Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-280

Az országgyűlés képviselőházának 28 sen, — amit pedig és egyedül tartok a tanítás érdekében valónak — hanem az egéaz félévet csak & r saját ideológiájának, vagy a tárgyból kiszakított, általa szeretett problémaköröknek fejtegetésével tölti el — mondom, ezt nem óhaj­tom kritizálni, ellenben rá akarok mu­tatni arra, mennyire nehéz és kellemetlen pro­bléma az, ami az egyetemeken az interkaláriák­kal következik be. Az interkaláriák kérdése — méltóztassék megengedni —, pénzügyi probléma, amelyét a pénzügyminiszter úr iktatott be a kultuszmi­niszteri tárca körébe. Ez ugyanis abban áll, hogy ha egy katedra megüresedik, akkor azt a katedrát konzekvensen legalább egy esztendeig nem töltik be. Ha egy elméleti tanszéken mű­ködő előadóról van szó, akinek nincs intézete, akkor ez a rendszer talán nem is okoz nagy ne­hézségeket; de méltóztassék elképzelni, mit je­lent ez az orvosi, a filozófiai vagy a műegye­temi szakon, ahol az illető tanárnak a maga katedrája mellett egy nagy intézet is rendelke­zésére áll és ennek az intézetnek vezetése ilyen­kor ideiglenes helyettesre van bízva. Lehet, hogy talán olyanra, aki maga is ellát egy má­sik katedrát, egy másik tanszéket, lehet azon­ban, hogy egy behelyettesített tanársegéd látja el ezt a munkakört. Nem vonom kétségbe, hogy az illető mindent megtesz a munka érdekében, de másképpen áll a helyzet budgetáris szem­pontból. Mennyi veszteség éri annak az inté­zetnek leltári, gyűjtési, tudományos feldolgo­zási anyagát, ha nincs egy ember azon a he­lyen, aki szívvel-lélekkel munkálni akarja a maga katedrájának anyagát, aki szívvel-lélek­kel előbbre akarja vinni a tudományt a maga szakmájában. Én tehát ebben a tekintetben helytelennek tartom, hogy egy tanár egyévi fizetésének megtakarítása szempontjából ezt vagy azt a katedrát nem töltik be. Méltóztassék az igen t. kultuszminiszter úrnak arról gondos­kodni, hogy ezeket a tanszékeket, amint meg­üresednek, haladéktalanul betöltsék, mert lehe­tetlennek tartom azt, ami egyes egyetemeken előfordul, hogy nemcsak egy-két, hanem három, sőt van egy vidéki egyetem, amelynek orvosi fakultásán négy tanszéket kénytelen egy tanár ellátni. Méltóztassék elképzelni, bármilyen zse­niális ember legyen is az illető, bármilyen zse; nialitással rendelkezzék is, nem tud eleget tenni e kötelezettségének és valami szenvedni fog: vagy a tanítás, vagy a tudományos munkálko­dása az illetőnek, annak a zseninek, akit mi a magyar tudomány szolgálatának a jövőre nézve is meg kívánunk tartani. Ennek követ­keztében én ezeknek az interkaláriáknak kiik­tatását feltétlenül sürgősnek és szükségesnek tartom és kérem az igen t. miniszter urat, mél­tóztassék erre súlyt helyezni. Egy másik anomáliára is szeretném fel­hívni a kultuszminiszter úr figyelmét, amelyet én a magam (részéről semmi körülmények kö­zött sem tudok elfogadni, helyesnek találni, s amelyet az utóbbi évek termeltek ki a magyar klinikákon. Ez tudniillik a perselyezés % Taka­rékossági szempontból az egyes klinikákat és intézeteket nem látja el a kultuszminiszter ára megfelelő anyaggal, például folyóiratokkal és más kisebb szükségletekkel, laboratóriumi esz­közökkel, felszereléssel, hanem azt kívánja, hogy maga az intézet keresse meg magának a rávalókat. Ennek eredménye azután az, hogy az odajövő betegektől külön, fejkvóta alapján, aszerint, hogy ki milyen vagyonosnak látszik, megfelelő összegeket szednek be. Ez nem fér össze magával az általános betegápolási sza­bállyal, hogy