Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-290

Az országgyűlés képviselőházának 290. ülése 1934. évi június hó 7-én, csütörtökön. 527 pontjából jelentőséggel birtak. Ha megfigyeljük ebben az időben a külkereskedelmi forgalom alakulását, tényleg azt kell tapasztalnunk, hogy^ Magyarországnak Franciaország felé irányuló exportja évről-évre örvendetesebb emelkedést és fejlődést tüntet fel. Míg az első időkben, — tehát nem akkor, amikor még nem is volt Franciaországgal kereskedelmi szerződésünk, — majd utóbb az 1925-től 1929-ig terjedő időben igen erősen passzívek voltunk Franciaország irányában, a harmadik pótegyezmény következtében az 1931. évben már sikerült Franciaországgal szemben több, mint 10 millió pengős aktivitásra szert tennünk. Az 1932. évben sikerült ezt az aktivitásunkat szintén fenntartanunk, pedig akkor a gazdasági válság már érezhető volt és így a kereskedelmi forgalom volumenje is visszaesett. Igen érdekes, hogy az 1931. évben konstatáltuk először azt, hogy a nagy földrajzi távolság ellenére magyar búzát tudtunk exportálni Franciaországba több mint 300.000 métermázsa mennyiségben. Ez a magyar búza éppen a vasúti szállítási költségek magas volta miatt a Dunán, Brailán és a Fekete-tengeren át vízi úton jutott ki Franciaországba. r Ugyanebben az időben a Nemzetek Szövetségének kezdeményezésére az úgynevezett Európa-Bizottság foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy az európai búzatermelő agrárállamok búzafeleslegét, de a búza mellett egyéb agrár feleslegeit is miképpen lehetne a nyugateurópai államok piacán elhelyezni. Ebből a kezdeményezésből született meg az úgynevezett lillafüredi egyezmény, amelyet 1931 október 25-én kötöttünk meg Lillafüreden és amely az 1932. évi XVIII. tc.-ben nyert becikkelyezést. Ez a lillafüredi egyezmény abból a szempontból bír nagy jelentőséggel, hogy ebben az egyezményben kaptunk Franciaország részéről elsőízben preferenciát, még pedig bizonyos mennyiségű búzára. Nevezetesen, mivel megállapítást nyert, hogy a nagy földrajzi távolság és a szállítási költségek magas volta miatt a magyar búza a tengerentúli államok búzájával nem tud versenyképes áron kijutni a francia piacra, Franciaország hajlandónak mutatkozott a mindenkori búza behozatalának 10%-ára a minimális vámtarifából 30%-os preferenciát nyújtani. Ezáltal a minimális vámtétel 80 frankot tesz ki, ami 24 frankos preferenciát jelent a legalacsonyabb, minimális vámtarifán alul. Mivel pedig Franciaországnak az utóbbi 10 év átlagában átlag 8 millió métermázsa búzabehozatalra volt szüksége, ez az egyezmény számszerűleg azt jelentette, hogy mi évenkiht átlag 800.000 métermázsa búzát vihetünk be, vagy vihettünk volna be Franciaországba 30%-os preferenciával. A lillafüredi egyezmény megkötése után azonban az az eset állott elő, hogy abban az esztendőben Franciaországnak rendkívül jó termése lévén, Franciaország abban az évben egyáltalán nem szorult búzabehozatalra és így Magyarországnak sem állott módjában, hogy kihasználhassa a lillafüredi egyezményben megállapított kontingenst, illetve, hogy a behozatal 10%-át preferenciális vámtétel mellett Franciaországba kiszállíthassa. Ekkor indult meg Magyarország részéről az a kezdeményezés, amely a lillafüredi^ egyezmény pótegyezményében jutott kifejezésre, hogy mi a búza helyett kértünk preferenciát tengerire. Sikerült is a franciáknál 400.000 mázsa, baromfi és szarvasmarha etetése céljára alkalmas tengeri-kontingest biztosítanunk és erre a tengerire a minimális francia vámból 40%-ot mint preferenciát kaptunk. Ezt a preferenciát a megállapodás szerint vámvisszatérítés formájában biztosította a francia állam. Megemlítem, hogy ennek a prémiumnak egy része a francia állampolgárokkal szemben fennálló magyar tartozások törlesztésére lett fordítva. Bejelenthetem, hogy ezt a kontingenst Franciaországba teljes egészében ki is .szállítottuk. Ezzel az egyezménnyel kapcsolatban egy pótegyezményt is kötöttünk Franciaországgal, amely abból a szempontból érdekes, hogy ebben a pótmegállapodásban Franciaország is szakít a legnagyobb kedvezmény elvének korlátlan voltával, amennyiben a két szerződő állam kölcsönösen jegyzékbe foglalt különféle cikkekre fenntartotta és biztosította magának azt a jogát, hogy 15 napi előzetes felmondással ezeket a szerződésben lekötött vámokat felemelhesse és ezeket az új vámokat haladéktalanul életbe is léptethesse. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Ezt a szabad rendelkezési jogot Franciaország kérte és mivel ezek a cikkek nem jelentettek a mi gazdaságpolitikánk szempontjából gyakorlatban sokat, mert ezekben a cikkekben forgalom tényleg alig mutatkozott, az áruforgalomnak ehhez a dekonszolidálásához hozzájárultunk, ugyanakkor azonban természetesen mi is kértük bizonyos cikkekre, hogy nekünk is meglegyen az a jogunk, hogy ezzel a felmondással élhessünk. Egyes cikkeknél lemondottunk ezen korlátlan jogról, illetőleg ezt a jogunkat olyanképpen korlátoztuk, hogy ezeknél a cikkeknél is felmondhasuk a szerződéses tételeket, azonban csupán előzetes tárgyalás és ellenszolgáltatás ellenében lehessen ezeket a cikkeket feloldani. Tájékoztatásul még megemlítem, hogy egy ilyen esetben a magyar kormány élt is ezzel a jogával, amennyiben a citrom és a narancs szerződéses vámtételét kérte megszüntetni és ehhez a megszüntetéshez a francia kormány hozzá is járult. Ezekben voltam bátor ismertetni a külügyminiszter úrnak az 1933. év március hó 3-án aláírt magyar-francia kereskedelempolitikai megállapodásra vonatkozó jelentését, s kérem, hogy méltóztassék a jelentést tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Van valaki feliratkozva? Patacsi Dénes jegyző: Nincs! Elnök: Kíván valaki szólni! (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. Szólásjoga többé senkinek nincs, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént tárgyalt jelentést tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Akik tudomául veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. (Ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: Tizenöten vannak! Nem vagyunk ötvenen! — Büchler József: Nem vagyunk határozatképesek! — Zaj.) A Ház a jelentést tudomásul vette és tárgyalás céljából a Felsőházhoz teszi át. Napirendünk szerint következik a mentelmi bizottság 753. számú jelentésének folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Kabók Lajos képviselő úr, aki beszédének elmondására május hó 30-iki ülésünkön halasztást kapott. Kabók Lajos képviselő urat illeti a szó. Kabók Lajos: T. Képviselőház! A mentelmi