Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-289

492 Az országgyűlés képviselőházának 289 sítást, hogy függesszem fel a további munkálatokat, én bejelentettem a minisztériumnak, hogy a munkálatokat folytatni fogom, mert az anyag csak 80%-ig kész és ez a töredékmunka semmi értéket nem reprezentál.« Tehát ő befejezte a munkálatokat, csak a következő kérelmet terjesztette a választott bíróság elé: (Rassay Károly: Szóval megbízás nélkül fejezte be!) — igen — »méltóztassék a kormányt arra kötelezni, hogy nekem viszont ezeket a munkálatokat bármikor visszaadja, ha a 900.000 pengőt lefizetem.« (Rassay Károly: Rögtön csináljuk meg az üzletet!) Ez olyan nagyszerű üzlet lenne a kormányra nézve, hogy ezt meg nem ítélni lehetetlen lett volna. Tehát meg is ítél tük. (Erdélyi Aladár: Már a felébe is kiegyezném!) Mélyen t. Ház! Ez tehát ennek az ügynek a hisztorikuma. Hogy politikai szempontból ki hogyan ítéli meg, az mindenkinek a saját böl cseségére van bízva, a tényállás azonban ez. Minthogy azonban bizonyos mértékben személyileg is angazsálva vagyok ebben az ügyben, mert hiszen ezzel az üggyel kapcsolatban bizonvos megjegyzések történtek itt Rassay Károly t. képviselőtársam részéről, kénytelen vagyok ebben a tekintetben tényleg a magam személye szempontjából még a következőkre kitérni. 1933 februárja előtt, vagyis mielőtt engem felkért Ruttkay, őt soha nem láttam és nem ismertem. Ennek következtében nekem a választott bírósági szerződés létrejöttéhez a világon semmi közöm nem volt. Azt hiszem, ha ezt a tényt egyszer leszögezem, akkor ezzel a ténnyel a magam részéről az ezzel az üggyel való mindenféle közösség tekintetében a szálaikat elhárítottam. Hogy a választott bírói tisztet elfogadtam, vájjon ez hibáztatható-e vagy nem • • • (Farkas Gyula: Dehogy lehet ezt hibáztatni!) Ügy. látom, Rassay Károly t. képviselőtársam azon a véleményen van, hogy nem helyes, ha egy képviselő választott bírói állást tölt be. (Rassay Károly: Őszintén megmondom, hogy nem! — Farkas Gyula: Nem találok benne semmit! — Rassay Károly: Különösen állam ellen indított perben. — Farkas Gyula: En nem találok benne semmit!) Erre én a következőket felelem. Ha volna törvényes rendelkezés, amely eltilt képviselőt attól, hogy választott bírói tisztet töltsön be, (Rassay Károly: Olyan nincs!) akár a kincstár kontójára, akár a kincstár mellett, akkor a konzekvenciákat nagyon természetesen le kellene vonni. Megvallom egészen őszintén, én sohasem gondoltam azt, hogy kifogásolhassák azt, ha valaki választott bíró, még pedig wem is a kincstár, a kormány felkérésére, hanem annyira függetlenül, hogy a kormánnyal szemben, a kormány kontójára, a kincstár kontójára ítélkezzék. (Farkas Gyula: Nem is kifogásolhatják!) Engem senki sem kért meg a kormány részéről arra, hogy itt ténykedjem és kijelentem, hogy sem miniszter, sem államtitkár, sem semmiféle közege a kormányzatnak velem soha a mai napig egy szót ebből az ügyből kifolyólag nem beszélt. (Farkas Gyula: Korrekt!) En tehát magamat abszolút függetlennek érzem és nem érzem azt, hogy valami hibát követtem volna el a képviselői etika szempontjából. t Ha azonban valaki más véleményen van, módja van annak a véleményének érvényt szerezni. Az összeférhetlenségi bizottság azért van. Jelentse be az Összeférhetlenséget és a bizottság majd dönteni fog. Ezeket kívántam kijelenteni. (Farkas Gyula: Korrekt