Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-282

Az országgyűlés képviselőházának 282 bizonyítvány produkálása arról, hogy az illető közszolgálatra tényleg alkalmas, törvényileg nincs előírva. Ez kétségtelenül igaz. Ez a kér­dés szabályrendeleti ügykörbe van utalva, és bizony, miután azok a szabályrendeletek már nagyon régiek, vannak olyan községi és tör­törvényhatósági szabályrendeletek is, amelyek­ben ez az elementáris kellék előírva nincs. De természetesen gondom lesz rá, mert hiszen lehe­tetlen állapot, hogy egy tisztviselőnek készülő vagy pályázó ember magát egészségügyi vizs­gálatnak alá ne vesse. Gondoskodni fogok róla, hogy ezen az anomálián segítsünk. Tóth Pál képviselő úr, de a felszólalt kép­viselő urak közül többen is pertraktálták a szegénybetegek kórházi ápolási díjait. Tény az, hogy a helyzet ebben a tekin­tetben ma nem megfelelő. Nem megfelelő kü­lönösen azóta, amióta a kórházak nem a be­tegápolási alap terhére ápolják a betegeket, hanem egy fix ellátmány terhére, (Peyer Ká­roly: Az igaz! A fix összeg pedig kevés!) ami­óta tehát fokozottabb mértékben kell a saját gazdasági érdekükben vigyázniok arra, hogy mennyit költenek. Ezóta az idő óta tapasztal­ható, hogy a kórháziak és az alsófokú ható­ságok is rigorózusabban járnak el a beteg­ápolási díjak behajtása körül és bizony sok olyan esetben, amikor szociális szempontok indokolják annak a díjnak elengedését, ez az elengedés nem történik meg. Bár nem tartozik egyenesen az én hatáskörömbe, mert a kór­házfenntartók döntenek abban a kérdésben, hogy a betegápolási díjat elengedik-e vagy sem, a magam részéről igenis oda fogok hatni, hogy ezt a kérdést lehetőleg szociálisan kezeljék, mert teljesen osztozom r abban a fel; fogásban, hogy exisztenciákat kórházi ápolási költségek miatt nem lehet tönkretenni. {He­lyeslés és taps a jobb- és a baloldalon és a kö­zépen. — Rass-ay Károly: Az elmebetegek, el­helyezése is ide tartozik! Ez az egyik leg­nagyobb probléma!) Csilléry András képviselő úr szóvátette az Otba.-problémát, illetve azt a tervet, hogy a tisztviselők betegellátása most végre rendez­tetik. A képviselő úr úgy állította be a kér­dést, mintha itt egy új betegbiztosítási intézet létesülne, holott erről szó sincs. Ezt nem ter­vezik, hiszen a pénzügyminiszter úr megmon­dotta már, hogy ő semmi mást nem kíván létesíteni, mint egy rendelőintézetet Buda­pesten, ahol a tisztviselők \. szakszerű rende; lésben részesülnek, azonkívül a házi orvosi rendelést akarja rendszeresíteni a szabad or­vosválasztás elve alapján, — tehát az orvo­sokon semmi sérelem nem esik — a harmadik dolog pedig, amit meg akar oldani, a tiszt­viselői kórház létesítése, hogy így azok a ki­fogások, amelyek folyton felmerülnek, végre egyszer elimináltassanak. (Egy hang a bal­oldalon: Meg akarják a házi orvosi intéz­ményt csinálni — Zaj. — Elnök csenget.) Nem foglalkozom most a részletekkel, mert a pénz­ügyminiszter úr ezt a kérdést egészen kifej­tette itt. Az bizonyos, hogy nekem, mint az orvosi kérdések és az egészségügy miniszte­rének az ellen a terv ellen, amelyet a pénzügy; miniszter úr az utóbb' itt előterjesztett, semmi kifogásom nem lehet. (Helyeslés a jobbolda­lon. — Jánossy Gábolr: Sőt!) Örömmel üdvöz­löm, mert egy nagy és kevéssé ellátott társa­dalmi réteget fog megfelelő betegellátáshoz juttatni. (Csilléry András: Szükséges az el­látás, csak nem ilyen módon! — Elnök csen­ülése 1934. május 24-én, csütörtökön 191 get.) Azokat a túlzott igényeket kielégíteni, amelyeket ezen a téren méltóztatik támasz­tani, semmiesetre sem lehet. Meg vagyok azonban győződve arról, hogy az a megoldás, amelyet a pénzügyminiszter úr most tervez, minden méltányosan gondolkozó orvost teljes mértékben ki fog elégíteni, (Csilléry András: Majd meglátjuk!