Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-279

40 Az országgyűlés képviselőházának 2? sen amíg élnek, nem szólunk az elismerés hangján, hanem idézek egy külföldi kiváló neives esztétikust, Brissont, akiről mindenki tudja, hogy egyike a legkiválóbb esztétikusoknak, akinek megállapítása ebben a tekintetben az, hogy: Nincs színpad író és stílus nélkül. Ebben nem csupán a magyar színpadok szenvednek, hanem szenvednek — és ezért mondotta ezt Brisson — a francia és a többi színpadok is. Nem lehet tehát nem is a Nemzeti Színháznak válságát, hanem a Nemzeti Színház ellen intézett támadást személyi térre átjátszani, amire • szintén rá fogok térni. (Györki Imre: A többi szerzőt nem méltóztatott felolvasni!) Hát felolvasom, csak méltóztassék egy kis türelmet adni. (Györki Imre: Az új darabok szerzőit, nagyon érdekes! — Erdélyi Aladár: Halljuk! Most úgyis színházi óra van! — ' Petrovácz Gyula: Halljuk a hukottak névsorát, a főpróbást is!) Csak egy kis türelmet. (Györki Imre: Az van!) Méltóztassék tehát figyelni. A magyar bemutatók száma tíz volt, még pedig Zágon István ígéret földje ment 22-szer, Bónyi Adorján Szélcsend című darabja 6-szor ment. Megjegyzem, hogy ez a kimutatás március végéig szól. (Erdélyi Aladár: Mennyi volt az ingyenjegy?) Korcsmáros Nándor Füsti fecskéje nyolcszor, Sik Sándor István királya kilencszer, Csathó Kálmán Színház előtt című darabja 11-szer, Móricz Zsigmond Rokonok című darabja 15-ször, Bethlen Margit Cserebogár című darahja hatszor, Schöpflin Aladár őszi szivárványa hatszor, (Petrovácz Gyula: Megbukott!) Surányi Arany bástyája hatszor, Békeffi Boldog asszony dervise négyszer. Méltóztatnak tudni, hogy az utoljára említett két darab március óta még többször ment. Az idegenekre is kíváncsi a képviselő úr? (Györki Imre: Nem! — Erdélyi Aladár: Az ingyenjegyekre volt kíváncsi, nem az idegenekre! — Györki Imre: Ezeknek a pénzügyi statisztikájára volnék kíváncsi és arra, hogy hány potya jegy es volt! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Petrovácz Gyula: Telik a szubvencióból!) Östör József előadó: Ami a színházi válságot illeti, felesleges arról szólnom, — hiszen ezt tudja mindenki — hogy a színházi válság általában Összefügg azzal a nagy versennyel... (Györki Imre közbeszól.) Elnök: Csendet kérek! Östör József előadó: ... amelyet a gépszínház, a mozi a színházaknak mindenütt csinál. Hogy hozzájárul ehhez a válsághoz természetesen egyébként a gazdasági válság is, ahhoz sem férhet semmiféle szó. Rendosen azonban megfeledkeznek még egy körülményről, amelyet pedig ki kell emelnem és pedig megfeledkeznek a Nemzeti Színház épületéről. Elfelejtettük azt, hogy a Nemzeti Színházat, ezelőtt körülbelül 27 vagy 28 esztendővel, Apponyi Albert gróf tulajdonképpen csak ideiglenesen helyezte el a Népszínházban és hogy az eredeti terv az volt, hogy a Nemzeti Színház egészen Új hajlékot kapjon, mégpedig új hajlékot kapjon a régi helyére felépítendő színházban. Ennek a mai Nemzeti Színház épületnek egész berendezése nem megfelelő a mai viszonyok között. Ha össze méltóztatik hasonlítani, nem Béccsel, mert a bécsi közönség egészen más valami

