Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-286

At országgyűlés képviselőházának î vállaltak, de ahhoz neki tulajdonképpen semmi köze sincs. , ..1.A™, , hivatkoznak, hogy ennek az úrnak különösebb jogcíme van az építkezéshez azért, mert o rokkant és neki a rokkantság alapján 2% kedvezmény jár. Fáradságot vettünk magunknak, hogy megnézzük az aktát közelebbről es megállapítottuk a következőket. Az illető rokkantsága a következő meghatározásból áll (olvassa): »Idült középfülgyulladás, a dobhártya átfúródása következtében visszamaradt balfül nagyothallása.« Kap ezért havi 2 pengő rokkantjáradékot. Ez tipikus esete a stróman-rendszernek. A rokkant keresztényt előreküldik azért, mert a zsidó Kirchner nem gondolta azt, hogy ő esetleg a munkát megkapja. A rokkantnak esetleg jár 2% kedvezmény, itt nagy rabulisztikávai belemagyarázva, ami — hangsúlyozom — nem jár egy ilyen nagy építkezésnél, mert csak 30.000 pengőig jár, azon túl már nem. Ilyen módon próbálják tehát a dolgot csinálni. Azért hozom ezt ide, mert úgy látom, hogy itt felekezeti szempontok játszottak közre. Mi egyáltalán nem néztük a munka odaítélésénél azt, hogy ki az árja és ki a nem árja. Különösen nem tartottuk ezt szükségesnek azóta, mióta Gömbös miniszterelnök úr revízió alá vette programmját. Ha a miniszterelnök úr revízió alá vette programmját, akkor ez a kereskedelemügyi minisztériumban sem lehet már valami súlyosabb szempont, bár nekem valaki, aki illetékes ebben a dologban, azt mondotta: mind a három zsidó. En azt feleltem, hogy iga*zán nem gondoltunk eddig arra, hogy ez így van-e vagy nincs így, de azt látom, hogy az intézet egyik főtisztviselője, aki az ügy referense, a katolikus népszövetségnek egyik oszlopos tagj minisztériumban fent pedig Toperczer államtitkár úr sem áll távol ettől az irányzattól, tehát mindjárt meglátom az irányt és látom azt, hogy itt bizonyos felekezeti szempontok játszanak közre, amit nem bánok, ha az urak ki akarnak élni más területen; ha kedvük van rá, éljék ki magukat, nem bánom én, csináljanak, amit akarnak, de ne csináljanak ilyen intézménynek ilyen mélyreható kárt. Ma ott tartanak, hogy maguk a minisztériumi szakértők is azt mondják, hogy november elsejére ezt az építkezést befejezni nem lehet. Ha addig nem lehet befejezni, elveszti az intézet az adómentességet és az öregségi járadékalap, amelynek pénzéből épül ez az épület, esetleg nem hozza meg azt a 4%-ot, amely a járadékok folyósításához szükséges. Itt van tehát egy példája annak, hogy a magyar bürokrácia hogyan teszi tönkre ezt az országot. Én már mondtam azt, hogy ennek az országnak súlyos csapást jelentett a trianoni békeszerződés, de ennél százszorta nagyobb csapás az a bürokrácia, amely az országban él, mert ez a bürokrácia fojtja meg az életet, ez a bürokrácia teszi tönkre a fejlődést, nem is szólva arról, hogy sok más dolgot is kifogásolni lehetne a kereskedelemügyi minisztérium magasépítési osztályában, főképpen azt, hogy a kereskedelemügyi minisztérium magasépítési osztálya bírálja felül a hozott határozatokat. Mondja meg azt, hogy jó-e, vagy nem jó, de ne protezsáljon cégeket, ne ajánljon vállalkozókat. Ezt nem egy esetben teszi a kereskedelemügyi minisztérium, hanem ismételten teszi ezzel és más intezetekkel szemben. Láttam olyan esetet is, amikor az egyik kórház építkezését az egyik minisztériumi íoKÉPVI8ELŐHÁZI NAPLÓ XXIII. íő. ülése lÙÙIf május 3Ö-án