^ ha csak fel nem izgatják megint az orvostársadalmat. Pintér László t.. képviselőtársam egy kisebb kérdést tett szóvá, amelyre azonban szükségesnek tartom a válaszadást. Azt tette ugyanis szóvá, hogy a budapesti rendőrségnél fogalmazási munkakörben díjnoki fizetéssel valami 80 ember működik. Tényleg úgy van, hogy a rendőrségnél a fogalmazási szakon 33, a felügyelői szakon 42 gyakornoki állás van rendszeresítve, ezek a gyakornoki állások azon­ban nem tölthetők be, egyszerűen azért, mert a X. fizetési osztályban lévő tisztviselők lét­szánm még mindig felette van a megállapított normálstátusnak. Ezen nem változtathatok, hiszem azonban, hogy a nyugdíjtörvény vég­rehajtása kapcsán és annak az átszervezésnek kapcsán, amely folyamatban van, annyi állás fog megüresedni, hogy végre ezek az emberek is előbbre juthatnak. (Élénk helyeslés a jobb­oldalon.) Most még Meskó Zoltán képviselő úr fel­szólalására kell reflektálnom. (Halljuk! Hall­juk! a jobboldalon.) Az ő felszólalására vá­laszom egyszerűen az, hogy ha az ő pártja kint is azt hirdeti, amit ő itt mondott, akkor nem fog beleütközni a törvényes keretekbe és nem fogja provokálni a közigazgatási hatóságok közbelépését. A tapasztalatok azonban, külö­nösen akciójának megindulása elején, egészen mások voltak, (Ügy van! Ügy van! a jobb­oldalon.) mert konstatálnom kell, hogy igen sok helyen, ahol a nemzeti szocialista mozga­lom fellépett, utána meg lett zavarva a közrend. A kettő közötti logikai összefüggést letagadni nem lehet. Ennélfogva az a válaszom a t. kép­viselő úrnak, hogy amennyiben mozgalma a törvényes keretek között mozog, én is, az alám­rendelt hatóságok is szigorúan a törvényes ke­retek között fogjuk kezelni ezt a mozgalmat. Amennyiben azonban ő túlteszi magát a tör­vényes kereteken, akkor én sem fogok vissza­riadni attól, hogy a legerélyesebb eszközöket alkalmazzam velük szemben. (Helyeslés a jobb­oldalon.) A képviselő úr felhozott itt egy esetet de­tektívekre vonatkozólag. Ezt az esetet termé­szetesen meg fogom vizsgálni és amennyiben azok a detektívek bűnösek, el fogják venni büntetésüket. (Helyeslés a jobboldalon.) Ugyan­ez a válaszom különben Büchler képviselő úr­nak is, aki megint egy csomó atrocitást ho­zott elő. Én itt csak annyit konstatálok, hogy min­den egyes esetben, amikor az urak nekem konkrétumokat adnak, ezeket a konkrétumokat az illetékes hivatalos szervek útján megvizs­gáltatom és amikor több esetben előfordult, hogy a vád igaznak bizonyult, a büntetés sem maradt el. Arról, hogy ezeknek a vádaknak egy igen nagy percentje nem igaz. valószínű­leg az urak is éppen olyan kevésbbé tehetnek, mint én. (Farkas István: De a szellem, minisz­ter úr! A szellem azért még mindig megvan!) Kérem, szellemről itt nincs szó, a szellemet ki­fogásolni itt abszolúte nem lehet. A rendőr­ségnek és a csendőrségnek az a hivatása, hogy minden rendellenességet megakadályozzon, megtoroljon, (Farkas István: De ne üssön, ver-

Next

/
Oldalképek
Tartalom