szóval sem bán­tottuk az esetleg más programmon lévők meg­győződését. Amikor Simon képviselőtársam 3—4 percig beszélt, akkor közben a csendőrség, amely ott cirkált, egy-egy embert, aki hango­sabban kiabált és apró nyilaskereszteket szórt szét, előhúztott a tömegből és igazoltatni akarta. Az egyik ilyen igazoltatásnál, amint az illetőt az iskolaépület felé vezették, a nyilasok­nak egy csoportja utána ment és megtámadta a csendőrt. (Erődi-Harrach Tihamér: Ez a fe­gyelmezett társaság!) Mondom, megtámadták a csendőrt, úgyhogy mi arra lettünk figyelme­sek, hogy Simon András képviselőtársunk be­széde közben elsült a fegyver. Az első pillanat­ban azt hitte az ember, hogy riasztólövést ad-

Next

/
Oldalképek
Tartalom