Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-289

Az országgyűlés képviselőházának 289. van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Ußy járnak ide, mint a muzulmánok Mekkába!) A kormány tudomásul vehetné, hogy a munkásságnak igenis az az óhaja, hogy a kormány ezekkel az urakkal való szeretkezésben mérsékelje magát, mert ez a magatartása alkalmas arra, hogy a munkásságot elkeserítse és gyűlöletre provokálja. Mondom, lehetetlen nem gondolni arra, hogy ezek a jelenségek bizonyos összefüggésben állanak azzal a szándékkal, amely szándék vezeti a kormányzatot akkor, amikor ezt a törvényjavaslatot terjeszti a Ház elé. Ezeknek a jelenségeknek és ezeknek a szándékoknak igenis egy bizonyos tendencia a közös forrása és ez a tendencia jelenti a parlamenti jogkör szűkítésének szándékát, jelenti a parlament és a parlamentizmus kikapcsolásának szándékát, jelenti azt a törekvést, hogy a kormány a diktatórikus kormányzás gyakorlatát itt megkönnyítse a maga számára. T. Ház! Mi szociáldemokraták 1931-ben is elleneztük ezt a törvényjavaslatot és harcoltunk ellene. Annakidején a szociáldemokrata frakció volt az, amely kisebbségi véleményt terjesztett elő az 1931 : XXVI. te. javaslatával szemben. Mi közjogi szempontból, a parlamentarizmus szempontjából károsnak tartottuk a javaslatot, mert bizonyos fokig valami fiókparlamentárizmust vagy az igazi parlamentarizmusnak valamilyen szurrogátummal való helyettesítését láttuk benne és ezért is voltunk annakidején ellene. Ezek az okok, amelyek minket akkor arra késztettek, hogy a javaslat ellen állást foglaljunk és ellene harcoljunk, fennállanak ma is, de ezen túlmenően, újabb okok és újabb szempontok azok, amelyek bennünket arra indítanak, hogy a javaslattal szemben ma is állást foglaljunk és hogy azt ma is ellenezzük. Az első ok az, hogy azok az eredeti indokok, amelyeket a kormány annakidején sorakoztatott fel, amikor elsőízben terjesztette ezt a javaslatot a Ház elé, már^ nem állhatnak fenn. A helyzet ma gazdasági, politikai és mindenféle szempontból megváltozott. A helyzet ma már egészen más, mint volt három esztendővel ezelőtt, amikor a kormány a javaslatot először terjesztette a Ház elé. Akkor, vagyis 1931-ben egy óriási gazdasági válság orkánszerű megnyilvánulása volt az, amely némi látszólagos indokot szolgáltathatott az akkori kormánynak arra, hogy ezt a javaslatot a Ház elé hozza. A bankbuká- : sok borzasztó zivatara, a bankbukások je- ! lensége volt az, amely egy óriási gazdasági válság kitörését jelentette és ez a válság valóban olyan pánikszerű hatással volt az egész országra, hogy akkoriban a kormánynak ez a javaslata és azok az indokok, amelyekkel ezt a javaslatot indokolta, számíthattak arra, hogy valamelyes hatással lesznek az országra. Az 1931-es javaslat indokolásában olvassuk, hogy a gazdasági válság akkora, hogy bizalmi válsággá kezd szélesedni, bizalmi válság jelei mutatkoznak az egész gazdasági és társadalmi életben, az egész politikai világban. Ilyen körülmények közt még érthető volt, hogy az akkori kormány ilyen javaslattal áll a Ház elé és kéri az ebben a javaslatban foglalt rendkívüli felhatalmazások, rendkívüli kormányzati eszközök megadását, megszavazását. Egy speciális, egy egészen konkrét adott helyzet volt akkoriban és ez a helyzet volt az, amely akkoriban még féligmeddig érthetővé ülése, 193 U. június hő 6-án, szerdán. 479 tette, hogy a kormány ilyen messzemenő jogokat, ilyen messzemenő szabadságot kíván a maga intézkedései számára. Ma,, t. Ház, a helyzet egészen más. Ma is tagadhatatlan természetesen, hogy rendkívüli gazdasági viszonyok közt élünk, ma is válság van, sőt bizonyos tekintetben az a válság, amely 1931-ben tört ki ilyen pánikszerűen, kiszélesedett állandó válsággá. Mi szocialisták azt mondjuk, hogy a kapitalizmus, a kapitalista termelési rend általános strukturális, szerintünk egészen gyógyíthatatlan válságává fejlődött és szélesedett ki. Ha azonban ez a helyzet, ebből mégsem következhetik az, hogy a kormány ma újból követeli ezeket a rendkívüli felhatalmazásokat és ezeket a rendkívüli eszközöket. Nem lehet a mai gazdasági helyzetnek ez a konzekvenciája, mert ha a kormány ezt a konzekvenciát vonja le a mai gazdasági viszonyokból is, akkor ez nem jelent kevesebbet, mint hogy a kormány a 33-as bizottság intézményét és rendszerét valóban állandósítani kívánja, ami azt jelenti, hogy a kormány igenis állandóan ilyen diktatórikus módon akar kormányozni és ilyen diktatórikus eszközöket követel a maga számára. (Propper Sándor: Ügy van!) A kormánynak nyilván ez a célja. Erre abból lehet következtetni, hogy most már íme harmadszor lép a kormány a törvényhozás elé és kéri a törvényhozástól ennek a javaslatnak megszavazását, amely lényegében nem jelent mást, mint hogy a kormány állandó diktatórikus kormányzatra kíván berendezkedni. Egyébként meg kell említenem, hogy másrészről a kormány, a kormánytámogató pártok és a kormánypárton álló közvélemény az, amely azt mondja gazdasági életünkről való felfogása szerint, hogy a válság szűnőfélben van és a viszonyok állandóan javulnak. Mi tehát joggal követeljük azt, hogy a kormány ennek a felfogásának konzekvenciáit érvényesítse és ennek a felfogásnak alapján lássa be azt, hogy azokra a diktatórikus eszközökre és felhatalmazásokra, amelyeket 1931-ben — szerény véleményem szerint könnyelműen — szavazott meg neki a parlament, ma már igénye és joga nem lehet. A kormány maga hangoztatta, hogy ez a parlament megértéssel van az ő működése, törekvése, szándékai iránt, maga a kormány állította ki számtalanszor a bizonyítványt ennek a parlamentnek számára, hogy ez a parlament az igazi szükségletek elől nem zárkózott és nem zárkózik el és nem is volt három esztendő alatt tudomásom szerint olyan eset, amikor a kormány a parlamenttől nem kapta volna meg idejében azt, amit tőle követelt. Nem volt egyetlenegy eset sem, amikor a parlament obstrukciója, késedelmeskedése, vagy kötekedése miatt a kormány valamely intézkedéssel lekésett volna, vagy valamely intézkedését nem foganatosította volna. Nekünk ezekből az általános okokból kifolyólag az a felfogásunk, hogy ezt a törvényjavaslatot nem lehet megszavazni es hogy egy ilyen fiókparlamentre, mint amilyen a 33-as bizottság, (Farkas István: Fejbólintó Jánosok!) amelyet a kormány alakított ki, semmiféle szükség nincsen. De legyen szabad továbbmenően rámutatnom arra is, hogy ez a törvényjavaslat önmagában véve is céltalan, értelmetlen valami. A legjobb esetben sem több, mint valamilyen