Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-280

Az országgyűlés képviselőházának 28 sen, — amit pedig és egyedül tartok a tanítás érdekében valónak — hanem az egéaz félévet csak &

r saját ideológiájának, vagy a tárgyból kiszakított, általa szeretett problémaköröknek fejtegetésével tölti el — mondom, ezt nem óhajtom kritizálni, ellenben rá akarok mutatni arra, mennyire nehéz és kellemetlen probléma az, ami az egyetemeken az interkaláriákkal következik be. Az interkaláriák kérdése — méltóztassék megengedni —, pénzügyi probléma, amelyét a pénzügyminiszter úr iktatott be a kultuszminiszteri tárca körébe. Ez ugyanis abban áll, hogy ha egy katedra megüresedik, akkor azt a katedrát konzekvensen legalább egy esztendeig nem töltik be. Ha egy elméleti tanszéken működő előadóról van szó, akinek nincs intézete, akkor ez a rendszer talán nem is okoz nagy nehézségeket; de méltóztassék elképzelni, mit jelent ez az orvosi, a filozófiai vagy a műegyetemi szakon, ahol az illető tanárnak a maga katedrája mellett egy nagy intézet is rendelkezésére áll és ennek az intézetnek vezetése ilyenkor ideiglenes helyettesre van bízva. Lehet, hogy talán olyanra, aki maga is ellát egy másik katedrát, egy másik tanszéket, lehet azonban, hogy egy behelyettesített tanársegéd látja el ezt a munkakört. Nem vonom kétségbe, hogy az illető mindent megtesz a munka érdekében, de másképpen áll a helyzet budgetáris szempontból. Mennyi veszteség éri annak az intézetnek leltári, gyűjtési, tudományos feldolgozási anyagát, ha nincs egy ember azon a helyen, aki szívvel-lélekkel munkálni akarja a maga katedrájának anyagát, aki szívvel-lélekkel előbbre akarja vinni a tudományt a maga szakmájában. Én tehát ebben a tekintetben helytelennek tartom, hogy egy tanár egyévi fizetésének megtakarítása szempontjából ezt vagy azt a katedrát nem töltik be. Méltóztassék az igen t. kultuszminiszter úrnak arról gondoskodni, hogy ezeket a tanszékeket, amint megüresednek, haladéktalanul betöltsék, mert lehetetlennek tartom azt, ami egyes egyetemeken előfordul, hogy nemcsak egy-két, hanem három, sőt van egy vidéki egyetem, amelynek orvosi fakultásán négy tanszéket kénytelen egy tanár ellátni. Méltóztassék elképzelni, bármilyen zseniális ember legyen is az illető, bármilyen zse; nialitással rendelkezzék is, nem tud eleget tenni e kötelezettségének és valami szenvedni fog: vagy a tanítás, vagy a tudományos munkálkodása az illetőnek, annak a zseninek, akit mi a magyar tudomány szolgálatának a jövőre nézve is meg kívánunk tartani. Ennek következtében én ezeknek az interkaláriáknak kiiktatását feltétlenül sürgősnek és szükségesnek tartom és kérem az igen t. miniszter urat, méltóztassék erre súlyt helyezni. Egy másik anomáliára is szeretném felhívni a kultuszminiszter úr figyelmét, amelyet én a magam (részéről semmi körülmények között sem tudok elfogadni, helyesnek találni, s amelyet az utóbbi évek termeltek ki a magyar klinikákon. Ez tudniillik a perselyezés

