Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-292

Az országgyűlés képviselőházának 292. ülése 1934. évi június hó 12-én, kedden, Almásy László és Bessenyey Zénó elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Madách Imre szobrára 10.000 pengő megszavazása, — Egyes közmunkák fedezéséről, valamint egyes termelő, értékesítő és fogyasztási szövetkezetek hatékonyabb működésének biztosításáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása. Felszólaltak : Meskó Zoltán, Magyar Pál, Kocsán Károly, Malasits Géza, Fábián Béla. — Magyarországnak az Állandó Nemzetközi Bíróság kötelező igénybevételét kimondó okmányhoz való hozzájárulása meghoszszabbításáról szóló törvényjavaslat. Ismertette : Lakatos Gyula. — A mentelmi bizottság jelentése Esztergályos János, Lázár Miklós, őrgróf Pallavicini György, Meskó Zoltán, Frühwirth Mátyás, Farkas István mentelmi ügyében, illetve ügyeiben. Valamennyit ismertette Váry Albert előadó. Felszólaltak: Esztergályos János ügyeihez Büchler József. Hadházy Ferenc, Farkas István ; Lázár Miklós ügyeihez Bródy Ernő, Friedrich István ; őrgróf Pallavicini György ügyéhez Magyar Pál, Lányi Márton, Griger Miklós ; Meskó Zoltán ügyéhez Rakovszky Tibor. — A mentelmi bizottság jelentése gróf Bethlen István, Bud János és Darányi Kálmán mentelmi jogának Gál Jenő által bejelentett megsértése ügyében. Ismertette Váry Albert előadó. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének^megállapítása. Felszólaltak : Meskó Zoltán, Tóth Pál, Friedrich István (Dréhr pörben : Töreky elnöklése), Simon András. — Az interpellációs könyv felolvasása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen voltak: Imrédy Béla, Kánya Kálmán. (Az ülés kezdődött délután 5 óra 3 perckor,) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Héjj Imre jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Brandt Vilmos jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Dénesfay-Dinich Ödön jegyző úr. T, Képviselőház! Amidőn a területében, népességében és egyéb anyagi és erkölcsi értékeiben megcsonkított országunk a létfenntartás nehéz küzdelmeit vívja, egészséges életösztönnel ragaszkodik mindahhoz a szellemi és erkölcsi értékhez, melynek a magyar történelem és múlt gazdag tárháza. Ezek között a szellemi kincsek között maradandó s az egész világra szóló Madách Imre halhatatlan géniusza s amidőn a magyar nemzeti társadalom e nagy zseni emlékének szobrot óhajt emelni, első legyen az emlékezők között a magyar nemzet törvényhozása, amely elsősorban hívatott a nagy nemzeti értékek emlékének megörökítésére. (Ügy van! Űgy van!) E szempont vezet, amikor azt indítványozom, hogy Madách Imre Budapesten felállítandó szobrára 10.000 pengőt méltóztassék megszavazni és utasítani a pénzügyminiszter urat, hogy annak fedezéséről gondoskodjék. (Helyeslés.) Ügy gondolom, hogy indítványomat egyhangúlag méltóztatnak elfogadni. (Igen!) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Bejelentem a t. Háznak, hogy holnapi ülésünk végén, a napirend megállapítása után, a kereskedelemügyi miniszter úr írásban válaszolni fog Hegymegi Kiss Pál képviselő úrnak KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXIII. a kisipar és kiskereskedelem nyomasztó helyzete tárgyában folyó évi január hó 17-én előterjesztett interpellációjára. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Napirendünk szerint következik egyes közmunkák költségeinek fedezéséről, valamint egyes termelő, értékesítő és fogyasztási szövetkezetek hatékonyabb működésének biztosításáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása, (írom. 793, 794.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Dénesfay-Dinich Ödön jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét). Elnök: Szólásra következik? Dénesfay-Dinich Ödön jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: T. Képviselőház! Nem volt szándékom ehhez a törvényjavaslathoz hozzászólani, amelyet pártállásomnál fogva nem szavazok meg. Mégis kénytelen vagyok felszólalni, mert a szövetkezeti gondolatot olyan támadásokban részesítették, amely támadásokhoz már a múltban, is hozzá voltunk szokva s amely 'támadásokban egy gramofónlemez lejátszását látom. Régi dolog ugyanis, hogy különösen liberális körökben nem szívesen látják a szövetkezetek 'működését, nem szívesen látják azt, hogy a keresztény magyarság is a szövetkezeti gondolat híve és harcosa 's kereskedői pályára igyekszik. Nem kívánok az egyes felszólalt képviselő urak ' témájával foglalkozni, nein kívánok az egyes támadásokra részletesen válaszolni, de igenis kötelességem rámutatni arra, hogy valamennyiünk álláspontja az, hogy a szövetkezetek 'céltudatos fejlesztése és hathatós támogatása igenis kötelessége az államhatalomnak. Természetesen én is különbséget teszek szövet£2