Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-290
Az országgyűlés képviselőházának 290. ül törvényt és ezt az intézményt korszerűsíteni kellene. A jelentésekkel is így vagyunk. Az iparfelügyelői jelentés egyre sorvad, egyre kisebb lesz. Az 1914/15. évi jelentés esak három évi késedelemmel jelent meg. Ezt, azt hiszem, maga az idevonatkozó jelentés panaszolja. 1926-ig azután szünetel a jelentések kiadása. Akkor adták ki az 1916., 1917. és 1918. évi jelentéseket, már összevonva. Az 1919—1925. évekről szóló jelentések is rövid számszerű adatok felsorolásában merültek ki. Az 1927. évi jelentést kiadásra előkészítették, de ekkor jött közben a takarékossági téboly, és az elkészített anyagot már nem adták ki, nem nyomatták ki, hanem egy szintén összevont,, néhány számadatot tartalmazó jelentést adtak ki a takarékossági intézkedések következtében — mondja a jelentés — és egészen természetes, hogy most még tovább takarékoskodnak ezen a téren (Farkas István: Kuttkaynál nem takarékoskodtak!) és még szűkebb, még 'semmitmondóbb jelentéseket adnak a közvélemény elé az iparfelügyelet munkájáról. Az 1928—29—30. évi jelentés — tehát egy három évről szóló jelentés — 156 oldalon jelent meg. A megelőző jelentés még kerületenkint sorolta fel azt a munkát, amelyet az iparfelügyelet elvégzett, ez a mostani jelentés azonban már megint összefoglaló jelentést ad és az egyes kerületek dolgait, az egyes kerületekben észlelt hiányokat, panaszokat, sérelmeket már nem hozza külön-külön, hanem csak összefoglalva. Tudjuk ezzel szemben azt, hogy külföldön az iparfelügyelők jelentései igen jelentékeny technikai és társadalompolitikai irodalom számba mennek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tudjiufk, hogy ott számon tartja ezeket a közvélemény, várja a közvélemény ezeknek a jelentéseknek megjelenését,, mert az ilyen jelentés a legközvetlenebb és leghitelesebb forrás arról, hogy mit észleltek, mit tapasztaltak ezen a téren, milyen hiányok vannak és hogy mit kell tenni a következő termelési évben a munkásság egészségügyének védelme terén. Ezeknél a jelentéseknél jobb forrás nincs s nem lehet s nálunk ezek a jelentések takarékossági szempontból esztendőkig egészen szüneteltek és esztendők múlva összefoglalva, semmitmondó számokban kerültek a nyilvánosság elé, olyan formában, hogy ezek szociálhigiéniai és szociálpolitikai szempontból alig-alig vehetők figyelembe és ezekből alig lehet helyes és értékes következtetéseket levonni az iparegészségügyre és a gyári munkaviszonyokra vonatkozólag. Már pedig egészen természetes az iparfelügyelők jelentésének fontos szerepe és az, hogy ez a legközvetlenebb és a leginkább elismert ilynemű irodalmi forrás, mert hiszen az iparfelügyelők, ugyebár, közvetlen tapasztalat és szemlélődés alapján jutnak így hozzá az anyaghoz, tehát nemcsak történeti részt adnak, hanem következtetéseket is vonhatnak le és javaslatokat is tehetnek az észleletekből kifolyólag. Ha viszont nincs iparfelügyelői jelentés, mint ahogyan nálunk esztendőkig nem volt, vagy ha van és az hiányos, mint a mostani, akkor ez a forrás, ez a mankó hiányzik azok számára, akik netalán tenni akarnának valamit az iparegészségügy fejlesztése terén. T. Képviselőház! Ez a fontos segédeszköz — amint mondottam — ma hiányzik, ez a fontos forrás nem áll rendelkezésre. Ezekből a mai ise 193U. évi június hó 7-én, csütörtökön. 511 jelentésekből^ tanulságokat leszűrni és ezek alapján intézkedéseket tenni," nagyon nehéz, majdnem lehetetlen. És mi a megokolása ennek a szűkmarkúságnak a munkássággal és a munkások érdekeivel szemben? A takarékoskodás! Takarékoskodnak ezen a téren, ezen a címen megtakarítanak nem tudom, mennyit, de az ember valahogyan el sem tudja hinni, kívülálló embernek hiába mondaná, hogy nálunk sok százezer^ ipari munkás egészségügyi védelmére nincs pénz ugyanakkor, amikor éppen tegnap hallottunk itt a Képviselőházban egy leleplezést, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.). amely szerint a volt miniszterelnöknek egy privát levelére beállítanak valakit, aki terveket készít, ezekért a tervekért 12 millió pengőt kér (Petrovácz Gyula: De nem is terveket!) és csak választott bírósági eljárás alapján kegyeskedik elfogadni egymillió pengőt. Ha ezzel szembeállítom az egész magyar iparfelügyelet évi költségét, akkor olyan elenyészően csekély összeget kapunk, amely valóban — tessék elhinni, én nem tehetek róla, ha erős kifejezést kell használnom — szégyene a magyar közéletnek és szégyene a magyar törvényhozásnak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Terveket készítenek és ezeket a terveket itt védelmezik. Védelmezik az egymillió pengő kidobását, holott t nagyon jól tudja mindenki, aki technikai kérdésekkel foglalkozik, hogy ma azt, aki terveket készít a realizálás feltételei nélkül, a bolondokházába kell csukni, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert a lehetőségek a technikai fejlettség terén úgyszólván hétről-hétre változnak. Ezt az egymillió pengős pénzszórást tegnap egy kormánypárti képviselő úr igyekezett megvédelmezni és értéknek tüntette fel, amelyet esetleg tíz év múlva fognak elővenni. De honnan tudja, hogy mi lesz tíz év múlva a termelés terén, hogy milyen tervek kellenek akkor, milyen lesz a technikai fejlettség. Hátha akkor már a meteorológusok mesterségesen fognak tudni esőt előállítani és nem kell mesterséges öntözés vagy egyéb hasonló dolgok. Azonkívül a fútalajmegművelés, a talajmegmunkálás egészen más feltételek mellett történik meg egy hónap múlva, nem tíz esztendő múlva. Ma került napirendre egy törvényjavaslat, amely szerint a rosszul gazdálkodó szövetkezeteknek 11,600.000 pengőt dobnak bele a zsebükbe és ugyanakkor az egész magyar iparfelügyeletre a kormánynak az 1934/35. költségvetési évben 264.000 pengője van mint kiadás. (Zaj a szélsőbaloldalon.) — Farkas István: Ez valóban szégyen!) Ebből azonban 210.000 pegőt kazánvizsgálatok fejében visszakap, az egész ipar felügy el et tehát, körülbelül 800.000 ipari munkás egészsége, élete, testi épsége, szociális jóléte, a munkáltatóval, a kapitalizmussal szemben való védelme belekerül a kormánynak egy kerek naptári esztendőben 54.000 pengőbe. (Farkas István: Ez a magyar szociálpolitika!) Elnök: A képviselő úr # beszédideje lejárt. Szíveskedjék beszédét befejezni. Propper Sándor: Befejezem. Sajnos, még sok mondanivalóm van, nem tehetek róla, hogy nem tudom elmondani, talán majd máskor mondom el. Még csak annyit, hogy a jelenlegi antiszociális és munkásellenes magatartásnak ez a jelentés olyan prototípusa és bizonyítéka, (Büchler József: Az osztályharc bizonyítéka!) amely egészen példátlan. Olyan nagyfokú ez a szociális érzéketlenség, hogy
