Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-280

Az országgyűlés képviselőházának 28 azokat a kisebbségi jogokat, amelyek a magyar törvényekben és az új nemzetközi jogban le vannak fektetve. Én többek között azok közt; is tartozom, akik már réges-régen hivatkoztak Deák Ferenc és Eötvös József kisebbségi politikájára, azok közé, akik rámutattak arra, hogj bizony nagy károkat okozott az országnak az ettől a politikától való eltérés. És mindig azt állítottam, hogy a 67-es korszaknak az volí egyik legnagyobb bűne, hogy a magyar faji erő konzerválásáról és kifejlesztéséről egy agrárdemokrácia révén nem gondoskodott, hanem kiengedett a tengeren tóira másfélmillió magyar embert, a legjobbak, a legválogatottab bak közül, azok közül, akikben vállalkozó szel lem volt, akik a magyar életben a gazdasági frisseségét is képviselték. Ezzel a magyar faj belső erőállományát csorbítottuk, és ennek a csorbulásnak volt azután furcsa visszhangja az, hogy a magyar állam mégis biztosítani akarván a magyarság szupremáciáját, a kisebbségi kérdésben nem volt mindig olyan tapintatos és előrelátó, mint a milyennek kellett volna lennie. Ha a magyarság bolső ereje a 67-es korszakban kellőképpen kifejlődött volna, akkor ez a megerősödő magyarság még a 67-es korszak mértékénél Ls sokkal messzebo mehetett volna a kisebbségi jogok megadása terén és nem kellett volna — szerintem így sem kellett — még látszat szerint sem lett volna ok és szükség arra, hogy az ország áttérjen egy olyan kisebbségi politikára

; amely nehezen volt összeegyeztethető akár az Árpádok nemzetiségi politikájával, akár pedig azzal a kisebbségi politikával, amelyet Deák Ferenc és Eöt vös — de ideszámíthatom Kossuth Lajost meg Széchenyi Istvánt is és a reformkorszak minden igazi nagy alakját — fogalmaztak meg és indítottak el. Ismétlem tehát, a legnagyobb öntudatossággal hirdetem, hogy nem szabad engedni a magyar faj erőállományát csorbítani. Ezt az erőállományt éppen ellenkezőleg erősíteni kell. Nekünk mindenképpen szükségünk van arra, hogy a tősgyökeres magyar faj, amely — valljuk csak be — a legproletárabb része az országnak, minél jobban megerősödjék. A munkanélküliek, a föld-proletárok között, egyáltalán a proletár vagyonnélküli lakosság között a magyar faj van arányon felüli számban, és minél feljebb megyünk a társadalmi létrán, annál kevésbbé találjuk meg a tősgyökeres magyar fajt. Ezért ezt az ősi törzsét a magyar nemzetnek erősíteni kell, és ha megfelelő gazdasági és szociálpolitika folyik ebben az országban, akkor egyszerűen nincs szükségünk arra, hogy nemzeti kisebbségeinknek ne adjuk meg mindazokat a kulturális és népi jogokat és fejlődési lehetőségeket, amelyeket ők kívánnak. Ezt hirdettem, ezt vallottam és ezt vallom ma is a német kisebbség kérdésében. Engem néhai Bleyer Jakabbal és más képviselőivel a német kisebbségeknek nem a kisebbségi jogi kérdésben való ellentétes álláspontom állított szembe, hanem olyan jelenségek, amelyekre Hecken berger képviselő úr is rámutatott. Most már nem kutatom, ki volt annak az oka, ki a felelős érte. Szerintem igenis, a Bethlen-kormány is nagyon felelős azért, hogy azokat a bizonyos felelőtlen elemeket engedte nagyranőni és engedte például azt, hogy valóságos népszokássá váljék, hogy Németországból diákok indulnak százszámra, úgynevezett Waudervogelek, akik itt bejárják