% hanem ha a francia nemzeti színházzal méltóztatik összehasonlítani a mostani kis épületet, azt a kis befogadóképességet és azt a hagyományt, amely odafűződik, akkor rögtön méltóztatnak látni, hogy e tekintetben a mi Nemzeti Színházunk ennek a nem sikerült át9. ülése 193 U május 17-én, csütörtökön, helyezésnek folytán hátrányos helyzetbe került. (Beck Lajos: Teljesen igaz!) Sohase feledkezzünk el arról, — pedig lassanként már kezdünk beleszokni a mai helyzetbe — hogy a Nemzeti Színháznak mostani helye csak ideiglenes. Ne felejtsük el azt, hogy ha most egyébként nem is vagyunk abban a helyzetben, hogy valóra váltsuk Apponyi Albertnek és az egész művelt magyar közönségnek azt a tervét és azt a szándékát, hogy a régi Nemzeti Színhazunkat ismét felépítsük ott, ahol azelőtt volt. Kétségtelen tehát ezekből, hogy a Nemzeti Színház válsága, oly értelemben, amint ezt sokan szeretnék... (Beck Lajos: Szeretnék?) ... amint sokan szeretnék, amint sokan állítják, nincsen. Megengedem, hogy vannak nehézségek és azok az okok is, amelyeket itt elősoroltam, tárgyilagos okok, nem pedig személyi okok. Idevonatkozólag — nehogy én legyek az, aki itt érvelek — hivatkozom Herczeg Ferencre, akinek nagyszerű drámaírói múltja, azt hiszem, talán nem lesz teljesen közöm'bös a Ház t. tagjaira nézve sem. A Pesti Hírlapban írta Herczeg Ferenc nemrégiben azt a cikkét, amelyből felolvasom a következő néhány sort. Ebben a cikkében egész őszintén és határozottan megmondja Herczeg azt, hogy ennek a kérdésnek mi tulajdonképpen a veleje. Azt mondja, hogy »személyi változásoktól — azon okok folytán, amelyeket én előbb már elsoroltam — a vezetésben ne várjunk semmit. Ha már Hevesi Sándornak előttünk érthetetlen okokból meg kellett válnia attól a színpadtól, amely annyi diadalmas estét köszönhetett neki, akkor szívesen látjuk ott Vojnovich Gézát, aki mindenesetre a mai magyar kulturélet egyik nagytudású, előkelő gondolkozású és komoly ambíciójú vezére. (Györki Imre: Csak nem való oda!) Vojnovich kormánybiztos indulását megzavarta az a vad támadóhadjárat, amelyet földalatti^ fedezékekből indítottak ellene. Azóta nyilvánosságra^ kerültek a hajsza indítóokai és ez a körülmény bizonyára arra fogja bírni a jóizlésű közvéleményt, hogy óvatos legyen az állásfoglalásában.« Ez az igen érdekes ás nagyon igaz cikk azzal végzi egyébként, hogy hagyják a színház vezetőségét nyugodtan dolgozni, ne avatkozzanak bele a munkájába sem felülről, sem olyan oldalról, ahonnan tulajdonképpen ez még nem indokolt, várjanak, és akkor azután majd meg lehet erre vonatkozóan az igazságos bírálatot alkotni és mondani. (Zaj a baloldalon.) Előadói r beszédemnek r körülbelül végére értem. A diák jóléti! intézményekről kell még néhány szóval megemlékeznem. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy külföldi kollégiumaink ési ösztöndíjaink vannak. Sajnálattal kell azonban bejelentenem a t. Képviselőháznak, hogy ezeket igazán a legkisebb mértékre kellett leszállítanunk. Amíg 1931/32ben összesen 97 volt a külföldi kollégiumokban elhelyezett magyar ifjak száma, addig 1932/33-ban ez a szám csak 45 volt és most is csak ennyi. Amíg a nem állami ösztöndíjasok száma 1931/32-ben 120 volt, addig ez a szám tavaly már csak 40 volt és az idén 30. A keret tehát körülbelül ugyanaz, mint tavaly volt és a költségvetés is ennek megfelelő. Idézem Hóman miniszter úr azon szavait, amelyeket erre vonatkozóan már a tavalyi költségvetés pénzügyi bizottsági tárgyalása alkalmából elmondott és amelyek most is állanak, hogy »a vezetők a legszerényebb díja-