Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-290

514 Az országgyűlés képviselőházának 290, dés. Nagyon helyes, csakhogy ma már a modern kazánrendszereknél a kazánvizsgálatnak nem sok értelme van, mert a modern kazánrendszerek úgy vannak szerkesztve, hogy iá robbanások lehetősége a minimumra van szorítva^ hacsak nem egészen hanyag munka megy ott végbe, akikor a robbanás veszélye teljesen ki van zárva. így tehát a 'kazánvizsgálatok az iparfelügyelői intézmény pénzügyi megalapozását szolgálják. Azt, hogy a pénzügyi helyzet nem engedi meg az iparfelügyelői intézmény kifejlesztését, az iparfelügyelők létszámának szaporítását, mereven tagadom. Mert ha egy ilyen szegény országban, mint Magyarország, egy fantasztának terve részére jut közel 1 millió penge — egy olyan terv részére, amelyet a gyakorlatban átültetni soha nem íehet, mert aki azt a tervet csinálta, az nem mérnökember, az látott valamit Spanyolországban, hallott erről valamit, de a gyakorlatban ezt nagyon gilányan tudta megcsinálni (Büchler József: A spanyolviaszkról hallott!) — és ha van az álszövetkezetek részére 11,600.000 pengője az államnak, akkor az embervédelemre, a legszentebb nemzeti vagyon, az emberi munkaerő védelmére is kellene megfelelő összegnek lenni. Hogy nem fogadjuk el az ipar felügy élői jelentést, az azért van, mert ennek a kormánynak antiszociális és a merev osztályérdeket védő szelleme teszi ezt számunkra lehetetlenné. Ha már az iparfelügyelői jelentéseknél vagyunk, nem mulaszthatom el, hogy el ne mondjak egy nagyon instruktiv remniszcenciát. Tizennégy évvel ezelőtt, a kurzus mézesheteiben, az akkori kereskedelemügyi miniszter, néhai Rubinek Gyula, összehívott egy ankétet a kereskedelemügyi minisztériumba, amely ankéten bemutatott egy nagy szociálpolitikai és munkásvédelmi tervezetet, amelynek mintegy betetőzéséül egy munkásvédelmi és szociálpolitikai tanácsot akart létesíteni. Ez a terv azóta valahol az íróasztalban porlad, senki sem beszél róla. Ami aktuálissá teszi a dolgot, az, hogy ezen az ankéten nagyon sokat és nagyon szépen beszéltek a múlt bűneiről és hibáiról. Előkelő kormányzati férfiak, akik akkor még nem játszottak nagy szerepet, de ma tényezők, arról beszéltek azon az ankéten, hogy meg kell változnia annak a szellemnek, amely eddig a kormányzatot eltöltötte. A múlt ál-liberális rendszere szabad prédájául bocsátotta a munkásságot a lelketlen, nemzetietlen és kereszténytelen kapitalizmusnak és ennek az új magyar államban meg kell szűnnie. Különösen Rubinek miniszter úr hangoztatta, hogy az az új magyar kormányzati rendszer, amelyet felépíteni akarnak,^ keresztény, nemzeti lesrz és egészséges szociális szellemmel lesz telítve. (Zaj a szélsőbaloldalon,) Azt mondotta, hogy tanultunk az ál-liberális korszak mulasztásaiból és nem fogjuk tűrni, hogy a mi derék munkásaink prédájául essenek a nemzetietlen, kereszténytelen tőkének. Ezzel — mondotta a miniszter úr — fogjuk megvédeni munkásainkat attól, hogy mégegyszer a vörös nemzetköziség karjaiba vessék magukat. Végül azt mondotta felemelt hangon a miniszter úr: hazánkat keresztény és nemzeti szellemben •' építjük fel; a kormányzat minden tevékenységét egészséges szociális szellem és a munkásokkal szemben a megértés szelleme fogja áthatni. (Kabók Lajos: Tapasztaltuk!) Az élet homok-óráján azóta tizennégy esztendő pergett