Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-289

Az országgyűlés képviselőházának 289. Ez volt tehát a szakértők megállapítása. (Zaj a bal- és szélsőbalodalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) A szakértők a következő véleményt mondották: a Budapesti Mérnöki Kamara díjszabása szerint... (Kelemen Kornél: Az csak a mérnökre vonatkozik! Aki nem mérnök, arra nem vonatkozik! — Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Rassay Károly: Ne a képviselő úrra haragudjanak, hanem a kormányra! — Rakovszky Tibor: Ügy van! Rassaynak igaza van! — Rassay Károly: Ez más kérdés! — Folytonos zaj a bal- és a széltfőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ulain Ferenc: A Mérnöki Kamara díjszabása szerint — mondja ez a három miniszteri tanácsosi rangban levő mérnök — ezekért a munkálatokért jár 998.000 pengő. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Felmerült természetesen az a kérdés is, — mert nem mérnök járt el — hogy ez a munka — hogy úgy fejezzem ki magamat — még a mérnöki munkák között is speciálisan nagy értéket reprezentáló szakmunka. Megállapították tehát, természetesen a szakértők, hogy törvényesen jár ez a 998.000 pengő. (Kelemen Kornél: Törvényellenes munka! A törvény szerint nem volt neki joga ennek a munkának a végzésére! — Felkiáltások a bal- és a-szélsőbaloldalon: A korhnánynak mondja ezt! — Buch inser Manó: Mondja Betíhlen Istvánnak, őrá tartozik! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Propper Sándor: Bethlen Istvánt vád alá kell helyezni! — Zaj. — Elnök csenget.) Ulain Ferenc: Végsőfokon az volt a helyzet, hogy ugyan szakértői vélemény feküdt előttünk, le kell azonban szögeznem, hogy a szakértők véleménye a következőképpen volt alátámasztva: 998.000 pengő a munka értéke — mondja mind a három szakértő — és ebből — ugyancsak mind a három szakértő szerint — készkiadás 570.000 pengő. (Váry Albert: Igazolva volt! — Kelemen Kornél: Semmi hasznom belőle! — Zaj.) Elnök: Kérem Kelemen Kornél képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Ulain Ferenc: Megállapította tehát a három szakértő, hogy 570.000 pengő a készkadás. Elnök Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Méltóztassék tehát beszédét befejezni! Ulain Ferenc: T. Ház! Beszédemet befejezem és majd személyes kérdés keretében fogom folytatni mondanivalóimat. {Helyeslés a baloldalon.) Elnök: És a napirenddel mi lesz? (Elénk derültség.) Ulain Ferenc: Az elnöki napirendi indítványt elfogadom. (Zaj.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Ulain Ferenc képviselőtársunknak, aki... (Propper Sándor: Ezen az alapon a Bethlen-kormányt vád alá kell helyezni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Hegymegi Kiss Pál: ...ezt a kérdést személyes kérdés keretében tovább fogja ismertetni, köszönettel tartozunk azért, hogy immár két év után végre-valahára valaki itt ezt az ügyet ismerteti. (Ügy van! Ügy van!) Tekintettel arra, hogy a parlament szünetre megy, (Zaj a baloldalon.) én most azt a kérést KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ XXIII. ülése, 193U. június hó 6-án, szerdán. 489 intézem ismételten a kormányhoz, amelyet intéztem ez év februárjában: az ifjúsági problémát most, amikor nincsenek zavargások és tülekedések, végre-valahára hozza a parlament elé. Ezzel a kérdéssel én akkor a miniszterelnök úr elé járultam, megpróbáltam volna a kultuszminiszter úr elé is járulni, ha tudtam volna; most van rá idő, — amikor már hamarosan szünetre megy a Ház — hogy ez a probléma ide kerüljön is ezt az ifjúsági problémát valamelyes formában megoldani, nehogy az új tanév megnyitásakor ismét előálljanak azok a szégyenteljes, szomorú állapotok, amelyek miatt mindannyian keseregtünk. Csak ezeket akartam megemlíteni. (Helyeslés a balodalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Farkas Gyula! Farkas Gyula: Igen t. Képviselőház! (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Ez a vita, amely tulajdonképpen Ulain Ferenc igen t. képviselőtársam gesztiójának kritikájából indult ki, ebben a vonatkozásban talán leginkább a kritikusra és megkritizált igen t. képviselőtársamra tartozik. Minthogy azonban ennek a dolognak az országot érintő közérdekű vonatkozása is van, talán használok, legalább is használni szeretnék azzal, ha ehhez a kérdéshez a tőlem telhető és a kívánt, a magam részéről is kívánt tárgyilagossággal hozzászólok. Amikor ez a vita megindult és a vita tengelyébe az volt beállítva, hogy ebben az ügyben választott bíróság ítélkezett, amelynek tagja volt Ulain Ferenc t. képviselőtársunk és több a jogászéletben tekintélyes tisztet és szerepet betöltő férfi, én mint ügyvéd és mint jogász azt a meggyőződést érleltem ki magamban, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) hogy ott, ahol három ilyen választott bíró működik, nem lehet szó egy dolog helytelen elintézéséről, (Mozgás a bal- és szélsőbaloldalon.) ímert én azt, aki választott bíró tisztére vállalkozik és akit a jogvitában álló felek erre a tisztre méltónak tartanak, épp olyan tekintéllyel és elismeréssel veszem körül, mint a rendes bíróságot. Ebben a vonatkozásban tehát a dolog elintézését — mondom — a bírák személyére való tekintettel, de ettől elvonatkoztatva is, kifogásolhatónak nem tartom. Amennyire most Ulain Ferenc igen t. képviselőtársam a választott bírósági szerződés létrejöttének történetét — egyelőre nem akarok a dolog érdemével foglalkozni — előadta, azt kell megállapítanom, hogy úgy a követelő Éuttkay mérnök, (Felkiáltások a baloldalon: Nem mérnök!) — azaz nem mérnök, hanem tervező, — mint a kincstár részéről ennek a választott bírósági szerződésnek megkötése helyes és előnyös volt azért, (Büchler József: Éuttkay nak volt előnyös!) mert — amint Ulain Ferenc igen t. képviselőtársam ismertette — a kincstár azzal a feltétellel ment bele, hogy már eleve limitet szabott a követelésnek és csak azon a kereten belül engedte mozogni a bíróságot, holott ha ez a kikötés nem történik és a követelés a maga egész terjedelmében megy egy rendes bíróság elé... (Bródy Ernő: Akkor az majd dönt elsősorban a jogalapról! — Zaj a jobb- és a baloldalon.) Ha méltóztatik megengedni, hogy beszédem rendjét én állapítsam meg, reflektálni fogok erre is, de kijelentem, hogy most egyelőre a választott bírósági szerződéssel foglalkozom, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) amely — ha jól emlékszem — elsősorban íratott mint főbenjáró bün a kormány ter71