Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-290

Az országgyűlés képviselőházának 290. lam, hogy saját polgárainak konkurreneiát csináljon, adófizetési képességét nehezebbé tegye: nem hasznos, hanem káros beruházás. (Sauerborn Károly: Bűn az ország közgazdaságával szemben!) Hosszú időn keresztül mindig kiderült, hogy a szövetkezeteknek adott pénz nem egyéb, mint döglött lóra vert aranypatkó. Kiderült, hogy hiábavaló volt a szövetkezetek mindennemű állami támogatása, a szövetkezeteken nem tudott segíteni az állam, mert úgy látszik, a szövetkezetek üzletvezetése nem olyan, mint amilyennek a kereskedelmi üzlet természete szerint lenni kellene; kiderült, hogy mindez hiábavaló volt és ezeket a szövetkezeteket végeredményben likvidálni kell. És ha ma talán azzal jött volna a Képviselőház elé a kormány, hogy ezeknek a szövetkezeteknek likvidálására kell a pénz, a szövetkezetek likvidálására veszi igénybe az ország adófizető polgárait, akkor talán még megérteném, hogy a kereskedelemnek és iparnak hozzá kell járulni a szövetkezetek által előidézett terhek viseléséhez, de nem tudom elképzelni, hogy arra adjon megint a kereskedelem és ipar pénzt, hogy a rosszul gazdálkodók konkurrenciáját segítsen feltámasztani; néni tudom elképzelni, józan ésszel miként lehetséges elvárni attól a kispolgártól, hogy az ő konkurrenciáját az ő keserves filléreivel segítse feltámasztani akkor, amikor ez a konkurreneia a rossz üzletvitel következtében tönkrement. Amikor néhány évvel ezelőtt 5 millió aranykorona támogatást szavaztattak itt meg a szövetkezeteknek, akkor én a Képviselőházban felszólaltam és azt mondottam: hiába méltóztatnak megszavazni ezt az 5 millió aranykoronát, ez nem jelenti a szövetkezeti probléma befejezését az állam szubvenciói tekintetében, hanem csak azt jelenti, hogy egy haszontalan célra további pénzeket adunk, további pénzeket adunk arra, hogy a kereskedők és az^ iparosok, a kitűnő adófizető polgárok helyzetét nehezítsük. S akkor a t. pénzügyminiszter úr nekem azt mondotta, hogy .a szövetkezetek pedig a jövőben hiába fognak idejönni, mert nem vagyok hajlandó további pénzeket adni. Azt hiszem, akkor Bud János volt a pénzügyminiszter úr. Utána, amikor 600.000 pengőt azon a címen szavaztak meg a szövetkezetek részére, hogy ezzel a 600.000 pengővel a szövetkezetek künnlevőségeit likviddé teszik és amikor én felszólaltam, azt mondották, hogy ez a pénz vissza fog folyni az államkincstárba. S ma mit méltóztatnak csinálni? Most nem 5 millió aranykoronát, hanem most már több, mint 10 millió pengőt méltóztatnak, a szövetkezeteknek rendelkezésre bocsátani és ma már a pénzügyminiszter úr nem is mer arra az álláspontra helyezkedni, hogy azt mondaná: utoljára veszem igénybe az ország teherbíróképességét a szövetkezetek céljaira. T. pénzügyi kormányzat, méltóztassanak gondolkozni egy kissé! A t. pénzügyi kormányzat nem talált volna jobb helyet ezeknek az összegeknek az elhelyezésére'? Nincs ebben az országban más beruházás, mint az, hogy a szövetkezetekbe beruházunk? Méltóztatott volna azt a 10 millió pengőt, amelyet erre a célra méltóztatnak fordítani,^ a további útépítési Programm megvalósítására fordítani; akkor legalább azt mondhattuk volna, hogy ebben a nehéz, keserves gazdaságig esztendőben, amikor rossz aratás vár az ország népére, 10 millió pengővel több munkát méltóztatott adni az ország kenyér nélkül maradt népének. De nem KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXIII. ülése 1934. évi június hó 7-én, csütörtökön. 523 az ország kenyérre váró népének, hanem a szövetkezeti adósságoknak, a szövetkezetek szanálásának céljaira adni a pénzt akkor, amikor az országnak a legelső állami szükségletek fedezésére nmcs pénze: ezt nem tartom okos állami politikának. Mert nem tudja senki megmagyarázni a fogyasztási szövetkezeteknek olyan jelentőségét, amely indokolná azt, hogy amikor nincs pénz, azt a kevés pénzt, amelyet a legnagyobb kínok között kell előkaparni, éppen a szövetkezeteknek méltóztatnak adni. Mindenki, aki gondolkozik, kérdezi, mi az, ami a kormányt erre az útra viszi. Mert a köztisztviselők megsegítési módjának ezt nem lehet mondani! Nem lehet azt mondani, hogy azért, mert a köztisztviselők fizetését lecsökkentették, annak ellenében legalább a szövetkezetüknek kell pénzt adni. A köztisztviselőknek semmi közük a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetéhez; a köztisztviselőknek semmi közük azokhoz a női nadrágokhoz, amelyeket a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetében árusítanak; a köztisztviselőknek semmi hasznuk abból, hogy a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete megvan, és a köztisztviselőknek semmi káruk abból, ha a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete megszűnik. Igazán itt volna már az ideje, hogy a Képviselőház asztalára a pénzügyi kormány letegye azoknak a köztisztviselőknek fényképalbumát, akik a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete révén — eltekintve néhány igazgatósági tag úrtól — valamihez jutottak. Mert a köztisztviselők, ha árura van szükségük, ugyanazt az árut ugyanazon az áron megkapják a másik boltban. A szövetkezetben nem kapják olcsóbban. Mi haszna tehát a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetének és általában mi közük van a köztisztviselőknek a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetéhez? Hol vannak a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetének azok a tagjai, akiknek érdekében áll ennek a szövetkezetnek a fenntartása? Ezt kellene kideríteni; látni szeretnők. S itt van egy másik dolog, t. Képviselőház. Amikor a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete már megvolt, akkor a t. kormány tudomásával alakult egy másik tisztviselői fogyasztási szövetkezet, az úgynevezett Konzum. Mi az, hogy Konzum? Az államvasút) tisztviselők nem köztisztviselők, az államvasúti tisztviselők részére egy másik fogyasztási szövetkezetet kellett csinálni? Miért? Azért, hogy a kormánynak legyen hová adni újabb szanálási pénzeket, vagy pedig azért, hogy egy pár urat el tudjanak helyezni? Én már elmondottam egy csomószor, hogy ha a kormánynak vannak egyes kiváló egyedei, akiket állami szanálási pénzekből el akar tartani, akkor inkább adjanak nekik pénzt egyenes úton, minden hónap 1-én, de ne tessék abból a célból, hogy nekik jövedelmük legyen, káros beruházásokat csinálni és olyan üzemeket fenntartani, amelyek az egyik oldalon őrült pénzébe kerülnek az országnak, a másik oldalon pedig az állampolgároknak csinálnak konkurreneiát. Okos pénzügyi politika ez? Amikor a költségvetéssel kapcsolatban idejön a t. pénzügyminiszter úr az ország elé és a képviselők nemcsak ezen az oldalon, de a másik oldalon is állandóan azzal ostromolják a t. pénzügyi kormányzatot, hogy most ez meg az kellene, itt utakat kellene építeni, ott munkát kellene adni, akkor a pénzügyi kormánynak minden egyes alkalommal az a felelete, hogy nem tud adni, mert nincs pénz, ahol pe76