Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-282

Az országgyűlés képviselőházának 282 bizonyítvány produkálása arról, hogy az illető közszolgálatra tényleg alkalmas, törvényileg nincs előírva. Ez kétségtelenül igaz. Ez a kérdés szabályrendeleti ügykörbe van utalva, és bizony, miután azok a szabályrendeletek már nagyon régiek, vannak olyan községi és törtörvényhatósági szabályrendeletek is, amelyekben ez az elementáris kellék előírva nincs. De természetesen gondom lesz rá, mert hiszen lehetetlen állapot, hogy egy tisztviselőnek készülő vagy pályázó ember magát egészségügyi vizsgálatnak alá ne vesse. Gondoskodni fogok róla, hogy ezen az anomálián segítsünk. Tóth Pál képviselő úr, de a felszólalt képviselő urak közül többen is pertraktálták a szegénybetegek kórházi ápolási díjait. Tény az, hogy a helyzet ebben a tekintetben ma nem megfelelő. Nem megfelelő különösen azóta, amióta a kórházak nem a betegápolási alap terhére ápolják a betegeket, hanem egy fix ellátmány terhére, (Peyer Károly: Az igaz! A fix összeg pedig kevés!) amióta tehát fokozottabb mértékben kell a saját gazdasági érdekükben vigyázniok arra, hogy mennyit költenek. Ezóta az idő óta tapasztalható, hogy a kórháziak és az alsófokú hatóságok is rigorózusabban járnak el a betegápolási díjak behajtása körül és bizony sok olyan esetben, amikor szociális szempontok indokolják annak a díjnak elengedését, ez az elengedés nem történik meg. Bár nem tartozik egyenesen az én hatáskörömbe, mert a kórházfenntartók döntenek abban a kérdésben, hogy a betegápolási díjat elengedik-e vagy sem, a magam részéről igenis oda fogok hatni, hogy ezt a kérdést lehetőleg szociálisan kezeljék, mert teljesen osztozom r abban a fel; fogásban, hogy exisztenciákat kórházi ápolási költségek miatt nem lehet tönkretenni. {Helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon és a középen. — Rass-ay Károly: Az elmebetegek, elhelyezése is ide tartozik! Ez az egyik legnagyobb probléma!) Csilléry András képviselő úr szóvátette az Otba.-problémát, illetve azt a tervet, hogy a tisztviselők betegellátása most végre rendeztetik. A képviselő úr úgy állította be a kérdést, mintha itt egy új betegbiztosítási intézet létesülne, holott erről szó sincs. Ezt nem tervezik, hiszen a pénzügyminiszter úr megmondotta már, hogy ő semmi mást nem kíván létesíteni, mint egy rendelőintézetet Budapesten, ahol a tisztviselők \. szakszerű rende; lésben részesülnek, azonkívül a házi orvosi rendelést akarja rendszeresíteni a szabad orvosválasztás elve alapján, — tehát az orvosokon semmi sérelem nem esik — a harmadik dolog pedig, amit meg akar oldani, a tisztviselői kórház létesítése, hogy így azok a kifogások, amelyek folyton felmerülnek, végre egyszer elimináltassanak. (Egy hang a baloldalon: Meg akarják a házi orvosi intézményt csinálni — Zaj. — Elnök csenget.) Nem foglalkozom most a részletekkel, mert a pénzügyminiszter úr ezt a kérdést egészen kifejtette itt. Az bizonyos, hogy nekem, mint az orvosi kérdések és az egészségügy miniszterének az ellen a terv ellen, amelyet a pénzügy; miniszter úr az utóbb' itt előterjesztett, semmi kifogásom nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon. — Jánossy Gábolr: Sőt!) Örömmel üdvözlöm, mert egy nagy és kevéssé ellátott társadalmi réteget fog megfelelő betegellátáshoz juttatni. (Csilléry András: Szükséges az ellátás, csak nem ilyen módon! — Elnök csenülése 1934. május 24-én, csütörtökön 191 get.) Azokat a túlzott igényeket kielégíteni, amelyeket ezen a téren méltóztatik támasztani, semmiesetre sem lehet. Meg vagyok azonban győződve arról, hogy az a megoldás, amelyet a pénzügyminiszter úr most tervez, minden méltányosan gondolkozó orvost teljes mértékben ki fog elégíteni, (Csilléry András: Majd meglátjuk!^ ha csak fel nem izgatják megint az orvostársadalmat. Pintér László t.. képviselőtársam egy kisebb kérdést tett szóvá, amelyre azonban szükségesnek tartom a válaszadást. Azt tette ugyanis szóvá, hogy a budapesti rendőrségnél fogalmazási munkakörben díjnoki fizetéssel valami 80 ember működik. Tényleg úgy van, hogy a rendőrségnél a fogalmazási szakon 33, a felügyelői szakon 42 gyakornoki állás van rendszeresítve, ezek a gyakornoki állások azonban nem tölthetők be, egyszerűen azért, mert a X. fizetési osztályban lévő tisztviselők létszánm még mindig felette van a megállapított normálstátusnak. Ezen nem változtathatok, hiszem azonban, hogy a nyugdíjtörvény végrehajtása kapcsán és annak az átszervezésnek kapcsán, amely folyamatban van, annyi állás fog megüresedni, hogy végre ezek az emberek is előbbre juthatnak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Most még Meskó Zoltán képviselő úr felszólalására kell reflektálnom. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Az ő felszólalására válaszom egyszerűen az, hogy ha az ő pártja kint is azt hirdeti, amit ő itt mondott, akkor nem fog beleütközni a törvényes keretekbe és nem fogja provokálni a közigazgatási hatóságok közbelépését. A tapasztalatok azonban, különösen akciójának megindulása elején, egészen mások voltak, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) mert konstatálnom kell, hogy igen sok helyen, ahol a nemzeti szocialista mozgalom fellépett, utána meg lett zavarva a közrend. A kettő közötti logikai összefüggést letagadni nem lehet. Ennélfogva az a válaszom a t. képviselő úrnak, hogy amennyiben mozgalma a törvényes keretek között mozog, én is, az alámrendelt hatóságok is szigorúan a törvényes keretek között fogjuk kezelni ezt a mozgalmat. Amennyiben azonban ő túlteszi magát a törvényes kereteken, akkor én sem fogok visszariadni attól, hogy a legerélyesebb eszközöket alkalmazzam velük szemben. (Helyeslés a jobboldalon.) A képviselő úr felhozott itt egy esetet detektívekre vonatkozólag. Ezt az esetet természetesen meg fogom vizsgálni és amennyiben azok a detektívek bűnösek, el fogják venni büntetésüket. (Helyeslés a jobboldalon.) Ugyanez a válaszom különben Büchler képviselő úrnak is, aki megint egy csomó atrocitást hozott elő. Én itt csak annyit konstatálok, hogy minden egyes esetben, amikor az urak nekem konkrétumokat adnak, ezeket a konkrétumokat az illetékes hivatalos szervek útján megvizsgáltatom és amikor több esetben előfordult, hogy a vád igaznak bizonyult, a büntetés sem maradt el. Arról, hogy ezeknek a vádaknak egy igen nagy percentje nem igaz. valószínűleg az urak is éppen olyan kevésbbé tehetnek, mint én. (Farkas István: De a szellem, miniszter úr! A szellem azért még mindig megvan!) Kérem, szellemről itt nincs szó, a szellemet kifogásolni itt abszolúte nem lehet. A rendőrségnek és a csendőrségnek az a hivatása, hogy minden rendellenességet megakadályozzon, megtoroljon, (Farkas István: De ne üssön, ver-