} szerdán, 403 tisztviselő vállalta. Azután megépült a Mátraszanatórium és azt az a másik tisztviselő tervezte, aki az előbbit ellenőrizte és itt a másik volt az ellenőr. Csekély négymillió túllépés volt ennél az építkezésnél. Ahol ilyen dolgok történnek, ott ne akarjanak előírásokat csinálni, hogy kinek kell odaadni valamely épületnél a munkákat és ne befolyásolják azt az önkormányzatot, amelynek minden egyes tagja — ezt hangsúlyozom — teljesen önzetlenül, napidíj, megjelenési díj és mindennemű kocsi- és egyéb költségmegtérítés nélkül, tehát ismétlem, teljes önzetlenséggel vállalta feladatát. Munkaadói és munkás oldalon is egy csomó ember feláldozva szabadidejét, odaül és igyekszik azt az intézményt, amely nem volt népszerű és nem népszerű ma sem, valamiképpen rendbehozni. Ez sikerült is nagy áldozatok árán, hiszen itt mondta a belügyminiszter úr, hogy sikerült a munkások áldozatkészsége folytán a deficitet eltüntetni. Most, amikor eltűnt a deficit, jön a bürokrácia és ráerőszakol az intézményre ilyen rendszert. Tipikus példája ez annak, hogy Magyarországon mit lehet még miniszteri burokban csinálni. Ha egy miniszteri műszaki főtanácsos, egy államtitkár, egy helyettes államtitkár, akiről úgy tudom, hogy augusztusban nyugdíjba megy, aki nem törődik azzal, hogy kárt csinál, vagy nem csinál-e kárt, hiszen az ő nyugdíját folyósítani fogják akkor is, ha akármilyen kárt csinál valamilyen intézetnek... (Felkiáltások jobbfelől: Ki azf — Büchler József: Toperczer!) Toperczer úr törődik is azzal, hogy ennek az intézménynek kárt csinál! Az ő ideje augusztusban lejár. Kinek felel ő e cselekedetéért*? Az intézmény itt marad tovább és azok a rokkant munkások joggal követelhetik az ő járandóságukat, és ha ez csökken, kit vonjanak majd felelősségre 1 Azokat az urakat, akik itt vallási szempontból, vagy szakértői szempontból, vagy nem tudom mi'yen szempontból akadályozzák az ilyen építkezések munkáját? Mit tudom én, milyen szempontok vezetik ezeket az urakat. Ezer és ezer építőmunkás jár naponta oda és várja, hogy mikor jut végre munkához. Január óta elmúlt a legértékesebb idő az építkezésre. Június l-e lesz. A múlt évben ebben az időben ítélte oda a zsűri a pályadíjakat. Egy év alatt odáig jutottunk, hogy ástak ott három gödröt, éppen azért, mert a bürokrácia akadékoskodása folytán nem lehet semmit csinálni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nagyon sajnálom, hogy a miniszter úr nincs jelen és egyéb elfoglaltsága miatt ennek sem tud időt szakítani. Ez a kérdés két szempontból érdekli a magyar munkásságot. Ha idehoztam, csak azért hoztam ide, hogy az egész közvélemény figyelmét rátereljem erre a dologra. Idehoztam azért, mert a munkások joggal követelnek munkaalkalmakat, ezek után pedig senki sem vállalkozik arra, hogy ilyen építkezésbe még egyszer belemenjen, idejét, idegeit feláldozza és közelharcot folytasson egy bürokráciával, amely ott ül megcsontosodva, amelyet nem lehet meggyőzni sem a mérnökegyesület elnökének nyilatkozatával, sem a legkiválóbb műegyetemi tanár véleményével. Egy műszaki főtanácsos, vagy mit tudom én micsoda más bürokrata ott ül és miniszteri hatáskörben, vagy miniszteri véleményre hivatkozva hatalmi szóval dönti el a legértékesebb szakvéleményeket és halomra dönt mindent. ' . ._ , Valószínűnek tartom, hogy ez a kerdes meg 57