az országot, csinálnak kifejezetten a magyarság ellen irá'. ülése Í9BU május 18-án, pénteken. é§ nyúló nemzetiségi, illetőleg német nacionalista politikát. Ez a jelenség csak megsokszorozódott azóta, amióta Hitler van uralmon. (Kiss István: Most már szűnőben van! — Büchler József: Éppen ellenkezőleg! — Zaj.) Ma óvatosabbak, sokkal óvatosabbak, mint régen voltak, de nem szűntek meg ezek a jelenségek. (Büchler József: Most nem diákok jönnek, hanem vezérek!) Ma már sokkal nehezebb rajtakapni Őket. Most is itt vannak és odáig mennek az arcátlanságban, hogy bemennek a magyar lakosokhoz, így bementek egy barátomnak a gyógyszertárába és ott pénzt kértek azon a címen, hogy világkörüli útra mennek és megmutatták idevonatkozó igazolványaikat. Aki ma német államától ilyen igazolványt kap, az végeredményben hivatalos személy, mert egy gleichschaltolt társadalommal és állammal állunk szemben: Én ezekre a jelenségekre mutattam rá és azt kifogásoltam, hogy megbontják a nemzetnek régi magyar politikai alapfogalmát. Végtelen örömömre szolgál, hogy úgy Heckenberger képviselő úr, mint az igen t. miniszter úr is hangsúlyozták, hogy a magyar nemzet nemzeti és politikai fogalmának jelentőségéből, politikai jellegéből nem vagyunk hajlandók semmikép sem valamit is feladni. Az ősi magyar nemzet-fogalom sohasem volt faji gondolat. Mi az ellen tiltakozunk, hogy a faji jellegű állam gondolatát csempésszék be idegenek, a nemzet fogalmának, az új államgondolatnak azt az értelmezését, amely azt vallja, hogy a határokon túl, az államon túl is mindenki, aki németül beszél, a német nemzethez tartozik. Ez ellen tiltakoztunk és azok ellen a szálak ellen, amelyek titokban, néha nem is nagyon titokban, szövődtek bizonyos pángermán, imperialista tendenciák és az itteni kisebbségek bizonyos vezetői, illetőleg felelőtlen feltolakodó tényezői között. Véghetetlen örömmel, megnyugvással és belső elégedettséggel hallgattam Heckenberger igen t. képviselőtársam remekbekészült beszédét. Merem mondani, hogy a képviselő úr igen nagy szolgálatot tett nemcsak a magyar nemzetnek, de az ő német népének is, mert ha ezen az úton fog haladni a német kisebbségi kérdés továbbfejlődése, akkor vissza fogunk kerubii az ősi magyar vágányokra, ahol a nemet ki- ' sebbség kedvence volt a magyar nemzetnek, ahol a német kisebbség, majdnem azt mernem mondani, más kisebbséggel szemben a nemzetnek, a tősgyökeres magyarságnak lelkében is bizonyos kivételes helyet foglalt el. És ha sikerül visszaállítani a német kisebbségi kérdést a régi politikai magyar nemzetnek a vágányára, akkor, meg vagyok győződve róla, hogy azok a súrlódások, amelyek előállottak, azok a kellemetlen jelenségek, amelyek itt-ott mar valóban felpiszkálták a német kisebbséget es szembeállították legalább lelkileg a magyarsággal, rövidesen meg fognak szűnni. Méltóztassék megengedni, bogy ha már a kisebbségi kérdésről beszélünk, a horvát kisebbség helyzetéről is mondjak néhány szót. (Halljuk! Halljuk!) Nekünk kevés horvátunk van, legalább is igen kevesen laknak egy tomegban, csak Nyugat-Magyarországon van talán 12,000 horvátunk. Ne felejtsük el, hogy ez a nyugatmagyarországi horvátság rendkívüli hűséggel, lelkesedéssel és áldozatkészséggel állott annak idején a magyar felkelő mozgalom szolgálatába. Ez a horvátság egyik tényezője volt annak, hogy sikerült Nyugat-Magyar13*