le és ha visszanézünk erre az elülése 198U. évi június hó 7-én, csütörtökön. múlt tizennégy esztendőre, minden különösebb elfogultság nélkül megállapíthatjuk, hogy a 14 év alatt pont az ellenkezője történt annak, amit Rubinek miniszter úr mondott. Mert a nyolcórai munkaidő törvénybeiktatásáról szó sincs, senkisem beszél róla, ha csak mi ezekről a padokról fel nem hozzuk, hogy Amerikában ma már heti 36 órát dolgoznak és Magyarországon százezrei vannak a munkásoknak munka nélkül és a gyárakban, az ipartelepeken 10—12 órán át dolgoztatnak fejletlen gyermekekkel és leányokkal, de senki a kormányférfiak közül a munkaidő megrövidítéséről nem beszél. A minimális munkabérek megállapítását a magyar kormány elfogadta, sőt úgy tudom, ratifikálta is, a gyakorlatba azonban még ma sem ültette át. Ezen az ankéten szó volt arról, hogy ki fogják fejleszteni az ipar felügyeleti intézményt és az iparfelügyelők legfőbb tevékenysége lesz ügyelni arra, hogy a gyárakban a szociálhigiéne minden kelléke meglegyen, hogy ott levegő, világosság, tér legyen és a balesetek a minimumra legyenek leszoríthatok. Mondom, azóta nagyon sok ígéretet hallottunk. Legutóbb is a miniszterelnök úr a nemzeti munkahét alkalmával említette, hogy olyan politikát akar hirdetni, amely minden dolgozó magyar embernek tisztes megélhetést, (Propper Sándor: Az a baj, hogy csak hirdeti és nem csinálja!) rendes munkát és megelégedett családi életet jelent. Mindezekkel szemben a valóság az, hogy az ipari és bányavállalatok legtöbbjében éhbéreket fizetnek, az élelmiszerek a munkások kereseti viszonyaihoz képest drágák, az iparcikkeket a munkásság alig tudja megvásárolni, (Farkas István: Kenyeret sem tud venni!) szociálstatisztika sehol sincs. Mert hogy hány ökör, szamár, kecske és birka van ebben az országban, azt tudjuk, de hogy hány embertársunk, hány magyar testvérünk teng-leng munka nélkül, kereset nélkül, arról semmiféle megbízható statisztika nincsen. Ami pedig a munkásvédelmet, az egészségügyvédeimet illeti, ebben a tekintetben nagyon hátra vagyunk, annyira hátra, hogy velünk ezen a téren osak a Balkán-államok versenyezhetnek. Visszatérve az iparfelügyeletre, nem csodálható, ha az iparfelügyelők nem tudják mindazt teljesíteni, amit tőlük a munkásság joggal vár, mert hiszen a létszámuk kicsiny és 36 embernek — ezek közül 7 ideiglenes alkalmazott — kötelessége a 19.337 ipartelepet felülvizsgálni. Ezekben az ipartelepekben a legutóbbi statisztika szerint összesen 265.779 munkás és tisztviselő dolgozik. Ezenkívül — mint ahogyan az előttem szólott képviselő úr nagyon helyesen mondotta — el kell látniok a kazán vizsgálatot, el kell látniok még az építkezési ellenőrzést is, el kell intézniök 45—50.000 aktát egy esztendőben. Az ipar felügyelők tehát annál többet, mint amennyit teljesítenek, nem tudnak teljesíteni, mert már ez a teljesítmény is emberfeletti, amiért minden fórum részéről csak elismerés illeti meg. De még így is, ebben a megszorított állapotában is az iparfelügyelői kar igen értékes munkát végzett és igen értékes felderítő munkát, ami az előttünk fekvő jelentésből is kitűnik. Megállapították az iparfelügyelők, hogy a 13 iparfelügyelő-kerületben 8966 ipartelepet vizsgáltak meg, ezek közül 4495-nél találtak kifogásolnivalót, vagyis a megvizsgált telepek 50%-ában kifogásolnivalót találtak. Ezek közül