% Takarékossági szempontból az egyes klinikákat és intézeteket nem látja el a kultuszminiszter ára megfelelő anyaggal, például folyóiratokkal és más kisebb szükségletekkel, laboratóriumi eszközökkel, felszereléssel, hanem azt kívánja, hogy maga az intézet keresse meg magának a rávalókat. Ennek eredménye azután az, hogy az odajövő betegektől külön, fejkvóta alapján, aszerint, hogy ki milyen vagyonosnak látszik, megfelelő összegeket szednek be. Ez nem fér össze magával az általános betegápolási szabállyal, hogy egy intézetben csak annyit fizesKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXIII. '. ülése 1934- május 18-án, pénteken, 63 sen valaki, amennyi elő van írva, — vagy mint kórházi ápolási díj, vagy mint betegápolási adó— de más hozzájárulás szedése nem engedhető meg azért sem, mert bizonyos mértékben lealacsonyítja a tanszék vezetőjét, mintha ő saját munkáját, amelyet a tudomány fejlesztése és az emberiség gyógyítása érdekében kifejt, külön honorárium mellett végezné el. Viszont pedig azt a látszatot kelti, mint hogyha az általános orvosi gyakorlatot rontaná és konkurrensképpen állana maga a klinika, az állami intézmény a magángyakorláttal szemhen, mert lehetőséget nyújt arra, hogy azoic is igénybe vehessék azt, akiknek módjukban van magánorvoshoz fordulni. Tisztelettel vagyok bátor a miniszter urat arra kérni, méltóztassék a magyar orvoskari egyetemi professzorokat ettől a kellemetlen szituációtól megszabadítani és méltóztassék lehetővé tenni, hogy a tudományos intézetek dotálása, valamint ezeknek a klinikáknak felszerelése ezzel a csekély összeggel javíttassák, mert lehetetlennek tartom, hogy ez az abuzus továbbra is bizonyos erkölcsi hátrányt teremtsen az intézmény részére. Vagyak bátor a miniszter úr figyelmét felhívni még egy konkrét kérdésre is, tudniillik arra, hogy Budapesten, a III. kerületben, Óbudán, van egy gimnázium, amelynek 22 év óta ígérik, hogy épületét a kultuszminisztérium — állami gimnáziumról lévén szó és nem városiról — át fogja alakítani, illetőleg át fogja építeni. Maga a székesfőváros természetszerűen segítségére sietett a kultuszminiszter úrnak ebben a kérdésben és felajánlott egy telket a bécsiúti házaknál, azonban a minisztérium ezzel a felajánlással nem élt a mai napig sem. Már a háború óta — azt lehet mondani — ez a probléma évről-évre újból felvetődött, mert lehetetlen az ottlévő diákságnak elhelyezkedése abban a szűk környezetben, abban a bérházban, azokban az egészségtelen tantermekben, ahol például az úgynevezett tízperces szüneteket kint a folyosókon töltik el a gyermekek, ami lehetőséget nyújt arra, hogy megbetegedjenek. A betegségek megelőzését sem tudjuk tehát végrehajtani. Fontosnak tartom azt, hogy ez a probléma végre-valahára megoldassék és ezért tisztelettel vagyok bátor arra kérni a kultuszminiszter urat, méltóztassék ezzel a kérdéssel foglalkozni. Ez a jelenlegi iskolatípus nem elegendő arra, hogy a III. kerület nagyszámú lakosságának kultúrigényeit kielégítse. Ebben a gimnáziumban 700-on felül van a tanulók száma s ezenkívül abból a városrészből még legalább 300 tanuló kénytelen villamoson menni a város belső részében levő iskolákba, ami azt jelenti, hogy ezeknek a gyermekeknek reggel 6 órakor el kell indulniok hazulról, hogy idejében elérhessenek valamely budai vagy pesti iskolába. Lehet, hogy a kultuszminisztériumban helyes felfogás van ebben a kérdésben, — mert hiszen a kultuszminisztériumból hivatalosan azt a kérdést intézték ennek az iskolának igazgatójához, hogy milyen iskolatípusokkal kívánnák még ezt a III. kerületi reálgimnáziumot kiegészíteni — én azonban azt kérem a kultuszminiszter úrtól, hogy ne új iskolatípussal tessék ezt az iskolát kiegészíteni, hanem tessék ott új gimnáziumi épületet építeni. A lehetőség megvan erre, a főváros a maga részéről minden támogatást hajlandó nyújtani, méltóztassék tehát G városrész és e kerület kultúrigényeinek kielégítését elősegíteni. Igazat adok Petrovácz Gyula t. képviselő10