volt!) ülése, 1934: június hó 6-án, szerdán. Elnök: Bródy Ernő képviselő úr a házszabályok 143. §-ának a) pontja alapján szót kért. A képviselő úrnak az engedélyt megadom. Bródy Ernő: T. Ház! Miután Ulain Ferenc képviselő úr beszédének bevezetésében reám hivatkozott, méltóztassék megengedni, hogy hozzászóljak ehhez a kérdéshez. Legelső sorban is engedje meg mélyen t. Képviselőtársam, hogy rektifikáljam az ő nyilatkozatát, mert én nem a múlt héten beszéltem először ebben a kérdésben, hanem már a költségvetés általános vitájában hoztam szóba ezt az ügyet. Tudniillik megragadta a figyelmemet a zárszámadásnak egy tétele, amely a legteljesebb sötétségben és tájékozatlanságban hagyott bennünket és a Képviselőház 1934 május elsejei ülésén figyelmeztettem a Képviselőházat, hogy van a zárszámadásnak egy tétele, amelyben ez az egész Kuttkay ügy el van bujtatva, még pedig olyan módon, amely nem kielégítő. Itt csak 300.000 pengőről van szó, (Ulain Ferenc: Annyi lett az előző évben kifizetve havi részletekben!) és én kérdeztem akkor, — miután időközben megjelent Ruttkaynak egy nyilatkozata — hogy mi van azzal a 600.000 pengővel, amelyről a zárszámadás nem is beszél, mert a zárszámadás azt mondja, hogy 300,000 pengőt állapított meg egy részítélet a barcelonai főkonzulnak. En tehát már a költségvetés általános vitájában azt kérdeztem, hol van elkönyvelve ez a 600.000 pengő, amelyről Ruttkay maga beszél, milyen tételben, melyik költségben, melyik zárszámadásban? Ebből indultam ki és miután maga a zárszámadás csak röviden annyit mond, hogy »egy választott bíróság részítélete szerint«, megütötte a szememet a választott bíróság. {Zaj jobb felől.) Kérem, így nem tudok beszélni! (Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) Itt merül fel a választott bíróság jogi alapjának a kérdése. Miért kötöttek itt ki választott bíróságot? A hitelátvitelről szóló törvény világosan előírja, hogyha túlkiadás, rendkívüli kiadás, vagy előirányzat nélküli kiadás szüksége merül fel, törvényjavaslatot kell beterjeszteni, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) ha pedig elodázhatatlan szükség áll fenn, vagy a Ház nincs együtt, akkor csak a minisztertanácsnak szabad ilyen túlkiadást eszközölnie. Egészen kétségtelen tehát, hogy nincs meg a jogalap. Egy miniszterelnök levele nem jogalap. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Amikor a törvény megállapítja, hogy vagy törvényjavaslatot, vagy minisztertanácsi határozatot kell produkálni, ki van zárva, hogy itt meg volna állapítható a jogalap. Én tehát kérdezem, — és már akkor is kérdeztem — miért utalták ezt a kérdést választott bíróság elé? Azt mondottam, hogy ez csak két okból lehetséges. Sürgős volt a Ruttkay-ügy és diszkréten kellett azt kezelni. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ez volt a két ok, csak ez lehet a magyarázat. De hogyan jön ahhoz a magyar állam, a magyar kormány, hogy lemondjon a rendes bíróság igénybevételéről? Miért van erre szükség, amikor így áll a jogalap kérdése? Miért mond le a kormány a három fórumról? Engedelmet kérek, nem lehet olyan patriarchálisán kezelni a kérdést, mint Farkas t. képviselőtársam. (Farkas Gyula: De így sem!) így, igenis, lehet kezelni. Hiszen egymillió^ pengőről van szó, ami óriási összeg a mai világban és (Farkas Gyula: És ez óriási munka!) Öriási munka jogalap nélkül. Magánmunka; az államot sem-