Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-282

210 Az országgyűlés képviselőházának 28 amelyek imitt-amott előfordulnak, kiküszöbölhetők lesznek. A címet nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Mojzcs János! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Evekkel ezelőtt igen gyakran voltunk kénytelenek itt a Házban is szót emelni a vidéki rendőrhatóságok müsorcenzurája ellen. Egészen nevetséges, groteszk dolgokat voltunk kénytelenek a Ház elé hozni annak igazolására, hogy a vidéki rendőrhatóságok hogyan kezelik a műsorcenzurát. Schumann Két gránátosát évekig nem volt szabad előadni. Erkel Bánk Bán-ját évekig nem lehetett a vidéki dalárdáknak énekelni. Azután Ady egészen ki volt tiltva. (Büchler József: Ma is!) Petőfinek pedig alig egynéhány költeményét engedték szavalni, úgyhogy nagyon sok panaszt voltunk kénytelenek ebben az irányban idehozni. Vidéken most már, úgylátszik, az állapotok valamennyire tisztázódtak, úgyhogy a vidékről kevesebb panasz érkezik a túlzott cenzúra ellen. Ellenben a vidék most felköltözött Budapestre, mert itt soha nem tapasztalt keretekben gyakorolják a műsorcenzurát. (Büchler József: Mucsa!) Ha egy munkásszervezetben egy műsort adnak elő, mulatságot, műsoros estét rendeznek, elkezdődik a kálvária. Ha azon három operaénekes is szerepel, legyen az Laurisin Lajos, Palló Imre, Bodó Erzsi vagy Báthy Anna, vagy akármilyen előkelő művész, nemcsak a szöveget kell bemutatni, hanem be kell mutatni még a hangjegyeket is annak igazolására, hogy abban nem lesz valami felforgató tendenciájú ének. Nem is beszélve arról, hogy az apróbb költők költeményei a limine cenzúra alá esnek, de Petőfivel, Adyval is így van, egész sereg költeménye van Adynak, amelyet egyáltalában nem engednek Budapesten munkásszervezetekben előadni. (Peyer Károly: Seholsem! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Tompa Gólyáját sem lehet szavalni!) így azután előáll az a helyzet, hogy amikor nagy keservesen összeállítják azt a műsort — sokszor 10—15 számmal többet írnak be, mert tudják, hogy a rendőrség a számoknak legalább harmadát törölni fogja — és az előadásra művészeket szerződtetnek, a rendőrség egyszerűen kijelenti, hogy ezt ' a dalt nem engedi elénekelni. A t művész azonban nem hajlandó más dalt énekelni, mondván, hogy: ha én ezt az Operában minden további nélkül énekelhetem, miért nem szabad azt a Vas- és Fémmunkások Szövetségének egyik előadásán elénekelni? Ebből azután meglehetősen súlyos bajok származnak. Igen gyakran megtörténik az, hogy az egyik felkért művész nincsen Budapesten. Megmondja, mit fog énekelni, mondjuk, hogy a Ba.jazzók nagy áriáját fogja énekelni. Ez egy közismert ária, agyoncsépelték már, mindenki ismeri. A rendőrség mégis ragaszkodik ahhoz, hogy nemcsak a szöveget, hanem a hangjegyeket is be kell mutatni, mert enélkül nem engedélyezi ennek a műsorszámnak az előadását. Még súlyosabb a helyzet akkor, ha azon a műsoros estélyen vagy mulatságon szavalni akarnak. Akkor valóságos kálváriát járnak a rendezők, mert legalább 30 darab költeményt kell bemutatniok, míg végre a rendőrség nagy kegyesen engedélyez azokból egyet. Egész lehe'. ülése 1934 május 24-én, csütörtökön tétlen dolgok vannak. Nem lehet előadni modern dalokat. Nem akarom azt mondani, hogy dadaista költeményeket nem lehet előadni, hanem egészen modern költőktől sem lehet előadni olyan költeményt, amelynek semmi vonatkozása sincsen az osztályharccal, csak az, hogy egy momentum rámutat a kapitalizmusra, egy momentum rámutat a kizsákmányolásra, a szegénységre, a nyomorra. Ez már a cenzúra alá esik, mert az ilyen költeményt nem engedik előadni. Megtörténik az, hogy nagy nehezen engedélyezik a mulatságot. Akkor meg az a rendőrtisztviselő, aki a mulatság felügyeletére van kiküldve, a hangjegyekkel és a szöveggel a kezében ott ül és figyeli, hogy mit énekelnek, nehogy egy betű. nehogy egy mondat máskép hangozzék el, mint ahogyan az elő van írva. Engedelmet kérek, ez legalább is nevetséges dolog. A közelmúltban, illetve az elmúlt vasárnap egy egész országra szóló nagyszerű kultúrünnepélyt rendeztek a mi dalárdáink Miskolcon, minden rendzavarás nélkül, sok ezer ember jelenlétében és mondhatom, hogy ha nein volnának az állapotok Magyarországon olyan szomorúak, mint amilyenek, akkor országra szóló dolog lett volna, hogy egyszerű munkásemberek a szájuktól vonják meg a filléreket, elutaznak Miskolcra, hogy bemutassák, mire képes a magyar munkásság a dalkultúra tekintetében. Meg kell mondanom, hogy .nem is volt semmi baj Miskolcon. (Büchler József : Gyönyörű volt!) Semmi kihágás, semmi rendzavarás nem történt. Nagyszerű volt a rendezés, (Büchler József: A magyar dalkultúra büszkesége!) kifogástalanul viselkedtek a munkások és igazán büszkeségei a magyar munkásságnak azok a dalosok, akik — mondóin — elmentek oda. De ennek a nagy hangversenynek, amelyet Miskolcon tartottak, volt itt Budapesten egy főpróbája. Ez a főpróba már rettenetes nehézségekkel járt, amennyiben a rendőrség ezt nem akarta engedni, azt nem akarta megengedni. Nem. akarta engedni például egy olyan dal előadását, amelyet minden akadály nélkül énekelhettek Miskolcon, nem dűlt össze egy ház sem, forradalom sem tört ki Miskolcon, egyetlenegy ember nem fogott husángot és nem verte be a másik ember fejét. Semmi sem történt. Figyelmesen végighallgatták a dalt, megtapsolták, megéljenezték^ azokat a derék dalosokat, akik azt az igazán szép dalt előadták. Ezt a dalt Budapesten nem volt szabad énekelni. Ellenben a Millenáris-pályán tartott dalosünnepélyen, illetve ezen a főpróbán ott voltak a rendőrség emberei, egyiknek a kezében a szöveg, a másiknak a kezében a kotta és úgy figyelték, hogy ezek a dalosok mit éhekéinek. T. Ház és t. belügyminiszter úr, ennyire azután mégsem szabad menni a felügyelet dolgában, mert ez nemcsak a polgárokat, (Büchler József: Nevetségessé teszik a rendőrséget!) akik a végén adózó filléreikkel tartják fenn a rendőrséget, bőszíti a rendőrség ellen, hanem a rendőrséget teszi nevetségessé a polgárok előtt, hogy a rendőrség emberei ilyen dolgokba beleokvetetlenkednek. Olyan egészen nevetséges túlzott szigorúsággal csinálják a dolgot, hogy ezen mosolyogni kelL Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom arra a gyakorlatra, amelyet a rendőrség folytat a dalárdákkal szemben. Eddig minden munkásszervezet szervezhetett saját kebelében belül