Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-290

524 Az országgyűlés képviselőházának 290. dig nincs, ott ne keress. Minden egyes alka­lommal ez a válasz. (Sigray Antal: Non possu­mus!) Akárki akármit említett, mindig ezt hallottuk, amit Sigray Antal képviselőtársam mond, mindig ezzel állottak ide az ország köz­véleménye elé, hogy non possumus, hogy nincs, hogy az adófizető polgárok fizetőképességét nagyobb mértékben nem tudjuk igénybevenni, nem tehetünk semmit, nem tudunk. Itt állanak az ország feladatai megoldatlanul. Amikor te­hát nincs pénz arra, ami X-nek, Y-nak, min­denkinek közös érdeke, hogy a munkanélkü­lieknek munkát adjunk, akkor van pénz arra, hogy néhány munkanélküli úr részére olyan jövedelemforrásokat teremtsünk, amelyek az államnak nemcsak abba a pénzébe kerülnek, amit ezek fizetésként kapnak, hanem sok-sok millióba? (Sauerborn Károly: Halljuk a ve­zérigazgatók fizetését!) Ebben a kérdésben a t. pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy az állami érdekű üze­mek ellenőrző bizottsága ezeket a fizetéseket le fogja szállítani és még azt is mondotta a t. pénzügyminiszter úr, hogy kormánybiztost fognak odaküldeni, aki mindent rendbehoz. (Sauerborn Károly: Százezerpengős fizetések­ről beszélnek!) De nem akkor kellett volna a kormánybiztost odaküldeni, amikor már a baj bekövetkezett, hanem már akkor, amikor min­denki érezte, hogy a baj be fog következni. Most újabb pénzt adni olyan célra, ami semmi egyéb, mint vízhordás a Dunába, ami az állam­polgárok jelentékeny részét rosszabb szituá­cióba hozza, ezt a magam részéről elfogadha­tónak nem tartom s kénytelen vagyok a jelen­tés tudomásulvétele ellen szavazni. Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Nincs senki felirat­kozva. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter urat helyettesítő állam­titkár úr kíván szólani. Vargha Imre pénzügyi államtitkár: T. Ház! A napirendnek most tárgyalt pontja a pénz­ügyi kormánynak, a pénzügyminiszternek az 1932. esztendőről szóló adóstatisztikára vonat­kozó jelentése. Ez a harmadik jelentése a. pénz­ügyminiszternek az adóstatisztikáról, amelyet azért készítünk és azért köteleztük magunkat árra, hogy évről-évre a Képviselőház, illetőleg az országgyűlés elé terjesszük, hogy megálla­pítható legyen ebből a statisztikából az, mi­ként oszlanak meg az adóterhek az egyes gaz­dasági ágak, az egyes foglalkozási ágak között. Ez a statisztika újabb időben keletkezett s még mindig bizonyos gyermekbetegségekben szenved. Én tudom ezt a legjobban, aki most már harmadszor állítottam össze. Évről-évre igyekeztünk új és új adatok összegyűjtése út­ján, új ós új területeken világos képet nyúj­tani az országgyűlésnek arról, hogy miképpen gazdálkodik az állam a bevételek terén. A felszólalt t. képviselő urak nem foglal­koztak tulajdonképpen ezzel a statisztikával. Magyar igen tisztelt képviselőtársam rámuta­tott egy hibára, amely — bevallom őszintén — "igenis hibánk és nekünk kellemetlen, hogy ilyen hiba előfordulhatott a statisztikában, de elvégre ez a tisztán technikai hiba, amely való­színűleg a legvégén, már az előzetes munkála­tok megvizsgálása után kerülhetett bele valami módon, nem szervi betegsége a statisztikának. (Magyar Pál: Nem is állítottam!) Teljesen iga­zat adok t. képviselőtársamnak abban, hogy ez a sajnálatos hiba felületes átnézésnél tény­leg rossz következtetésre adhat módot, (Ma­ülése 193 Jf. évi június hó 7-én, csütörtökön. ™ar Pál: Csak ezt állapítottam meg!) amint azt méltóztatott mondani, hogy ebből az követ­keztethető, hogy az állam takarékoskoaik, a közületek nem. Erre ez mindenesetre módot adhatott, de azért nem adtunk helvétté új ki­mutatást, egy ilyen nagy munkalatot, mert nem akartuk a költségeket szaporítani. (He­lyeslés a jobboldalon.) Jövőre természetesen gondoskodni fogunk arról, hogy ilyen hibák ne lehessenek. t Azt vártam, (Halljuk! half elől.) hogy t. képviselőtársaim, akik ezt alaposan átvizsgál­tak,^ a statisztikának mint statisztikának gyen­geségeit és hiányait fogják feltárni. (Magyar Pál: Azt csak dicsérhettem volna» az pedig nem az én hivatásom!) Köszönettel veszem ezt a t dicséretet, de viszont ne méltóztassék rossz néven venni, ha ilyen körülmények között egy­szerűen csak arra szorítkozom» hogy kérjem, méltóztassék ezt a jelentést tudomásul venni, mert azok a felszólalások, amelyeket úgy igen t.^ Magyar képviselőtársam, mint Fábián t. képviselőtársam is a szövetkezetek kérdésében méltóztattak előadni, lehetnek helyesek, lehet­nek nagyon megfontolásra méltók, de a sta­tisztikával semmiképpen sem függnek össze. (Fábián Béla: A legsúlyosabban! A statisztika feladata az élet szolgálata!) Ha az a javaslat tegnap nem nyújtatott volna be a Képviselő­háznak, ma erről a kérdésről ennél a statisz­tikánál szó sem eshetett volna. (Ügy van! jobb­felől.) TMajdonképpen előzetes vita indult meg ama javaslat felett, amely holnap úgyis ide fog majd kerülni, amikor lehet miajd arról be­szélni. Ne méltóztassék tőlem azt várni, hogy erre feleletet adjak. Ennek itt nincs helye. Minthogy a statisztikának magának a lé­nyegére vonatkozóan semmiféle észrevételt nem méltóztatott tenni, a magam részéről csak azt jelentem ki,, hogy a következő statisztikába sok más olyan adatot, amelyet eddig még nem tudtunk kidolgozni és összeállítani, be fogunk venni; még alaposabb, még áttekinthetőbb ké­pet igyekszünk majd az állam bevételeire vo­natkozóan készíteni és ezért kérem, hogy mél­tóztassék ezt a jelentésünket tudomásul venni. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az előadó úr kíván szólni! Temesváry Imre előadó: T. Képviselőház! Magyar Pál t. képviselőtársam felszólalása után reflektáltam az ő szavaira (Halljuk! bal­felöl.) és akkor Meskó Zoltán t. képviselőtár­sammal vitába voltam kénytelen elegyedni. Ez azonban csak félreértésen alapult, mert én a hangzavarban úgy értettem, mintha Meskó képviselőtársam, amikor nullákról beszélt, az én adataimat pártszempontból kifogásolta volna és erre mondottam, hogy ez nem függ össze a horogkereszttel. Nehogy Meskó képvi­selőtársam az én szavaimból valami reánézve kellemetlen megjegyzésre következtessen, köte­lességemnek tartottam korrigálni ezt olyan ér­telemben, hogy távol áll tőlem, hogy mint elő­adó, erről a helyről bármilyen politikát vigyek bele megjegyzéseimbe. {Helyeslés.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek nincs, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kö­vetkezik a határozathozatal. Kérdem a t. Há­zat, méltóztatik-e a pénzügyminiszter úr imént tárgyalt jelentését tudomásul venni, igen vagy nem? {Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a jelentést tudomásul veszik, szí­veskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom