Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-279
Az országgyűlés képviselőházántik 279. Iában konzervatívaJblbak, (Komis Gyula: Mert ott csak három dimenzió van!) mert ők általában az emberi test ábrázolásával szokták kife-" jezni gondolataikat. Egy modem szobor csak úgy volna elképzelhető, ha egy testileg modem ember is el volna képzelhető, akinek nincs a két szeme szimetrikusan és egyenlően elosztva az arcon, akinek nincs a két keze szimetrikusan és egyenlően elosztlva a testén és akinek az orra nem az arca közepén és arányosan van elhelyezve, — mert ezek volnának azok az eszközök, amelyekkel a modern festők képeiket rendszerint el szokták rontani. Amíg azonban az Úristen ilyet nem teremt, ameddig az Úristen az emberi testben az abszolút szimmetriát az abszolút proporcionalitást teremti, — és ha ettől eltér, akkor azt már nem nevezik éptes tűnek, hanem nyomoréknak és félszegnek, — addig a szobrászat sem tehet mást, minthogy ennek a testnek ábrázolásával, igenis, bizonyos konzervatív vonalakat követ. A szobrászatban a modernség legfeljebb aJb'ban áll, vagy abban mutatkozik, ihogy a túlzott primitívségre törekszenek; azokat a szobrokat utánozzák, amelyek a még gyermekcipőiben járó szobrászat antik megnyilatkozásainál találhatók. Ez azonban semmi körülmények között sem fogadható el a mai művészet irányának, ezt én a magam részéről egy aberrációnak tartom, amely gyermekbetegsége a modernkedőknek és amiről ilyen kiállítások láttán ezek is csakhamar le fognak szokni. Nagyon jó gondolatnak tartom a miniszter úr részéről az aranyérmesek termét, azt az első termet, amelyben az aranyérmet nyert művészek művei vannak kiállítva. Ez egy biztató és lelkesítő terem, különösen a fiatalok számára. Igaz, hogy vannak itt is művészek, akik aranyérmüket nem azzal a módszerrel és nem azzal a metódussal szerezték, amellyel ma dolgoznak, hanem régi munkáikkal. Mindennek ellenére az aranyérmeseknél is határozottan láthatók a fejlődés motívumai. Nagyon helyesnek tartanám, ha a jövőben ki méltóztatnék mondani, hogy azok, akiknek társulati aranyérmük van, a jövőben zsűrimentesek legyenek és zsűri nélkül állíthassák ki a képeiket. Ez is buzdítólag hatna a fiatalokra. Jók a fiatalok is, a legfiatalabbak is, igeh örvendetesen fejlődnek, felfogásban, eszközökben versenyeznek és a Műcsarnok nevelő hatása határozottan látszik rajtuk. A genius loci megihlette ezeket is és a legifjabbak képei is igen tisztességes előhaladásról tesznek tanúságot, i Nagyon helyesnek tartanám, ha a miniszter úr azt a gondolatot, amelyet a nemzeti kiállítással el akart érni, egy érem alapításával még fokozná. Trefort miniszter úr a Képzőművészeti Társulat 25 éves fennállása alkalmából egy nagy aranyérmet alkotott, a Trefortérmet, a Trefort-nagydíjat, amely egy bizonyos általa elérni kívánt típushoz volt szabva. Én igen helyesnek tartanám, ha a jövő évben, amikor a Képzőművészeti Társulat 75 éves jubileumát üli, û miniszter úr is alapítana egy új aranyérmet; nem bánnám, ha Hóman-éremnek nevezné is. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: ' Annak nem!) Helyesnek tartanám, ha alapítana egy olyan érmet, amellyel díjazná azokat a műveket vagy azt a művet, mely az ő gondolatát, amelyet a nemzeti kiállítással elérni akart, a legjobban megközelíti. Ha azokat a műveket, amelyek a nemzeti kiállítás elméleti gondolatát vagy azt, amit a miniszter úr maga elé tűzött, jól megközelíülése 193U május 17-én, csütörtökön. 