egy intézetben csak annyit fizes­KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXIII. '. ülése 1934- május 18-án, pénteken, 63 sen valaki, amennyi elő van írva, — vagy mint kórházi ápolási díj, vagy mint betegápolási adó— de más hozzájárulás szedése nem enged­hető meg azért sem, mert bizonyos mértékben lealacsonyítja a tanszék vezetőjét, mintha ő sa­ját munkáját, amelyet a tudomány fejlesztése és az emberiség gyógyítása érdekében kifejt, külön honorárium mellett végezné el. Viszont pedig azt a látszatot kelti, mint hogyha az ál­talános orvosi gyakorlatot rontaná és konkur­rensképpen állana maga a klinika, az állami intézmény a magángyakorláttal szemhen, mert lehetőséget nyújt arra, hogy azoic is igénybe vehessék azt, akiknek módjukban van magán­orvoshoz fordulni. Tisztelettel vagyok bátor a miniszter urat arra kérni, méltóztassék a magyar orvoskari egyetemi professzorokat ettől a kellemetlen szi­tuációtól megszabadítani és méltóztassék lehe­tővé tenni, hogy a tudományos intézetek dotá­lása, valamint ezeknek a klinikáknak felszere­lése ezzel a csekély összeggel javíttassák, mert lehetetlennek tartom, hogy ez az abuzus to­vábbra is bizonyos erkölcsi hátrányt teremtsen az intézmény részére. Vagyak bátor a miniszter úr figyelmét fel­hívni még egy konkrét kérdésre is, tudniillik arra, hogy Budapesten, a III. kerületben, Óbu­dán, van egy gimnázium, amelynek 22 év óta ígérik, hogy épületét a kultuszminisztérium — állami gimnáziumról lévén szó és nem városi­ról — át fogja alakítani, illetőleg át fogja épí­teni. Maga a székesfőváros természetszerűen segítségére sietett a kultuszminiszter úrnak eb­ben a kérdésben és felajánlott egy telket a bé­csiúti házaknál, azonban a minisztérium ezzel a felajánlással nem élt a mai napig sem. Már a háború óta — azt lehet mondani — ez a pro­bléma évről-évre újból felvetődött, mert lehe­tetlen az ottlévő diákságnak elhelyezkedése ab­ban a szűk környezetben, abban a bérházban, azokban az egészségtelen tantermekben, ahol például az úgynevezett tízperces szüneteket kint a folyosókon töltik el a gyermekek, ami lehe­tőséget nyújt arra, hogy megbetegedjenek. A betegségek megelőzését sem tudjuk tehát vég­rehajtani. Fontosnak tartom azt, hogy ez a probléma végre-valahára megoldassék és ezért tisztelet­tel vagyok bátor arra kérni a kultuszminiszter urat, méltóztassék ezzel a kérdéssel foglalkozni. Ez a jelenlegi iskolatípus nem elegendő arra, hogy a III. kerület nagyszámú lakosságának kultúrigényeit kielégítse. Ebben a gimnázium­ban 700-on felül van a tanulók száma s ezen­kívül abból a városrészből még legalább 300 ta­nuló kénytelen villamoson menni a város belső részében levő iskolákba, ami azt jelenti, hogy ezeknek a gyermekeknek reggel 6 órakor el kell indulniok hazulról, hogy idejében elérhessenek valamely budai vagy pesti iskolába. Lehet, hogy a kultuszminisztériumban helyes felfogás van ebben a kérdésben, — mert hiszen a kul­tuszminisztériumból hivatalosan azt a kérdést intézték ennek az iskolának igazgatójához, hogy milyen iskolatípusokkal kívánnák még ezt a III. kerületi reálgimnáziumot kiegészíteni — én azonban azt kérem a kultuszminiszter úr­tól, hogy ne új iskolatípussal tessék ezt az isko­lát kiegészíteni, hanem tessék ott új gimná­ziumi épületet építeni. A lehetőség megvan erre, a főváros a maga részéről minden támo­gatást hajlandó nyújtani, méltóztassék tehát G városrész és e kerület kultúrigényeinek kielégí­tését elősegíteni. Igazat adok Petrovácz Gyula t. képviselő­10

Next

/
Oldalképek
Tartalom