Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-286

Az országgyűlés képviselőházának nünket ez, és már a miniszteri szakértők azt mondták, hogy ha az elnökség jónak látja, akkor változtassa meg a határozatát. Természetesen az elnökség tagjai azt mondták, hogy: nem mi rendeltük el a mély alapozást, a miniszter rendelte el,^ a miniszter szakértőinek véleménye alapján mondotta ki az elnökség azt, hogy mély cölöpalapozás kell, tehát ha nem kell, akkor ugyancsak a miniszter adjon utasítást szakértőinek, hogy változtassák meg véleményüket és ezen megváltoztatott vélemény alapján hajtsák végre a munkát. Erre ezek nem voltak hajlandók, hanem elkezdődött a játék. Az intézet építési engedélyt kért a fővárostól, s a főváros ezt az engedélyt nem adta meg. A főváros határozatát megfellebbezték a közmunkatanácshoz, s a közmunkatanács helybenhagyta a főváros határozatát, tehát nem adott mély cölöpözésre engedélyt. Most már ilyen módon a határozat felkerült a belügyminiszterhez és a helügyminiszter áttette ezt a határozatot a kereskedelemügyi miniszterhez szakvéleményezés céljából. A kereskedelemügyi minisztériumban most elkezdődött a nagy tanácskozás, hogy a saját határozatukat miképp tartsák fenn. Az intézet elnöksége maga, hogy meggyőződjék róla, hogy helyes-e az az álláspont, amelyről itt szó van, vagy nem, felkérte a műegyetemnek egyik kiváló tanárát, aki különlegesen ezzel a kérdéssel foglalkozik, Mihailich professzor urat és a professzor úrral végeztetett terheléseket [különleges műszerekkel. Ezekkel a különleges műszerekkel és egyéb módon végzett terhelésekkel, ahol egy 60 négyszögcentiméteres betonlapot 10.000 kilogramm vassal terheltek meg, végre elérték azt, hogy két napi terhelés után összesen 9'47 milliméter sülyedés volt megállapítható, tehát a műegyetem tanárának szakvéleménye alapján nemcsak egy nyolcemeletes, hanem ennél lényegesen magasabb épületet nyugodtan elbir ez a talaj és elég szilárd. Tényleg leástak most már mélyebbre, keresték az iszapot, de az iszapot sehol nem lehetett megtalálni. TTgy látszik, a miniszteri szakértők fejében volt valami, ott volt valami kis zavar, mert lenn a földben semmiféle iszapot nem lehetett találni. (Büchler József: Az agyukban volt az iszap!) Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék parlamentáris kifejezéseket használni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Egyik képviselő úr sem venné szívesen, ha azt mondanák róla, hogy az agyában iszap van! (Györki Imre: Nem képviselőről volt szó!) Peyer Károly: Április 18-án — méltóztassanak jól megjegyezni, február végén kezdődött ez a dolog — egy értekezletet tartottak a kereskedelemügyi minisztériumban Toperczer államtitkár úrnak elnöklete alatt, ahol elhatározták már előzetesen, hogy újabb próbaterheléseket csinálnak. Nem volt tehát elegendő Mihailich műegyetemi professzornak a véleménye, hanem egy új próbafúrást és terhelést rendeltek el, amelyet Mihailich^ professzor úrnak adjunktusa végzett el, tehát ő bírálta felül a tanár úr véleményét — valaki, aki az új hídépítésnél tevékenykedik. Azonban ezeknél a próbafúrásoknál sem tudtak mást elérni, — holott, azt hiszem, közel fúrtak már a lillafüredi mélységhez — mint hogy 5 "30 méternél elérték az első nap 48 milliméteres süllyedést. Szóval egy egészen minimális süllyedést tudtak csak megállapítani, ami lehetséges, hogy az eső vagy más körülmények behatása alatt történt, W. ülése 198 U május 30-án, szerdán. 401 úgyhogy ott iszap nem volt. A minisztérium tehát kénytelen volt végre megállapítani azt, hogy az előzőleg adott szakvélemény hibás, helytelen és rossz, mély alapozásra ott semmi szükség nincs, cölöpalapozás nem kell és elegendő az, ha egy vastagabb, úgynevezett betonlemez-építkezéssel végzik el ezt a munkát. Ezzel az egész kísérletezéssel azonban körülbelül 10 hét telt el, 10 hetet vettek el a munkától. (Büchler József: Szent bürokrácia!) Azért hangsúlyozom ezt nyomatékosan, mert a belügyminiszter úr leírt az intézethez, hogy ez az épület csak az esetben kapja meg az adómentességet, ha június 1-én beköltözhető lesz. (Büchler József: A bürokrácia teszi tönkre ezt az országot! — Zaj.) Talán meg lehetett volna kapni ezt az adómentességet az esetben is, ha az épület november elsején lesz beköltözhető, de ha ellopnak az időből két hónapot, akkor természetesen alig van rá remény, hogy ezt a munkát kellő időben be lehessen fejezni. A miniszter úr cölöpalapozási szakértői kiélték magukat. Heteken, körülbelül három héten keresztül tanakodtak ott bent Mihailich professzornak és még egy professzornak különböző fúrások és terhelések után adott szakvéleménye alapján azon, hogy nem fog-e a tekintélynek ártani az, ha itt meg fogják változtatni véleményüket. Leérkezett az intézethez ez a leirat, hogy nem kell mély alapozás, hanem végre lehet hajtani a munkát. Az intézet kiadta a munkát három nagy cégnek, bízván abban, hogy e három nagy cégnek most kellő műszaki felszereléssel végzett munkája az intézetet megóvja attól a károsodástól, hogy elesik attól az előnytől, amely az adómentesség révén esetleg éri. Erre a határozatra, amelyet az intézet április 27-én hozott, május 10-én lejött a kereskedelemügyi minisztérium határozata. Ennyi ideig tartott megint, amíg a kereskedelemügyi minisztérium döntését meghozta. Mindig a kereskedelemügyi minisztérium döntött, mert a belügyminisztérium ez esetben csak a postás szerepét tölti be, csak leközvetíti a határozatot. Mondom, május 10-én lejött a kereskedelemügyi minisztérium határozata, amelyben egészen új és eddig ismeretlen és szokatlan javaslattal állott elő. Meg kívánom említeni, hogy megelőzőleg az intézet ügyvezetősége is tett már kísérletet ilyenforma megoldásra, és úgy látszik, az ügyvezetőségnek valami szerepe van abban, hogy ez a határozat így született meg. Tervbe van véve egy háromsávos építkezés és erre az építkezésre most a 'minisztérium szakértői, illetve a miniszteri leirat azt mondotta, hogy — jól méltóztassék megérteni — szociális szempontból szükséges az, hogy ez a munka nem három, hanem több vállalkozónak adassék ki. Eredetileg sem három, hanem a betársult vállalkozókkal együtt hét vállalkozó lett volna ennél a munkánál érdekelve. Mint mondottam, a leirat azt javasolja, hogy a munka több vállalkozónak adassék ki és helyesnek, szükségesnek tartja azt, hogy a munkák szétválasztassanak, mégpedig olyanformán, hogy az épületnek úgynevezett betonvázas munkáját az egyik cég^ a falak, a válaszfalak létesítését és^ a vakolási munkálatokat pedig egy másik cég végezze. Amikor lejött ez a leirat, valamennyien, akik a kérdéshez értünk valamelyest, elszörnyedtünk és azt kérdeztük, vájjon hol született meg ez a csodabogár, miképpen lehetett ma, amikor együtt kell dolgozniok ezeknek a vállalkozóknak, ilyen javaslattal jönnie a kereske56*