43 tik, a miniszter úr aranyéremmel díjazná, ez rendkívül válogatólag, selejtezőleg és előkészítőleg hatna ennek a kiállításnak jövőbeli sorsára. Irányítani lehetne vele a fiatalokat, irányítani lehetne őket abban az irányban, hogy a művészetben a nemzeti irányt kultiválják az idegenmajmolás helyett (Helyeslés jobbfelől.) és a nemzeti irányban dolgozzanak ahelyett, hogy meg nem értett és át nem érzett külföldi dolgokkal rakják tele a Műcsarnok falait. (Helyeslés jobbfelől.) Szeretném ha ez a gondolat érvényesülne a vásárlásoknál is. A közönség vásárlásai mindig nevelő hatással vannak, mert a közönség semmi mással nem vesztegethető meg, mint a téma szépségével és a kép művészi voltával. Azok a művek, amelyek a témában nem keresik a szépet, s a formában és kivitelben nem keresik azt, amit a közönség szépnek tart, a közönséget hidegen hagyják és azok mellett a közönség a vásárlások alkalmával nyugodtan elmegy. Én tehát azt szeretném, ha akik közpénzből vásárolnak, azok is irányítólag hatnának ebben az irányban. A székesfőváros az egyik, az állam a másik legnagyobb vásárló. Mindkettőnek ezeket a célokat kellene követnie a vásárlásnál is és ha a miniszter úr az általa kiküldött vásárlóbizottságot arra utasítaná, hogy csak azok közül az alkotások közül válogasson, amelyek az ő gondolatát a legjobban megközelítő formák, akkor, azt hiszem, a nemzeti kiállítás céljában a jövőben a nemzeti érzést még jobban meg fogjuk találni. Ezeket a tanulságokat le kell vonni a díjazásoknál is. A díjazásoknál is vigyázni kell arra, hogy ezeket a díjakat, amelyek kitüntető jellegűek, ebből a szempontból méltóztassék kiosztani. Ez a díj nemcsak kitüntetés, hanem különösen a vásárlással kapcsolatos díjazás rendkívül nagy anyagi támogatást is jelent. A legutóbbi időben fogadtuk el a miniszter úr egy törvényjavaslatát, amelyben az Irodalmi és Művészeti Tanács alakítására adtunk neki felhatalmazást. Ezt a törvényt már a Felsőház is elfogadta és — azt hiszem — a kihirdetés is megtörtént már. Nagyon nagy figyelemmel és érdeklődéssel várjuk tehát ennek a Tanácsnak kinevezését és összeállítását. Szeretném és kérném a miniszter úrtól, hogy ennek összeállításában, különösen ami a képzőművészetet illeti, méltóztassék szintén érvényesíteni azt a gondolatot, amelyet a nemzeti kiállítással szolgálni kívánt. A Képzőművészeti Tanács összeállításában méltóztassék lehetőleg minden iránynak megfelelő, egyenlő helyet adni és méltóztassék benne a Képzőművészeti Társulatnak a maga nagy érdemeihez méltó reprezentatív helyeket juttatni. Remélem, hogy ez a szellem a Képzőművészeti Tanács kinevezésében is érvényesülni fog. Magát a művészetet mindezek a dolgok természetesen nem fogják teljesen fellendíteni; ehhez gazdasági fellendülés is kell, (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) amely azonban egyelőre várat magára. (Ulain Ferenc: Majd ha jön az eső! — Beck Lajos: Már lógott!) En hiszem, hogy eső nélkül is látható ma már az a tendencia, az az irány, f hogy most már jut az embereknek a közszüségleteken felül a kulturszükségletek fedezésére is gondolata. (Erdélyi Aladár: Gondolata igen, csak pénze nem!) Ezt észreveszem abban a körben, amelyben működöm, tudniillik az egyházművészetek terén, ahol egyre-másra jelentkeznek igények, amelyek kielégítést kívánnak, (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) En látok már 6*
