Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-290

528 Az országgyűlés képviselőházának 290. bizottság 753. számú jelentésében sajtó útján elkövetett osztályelleni izgatás bűntettével gyanúsított Weltner Jakab országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését javasolja. T. Képviselőház! En ehhez a felfüggesztéshez hozzájárulni nem tudok, és pedig azért nem tudok hozzájárulni, mert olyan ügyben akarják Weltner Jakab képviselőtársamat kiadni, amely ügyben, szerény megítélésem szerint erre okot nem szolgáltatott. S amikor errevonatkozó érvelésemet el akarom mondani, ezt megelőzően meg kell említenem, hogy a mentelmi 'bizottság jelentése a szokásos módon nem ismerteti a vád egész tényállását és az inkriminált cikkből csak egy részt ragad ki, mert csak annyit tüntet fel, hogy Weltner Jakab országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését azért kérik, mert: »a Népszava politikai napilap 1933. évi január hó 29. napján kiadott 24. számában megjelent »A szeghalmi főszolgabíró esete a szaloncukorral« feliratú cikk tartalma, de különösen annak következő kitételei stb. — és itt idézi a cikk egy részét, amely részből a Képviselőház egyáltalában nem tudja megítélni, vájjon milyen öszszefüggésben van a cikk idézett része az egész cikk tartalmával, éppen ezért nem tud helyesen következtetni arra, hogy vájjon a szóbanforgó képviselő úr szolgáltatott-e olyan okot, amely a mentelmi jog felfüggesztését szükségessé teszi. Már nem egyízben szóvátettem a Képviselőház előtt a mentelmi bizottság jelentéseinek hasonló hiányosságát, nem egyízben kértem már a Képviselőházat arra, foglaljon állást amellett, hogy amikor a mentelmi bizottság a képviselők mentelmi jogának felfüggesztését kéri, akkor jelentésében ne csak kiragadott részletek alapján informálja a képviselőket, hogy miről is van szó, hanem az egész cikk tartalmát közölje, hogy az egész cikkből lehessen megítélni és megállapítani azt, vájjon fennforog-e itt most a kiadás jogosultsága, vagy nem. (Büchler József: A képviselőket minden szamárság miatt kiadják, nem is értem ezt a mentelmi bizottságot! — Zaj. — Elnök csenget.) Egészen más helyzetben van a képviselő, ha a cikkből csak egy kiragadott részt ismer, mert a kiragadott részből nem tudja megállapítani tökéletesen a véleményét. Miután ez így van és én feltételezem,, hogy utánam az egységespárt részéről valószínűleg fel fog szólalni valaki, (Esztergályos János: Nem fog senki felszólalni!) aki meg akarja védelmezni a mentelmi bizottságnak ezt a javaslatát (Esztergályos János: Ezt nem lehet védelmezni! — Egy hang a jobboldalon: Tévedés!) s miután egyben azt is tudom, hogy a felszólaló képviselő úr sem ismeri azt a cikket, amelyről itt szó van, hanem csak azt a kiragadott részt ismeri, amely a mentelmi bizottság jelentésében olvasható, szinte kényszerítve érzem magam, hogy itt a Házzal a cikk egész tartalmát megismertessem, (Halljuk! Hallju! a szélsőbaloldalon.) mert csak így lehetséges helyes véleményt alkotni abban az irányban, vájjon Weltner Jakab képviselőtársam okot szolgáltatott-e^ arra, hogy a Képviselőház az ő mentelmi jogát felfüggessze. Méltóztassanak meghallgatni, hogy mit tartalmaz az egész cikk. (Halljuk! Halljuk! a ssélsöbaloldalon.) A cikk címe: »A szeghalmi fő; szolgabíró esete a szaloncukorral«. (Györki ülése 1934. évi június hó 7-én, csütörtökön. I Imre: Jó cég az iá

1 szolgaibíró ! — A szónok olvassa): »Kőrösladány nagyközségnek is szólt annakidején a Gömbösi-szózat: »Segély nincs, csak munka. Es munka éppen úgy nem volt, mint az ország többi háromezer községében. Ez év elején ifj. Gurmai László és Bak Károly elvtársak mint községi képviselőtestületi tagok az elöljáróság útján a járás főszolgabírójához beadvánnyal fordultak a munkanélküliség leküzdése érdekében. Erre a beadványra a szeghalmi járás főszolgabírája válaszolt most, amely válaszból kicsillan a magyar közigazgatás igazi szelleme, amely a munkáskérdéssel szemben rendszeresen megnyilvánul. A főszolgabíró válasza elsősorban utal arra, hogy a kőrösladányi ínséges munkások az Ivánfenéki Társulat munkaalkalma folytán 1932 október 20-a óta foglalkoztatva vannak a községi belvízrendezési munkáknál. Megállapítja, hogy ezeknél a munkáknál 340 személyt foglalkoztattak, akik összesen 7367 pengőt kerestek. Egy napra 34 fillért. Ez igaz. Vagyis egy-egy személyre jutott 21*66 pengő.« (Egy hang a szélsőbaloldalon: Két hónapra!) Az egész időre, természetesen. »Ha tekintetbe vesszük, hogy a munka október 20-tól december 23-ig tartott, vagyis 64 napig«, — tehát még 4 nappal tovább is tartott, t. képviselő úr, mint 2 hónapig — »azt is megállapíthatjuk, hogy jutott egy napra nem egészen 34 fillér munkabér.« Inségmunkáért inségbér. Ennyit még talán egy főszolgabíró is elkölt — cigarettára. A szeghalmi főbíró azonban elsősorban nem ezt a tanulságot vonja le ebből a koldusbérből, hanem azt mondja: »az Ínséges munkásság részére kiadott élelmiszerjegyekkel igen sokan kakaót, csokoládét, teát, diót, nagymennnyiségű szaloncukrot, fehércukrot vásároltak és a mindig hangoztatott élelmiszerhiány ellenére a 340 foglalkoztatott egyén összesen csak 96 kg szalonnát vásárolt.« Ezt mind a főbíró úr mondja. A föntiekből az állapítható meg, hogy az Ínséges lakosság helyzete egyáltalán nem olyan súlyos, mint ahogy Ön és panaszostársai előadták, mert ha a helyzet valóban olyan súlyos volna, akkor az élelmiszerjegyekből egy fillért sem lett volna szabad elkölteniök nyalánkságra. íme ezeket állapítja meg a főbíró a községi főjegyző jelentése alapján. Most nézzük meg, mit mondanak a munkások, mert ez is fontos annak megítéléséhez, vájjon fennforog-e itt annak a szükségessége, amit a mentelmi bizottság javasol, vagyis Weltner Jakab képviselő úr mentelmi joga felfüggesztésének szükségessége. A munkások a következőket mondják (felolvassa): »A legtöbb kereset, amit egy munkás elérhetett az említett inségmunkán, két hónap alatt 25 pengő 78 fillér volt. A főjegyző úr igen nagy isúlyt helyezett arra, hogy a jelentésből ki ne maradjon a panaszlott kocka- és szaloncukor. Ellenben azt kifelejtette belőle, hogy a 96 kg szalonnán kívül a 340 család 10 q lisztet is kiváltott az élelmiszerjegyekre. Elfelejtette azt is, hogy a heti 2—4 pengős keresetből 5—10 tagú családot kellett eltartanunk és bizony abból csak málékenyérre és görhére tellett.« (Malaslts Géza: TTgy van! TJgy van!) »Hogy azóta miből élünk, azt elmondani is borzasztó, mert az inségkeresetből egy fillért sem tudunk